Szegezze tekintetét az antik fegyverek és harci eszközök árverésére a Catawikin! Egyenruhák, sisakok, medálok, mandzsettagombok és antik fegyverek egész arzenáljára lelhet rá. Az I. és a II. világháború mellett a 17., 18. és 19. századból is találhat tárgyakat. Licit.hu: Hatalmas méretű honvédségi bronz plakett, szablyával, Magyarország tér. A korábban elárverezett darabok között egy eredeti brit hadseregbeli vörös kabát, egy német Pickelhaube sisak és egy hagyományos japán katana is gazdára talált.
Katonai gyűjteménybe! Honvédelmi miniszteri kitüntetés. A Magyar honvédségi pálya eredményességéért. Zsolcai Lajos tzls. részére adományozva, gravírozott réz táblával. Nagy méretű súlyos darab, szép karcmente állapotú eredeti dobozában. Gyűjtőknek kiállításra. Hibátlan patinás állapotban. Egyéb infó: Használt militarista jellegű termék. Jellemzők, méretek: kb. 12cm. átmérő, több mint 1kg súly. Postaköltség: ha utalod az árát mindössze 600Ft. Csomagautomatába. Post cost in europe, with bank transfer payment 10?. Kedves Érdeklődő! Kérlek csak valós vásárlási szándékkal, és fizetési képességgel licitálj, és csak akkor ha tisztában vagy a vásárlás összes körülményével! Licit visszavonáshoz semmilyen indoklást nem fogadok el! Postai utánvéttel csak minimum 20 pozitív visszajelzés fölött postázok. Honvédségi árverés 2020. Kivétel a törzsvásárló! Kattints a SEGÍTSÉG menüpontra!
Az ember pakolgat a könyvtárában, aztán a kezébe akad egy vaskos kötet. Nem mai tsirke', hiszen 1964-ben nyomták – viszont cserében benne van egy csomó olyan gépezet leírása, ami minden, a Magyar Néphadsereg technikája iránt lelkesedő ápolt szívét megdobogtathatja. Fedéllel együtt négy centiméter vastag… 🙂 A Honvédelmi Minisztérium által elsőként 1964-ben kiadott Áramforrások Kezelési Utasítása című könyv száznyolcvanhárom oldalból és harminckét nagyméretű mellékletből áll. Mint a mű elején leszögezik, a néphadseregnél rendszeresített "új" típusú berendezések két csoportra oszthatóak. Az elsőbe tartoznak a HAB kettő és négy kilowattos, valamint RSC, benzinmotorral hajtott generátorral rendelkező váltóáramú áramfejlesztők. A másik ligában pedig a járműmotorral hajtott GSzK-1500 típusú generátor sorolható. A HAB aggregátorok egy- és háromfázisú kivitelben készülnek, a névleges hálózati feszültségük 231 és 400/231 Volt ötven Hertz. Honvédségi árverés 2010 c'est par içi. Az SRC-1 és a PESz-0, 75 kis feszültséget szolgáltatnak.
Szabad a gazda. Az elmúlt egy hónap során két kempingjét egy-egy milliárd forintért bocsátotta licitre a Balatoni Hajózási Zrt. (BAHART). November 11-től pedig egy hónapon át ismét licitálhatnak az érdeklődők a cég tulajdonában álló siófoki Hotel Mólóra. A pályázati kiírás alapján a szálloda kikiáltási ára 1, 56 milliárd forint – írja a Népszava. A gyűjtő polca: Honvédségi áramforrások – 1964 | ha5kdr.hu – Budapest Fővárosi Rádióamatőr Klub. Mint írják, a szálloda két helyrajzi számon található: az egyik ingatlanon áll a háromszintes, liftes, 37 kétágyas szobával, 130 fős étteremmel, panoráma terasszal, étteremmel, konyhával, bárral rendelkező épület. A másik pedig a hotel saját strandja wellness-lehetőséggel, gyerekmedencével. fotó: Népszava A hotel új tulajdonosa viszont csak öt év múlva, 2025-ben örülhet igazán a vásárlásnak, addig ugyanis a jelenlegi bérlő érvényes szerződéssel rendelkezik. A Bahart tulajdonosai korábban a part menti önkormányzatok voltak. Tavaly viszont a Rogán Antal irányította állami hivatal, a Magyar Turisztikai Ügynökség lett a cég többségi tulajdonosa, így az önkormányzatoknak már nincs érdemi beleszólása a cég működésébe.
S mi ennek tiszta szívből örülünk, hiszen így kerek a világ. Ha valaki esztergálni vagy önteni szeretne… 🙂 Még egy apróság: e könyv nem eladó és nem is kölcsönözhető – s több órát sem fogunk a szkenner előtt ücsörögni azzal a céllal, hogy kíméletlenül széthajtogatva, helyesebben fogalmazva tönkretéve e régi és ritka kiadványt elküldhessük valakinek a copy-kat. Egy példányunk van, s arra vigyázunk, mint a szemünk fényére. Másként mondva nálunk ez is a családi ezüst része – oszt' tsók. Honvédségi árverés 2010.html. Viszont ha tudod és megmondod, hogy konkrétan mi érdekel belőle, akkor azt a legfeljebb öt-tíz oldalt óvatosan, a lehetőségek határáig menve alaposan kivarázsoljuk és ingyen elküldjük Neked. Ez eddig is így volt, s ha rajtunk műlik, nem is lesz másként. S így a cikk vége felé ismét nyomatékkal hívjuk föl olvasóink figyelmét arra, hogy nézegessék közösségi oldalunkat is, lévén az írások és hírek nem csak párhuzamosan, hanem egyedileg is kikerülhetnek a másik digitális kikötőbe. Ez egyrészt terjedelmi okokkal magyarázható – hiszen gondoljunk bele, kihelyezünk ide nyolc-tíz remek, de brutál méretű videót, s már ugrott is a tárhely "fele".
Az egészség ellenszere magyar szinkronos előzetes #2 - YouTube
Az egészség ellenszere hangulatfelelőse nem más, mint az Emmy- és Golden Globe-díjra jelölt Benjamin Wallfisch, aki dolgozott már együtt Steven Spielberggel és Lars von Trierrel is. Wallfisch nevéhez nem kisebb alkotások fűződnek, mint a V mint vérbosszú, a 12 év rabszolgaság és A számolás joga, pedig még nincs 40 éves! Ha valami illik ehhez a mozihoz, az a komolyzene és ezt Verbinski is pontosan tudta. Ha behunyom a szemem, még mindig ott "cseng a fülemben" egy-egy jelenet. Ebben azért több volt, na nem játékidőre gondolok (mert az 146 perc! ), de ha valaki kicsit visszatérne a Viharszigetre, most megteheti. Noha az alapanyag nem olyan erős, és persze Gore barátunk sem éppen Scorsese. Hozzászólások hozzászólás
Persze mindent csak az egészsége érdekében tesznek, nincs itt semmi kényszer, ahogy erről Volmer igazgató ( Jason Isaacs) is biztosítja Lockhartot. A "sors keze" azonban mégis máshogy alakítja az eseményeket: pár nappal később, egy baleset után Lockhart törött, begipszelt lábbal ébred a szanatórium egyik szobájában… Ismerős sztori A "gonosz szanatórium" téma igazából annyira nem eredeti, jó pár mozifilm és videojáték mutatott be olyan egészségügyi intézményeket, melyekben titokzatos, borzalmas dolgok történnek, és ahonnan a főhős valamiért nem tud szabadulni. Az egyik legérdekesebb ilyen alkotás Alan Jessua Sokkterápia című 1972-es filmje, amelyben Alain Delon alakította az intézmény gonosz vezetőjét, főorvosát és Annie Girardot jött rá fokozatosan arra, hogy a szanatóriumban valami hátborzongatóan nem kóser. (A poént nem akarom lelőni, de érdemes megnézni a filmet: sokkal szellemesebb a végső megoldás, mint kritikánk jelenlegi tárgyában. ) Aztán ott van persze Martin Scorcese Viharszigete, Leonardo DiCaprio főszereplésével, egy hasonlóan hátborzongató történettel, de ne felejtsük el Alan Parker kacagtató komédiáját, A promenád gyönyörbe című szatirikus filmet sem.
Verbinski ezt követően jó ideig nem rendezett, nem feltétlen a bukás miatt, hiszen egyébként sem az a nagyon termékeny direktor. A film ötlete Verbinski és Justin Haythe fejéből pattant ki, a forgatókönyvet utóbbi szakember készítette el. Haythe korábbról a már említett A magányos lovas szkriptjét is jegyzi, de A szabadság útjai és a Dwayne Johnson főszereplésével készült Csapda is az ő kezéből került ki. Az Egészség ellenszere főszerepét Dane DeHaan kapta, akit annak idején Az erő krónikája című filmből ismerhettünk meg, de később A csodálatos Pókemberben is ott volt a címszereplő ellenfeleként és az Öld meg a kedveseid-ben is felbukkant. Női fronton Shia LaBeouf felesége Mia Goth jelenthet erősítést, akit az Everest-ben és A nimfomániásban is láthattunk.
A másik alapvető történetet érintő probléma, hogy bár a sztori eleinte nemcsak érdekes, különleges, hanem releváns kérdéseket is vet fel, később fokozatosan lesz egyre idétlenebb, ahogy a legfőbb rejtélyt felfedi hősünk. Ráadásul a néző mindig két lépéssel a főhős nyomozása előtt jár, így annak izgalma is elmarad, hogy vele együtt fedezzük fel titkokat. Amikor pedig a végső megoldásra fény derül (a film utolsó 20 percében), az annyira kiábrándítóan ostoba, sőt, bizonyos tekintetben még banális is, hogy mindent tönkretesz, amit a film kezdeti szakaszában egyébként ügyesen, érdekesen felépített a sztori tekintetében. Kár érte Tényleg kár, mert Az egészség ellenszere egyébként a vizualitás tekintetében egy elképesztően színvonalas, izgalmas, művészi alkotás. Ráadásul a film érdekes kérdéseket is feszegetne: nincs jobb időszak, mint egy olyan horror t elkészíteni, amely valahol az üzleti siker érdekében mániákusan mindent háttérbe szorító fiatal üzletember kénytelen a saját rémálmaival is szembesülni.
Nekik viszont szükségük van rá, hiszen az ő szignója nélkül nem jöhet létre a fúzió, amin a vállalat sorsa múlik, és kapóra jön nekik, hogy az öregnek valószínűleg teljesen elment az esze… Lockhart Svájcba érkezve tévesen azt hiszi, ő csak besétál a régi kastélyba, és hazahozza a főnököt, arra azonban nem számít, hogy egy "balesetet" követően ő maga is az intézmény foglyává válik, aki – az ott kezeltekhez hasonlóan – saját egészsége miatt lesz kénytelen aggódni. A film viszonylag lassan indul be, de ezzel kezdetben még nincs is baj hiszen a látvány és az erőteljes vizuális csomagolás többnyire leköt bennünket, de közel 1 óra után kezd el thrillerként viselkedni. A feszültséggel teli lassú pillanatokat, csak felváltják a mozgalmas képsorok, és végre betekintést nyerhetünk a kastély (más filmekben is sokat látott) sötét múltjába. A "szörnyű titkok" egy veretes moziba járónak, azért nem okoznak túl sok váratlan meglepetést. A fordulatokon lett volna még mit csiszolni. Amit viszont külön érdemes kiemelni a film zeneválasztását, mert az bizony nagyon el lett találva.
Mert hagyják. Egy összetett, jól kigondolt, számos jelentésréteggel bíró sztorinál persze nem lenne ez annyira hosszú idő, hiszen képes lenne lekötni. Verbinski filmje talán egy óráig képes erre, mármint lekötni, amikor még nem minden egyértelmű és még várjuk, hogy ebből lesz valami több lesz. Ami ezután következik, az már nyögvenyelés, egy helyben toporgás vagy üres riogatás ügyetlenül mozogva a thriller és a horror határán, ahol fogfúrással vagy vérre gyűlő angolnákkal kell a nézőt ijesztgetni, hogy az végre odafigyeljen. Az egészben az a legfurcsább, hogy a rengeteg körítés, a sok kitérő, megtorpanás és újrakezdés, nem is beszélve a ritka hosszú játékidőről, egy rém egyszerű, már-már butuska történetet fed. Aki figyel a gyakran elmesélt helyi sztorikra, az már előre tudja a poént, hiába a sok kitérő és emlékkép. Olyannyira egyszerű ez a régimódi sztori, hogy sokan el sem hiszik, és már beindult az elméletgyártás, hogy bizony, több van emögött, hogy a srác már az elején meghalt, hisz megállt az órája, hogy ez meg az, és talán jó is lenne, ha nekik lenne igazuk, és TÉNYLEG lenne valami a képek mögött.