Szeress és minden jól lesz. Drága nagyanyánknak hét szent kézcsók, Károlyt ölelem s a tied: Csinszky" Az esküvő utáni években Ady egyre többet betegeskedik. 1918-ban jelenik meg a Halottak élén című utolsó kötete. A Halottak élén több olyan verset tartalmaz, amelyek a magyar verstermés százas toplistáján helyezhetők el. A legemlékezetesebb három: Őrizem a szemed; De ha mégis? ; Nézz, Drágám, kincseimre. A versek központjában Ady és Csinszka. Kettejük szerelme. Az "öreg" – a kapcsolatban mindenképpen öreg – Ady, és a fiatal csibe, akinek leányneveldéből (internátus) jön, aki annyit tud a világról, amennyit, és akinek morózus, a háború miatt, a Nyugat állapotai miatt kedvetlen alkoholista költő jutott. Mégis azt hinnénk, ma is akad nő, aki fél karját adná, hogy múzsája legyen három olyan versnek, mint a felsoroltak. Az Őrizem a szemed az rozoga Ady búbánatos és szépséges szerelmi vallomása. A halálra készül, de ha nem is a halálra, annál jobbra már nemigen, ami jutott: a húszéves Csinszka.
Nem jobb volna egyedül heverni hosszú napokon át, és leszállani újra a Magányosság fenekére? Mégis megnyitottam, és akkor bejött ő, félénken és szívdobogva jött, mint egy kis diák, egy nagy mappa volt a hóna alatt – mert azzal az ürüggyel jött, hogy a rajzait akarja megmutatni" – emlékezett vissza Babits az ominózus pillanatra. A költőnek nem volt ínyére eltávozott barátja özvegyének látogatása. El akarta kergetni az ajtajában toporgó nőt. "– Nem vagy szép! – És kedvem telt immár, hogy gyötörjem őt, és kiszámítottan mondtam neki: – Hiszterika! – és néztem hosszan, amint sírt, zokogott hangosan. A kegyetlen Szerelem kezembe adta őt. " A halott férj barátja Csinszkát nem lehetett egykönnyen eltántorítani a céljaitól. Levelezni kezdett Babitscsal, és hamarosan elérte, hogy a költő randevúzzon vele. "Maga okos, jó és mindenen túl és messze élő szabad ember. Nem fogja pestin érteni – a levél íróját és akarását. Csendre, igaz, tiszta baráti szóra van szükségem és bár semmi formaságos jogom nincsen magát zavarni magammal, tegye lehetővé, hogy megkapjam a csendet, és az igaz baráti szót Magától, aki az egyetlen, kit ezen a beteg svihák és szomorú Pesten halknak és igaznak és tisztának érzek. "
Végtelen jóságos és végtelen kegyetlen, tudatos és naiv, babonás és rendkívül tisztán lát, egészben azonban nyílt és nagyon becsületes. Charmeur, úri érzésű, kicsit gőgösen tartózkodó, de a kedvessége végtelen. Sohasem poseur, világfájdalmas vagy groteszk, s a kultúrája óriási. Szellemes, ritka előadó, nagyszerűen képzett intellektuel, sokszor pajkos, kölykösen kötekedő, egészen a gaminségig, de több természetes tisztaságot, több igazi mesterkéletlen bájt s több genialitást nem láttam még együtt. Igazán összeszorul a szívem, hogy ennyi tiszta, hozzám közel álló szépség és érték képviselője – egy ilyen bájos, ragyogó egyéniség – ma már roncs és letagadhatatlanul beteg ember. Folytonos láz, forró kezek, mik félóránként válnak jéghideggé, hörgő tüdő, köhögés, mi letompítja mély csengésű, férfias hangját, álmatlanság, örökös veronálszedés, s egy nagyfokú neuraszténia öli meg idő előtt, s én nagyon meggyászolom az elvesztését, mert több a jóbarátnál s talán a testvérnél is, és féltettebb nekem ez az ember, aki minden 100 évben csodaként teszi lábát a földre.
A mai napon elhunyt Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Törőcsik Mari (született: Törőcsik Marián) 1935. november 23-án, a Heves megyei Pély községben látta meg a napvilágot, pedagógus szülők gyermekeként. Már gyermekként nagy vágya volt, hogy híres színésznő legyen, nagyapja ugyanis egy kis mozit üzemeltetett, így akkoriban sok filmet látott. 1954 és 1958 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola növendéke volt, tanulmányait operett szakon kezdte meg. A születésekor kapott Törőcsik Marián helyett ekkor már a Törőcsik Mariann nevet használta, de Fábri Zoltán kérésére és Krencsey Marianne javaslatára Mari lett, hogy a nézők könnyebben megjegyezzék a nevét és hogy ne keverjék őket össze. Más forrás szerint a "Mari" művésznevet Hegyi Barnabás, a Körhinta operatőre javasolta, Jászai Marira hivatkozva. 1958 és 1979 között a budapesti Nemzeti Színházban játszott, színházi kiugrására 1968-ig kellett várni.
Soós Imre leszármazottja egy videóüzenetet is küldött, amit meghatódva nézett végig a színésznő. Ezt követően vette át a mézeskalácsszívet, amelyen az ikonikus idézet olvasható: Szerelem? Lehet-e a pillanat boldogságára jövőt építeni? Erősebb a társadalom, a földhöz a föld törvénye, a józan ész, mint két ember egymás-akarása? "Üdvözlöm Debrecen városát! Ebből a pár sorból, amit küldtetek, úgy érzem, ez a város az enyém is, mert szeretete árad felém. Emlékeimben a városhoz a Körhinta kötődik, s az Aranybika szálló is, ahol nagyon szerettem lakni... " – üzente Törőcsik a városnak. Törőcsik Mari ajándék Debrecen Körhinta
Sőt még azt is, hogy a Törőcsiket is változtassa meg, de ebbe már nem ment bele. 1956-ban Ruttkai Éva három filmben szerepelt. 1957-ben Bara Margit négy filmmel lett első. 1958-ban Törőcsik és Bara három-három alkotásban alakított főszerepet, 1959-re viszont Törőcsik lett a listavezető, négy filmes főszereppel. 10 elgondolkodtató és szívmelengető idézet Törőcsik Maritól! Az ember fiatalon sok mindent könnyedén átlép. Akkor még meg kell teremtenie önmagát. Így, hogy kifele megyek az életből, így viszont már rettenetesen fáj az emberi szenvedés. A színész addig él, amíg van ember, aki látta színpadon. A nyolcvanharmadik évemet taposom, illetve fordítva kell mondani helyesen, hogy a nyolcvanharmadik év tapos engem. A baloldaliság nekem szolidaritás az alul levőkkel, a szerencsétlenekkel, a nehéz sorsúakkal, azokkal, akiket félrelöknek az útból. Az ember soha nem lesz igazán jó a pályán, ha elégedett önmagával. Nincs az a sikeres pálya, ahol ne lehetne elhullani négyszer-ötször. Aki valamifajta művészettel foglalkozik, annak szerencse nélkül nem megy.
Ekkor mutatta be a Katona József Színház Zorin Varsói melódia című darabját. A kétszemélyes játékot Iglódi István rendezte, a játszótárs Sztankay István volt. Az 1979/80-as évadban a győri Kisfaludy Színház (ma: Győri Nemzeti Színház) művészeti vezetőjeként dolgozott. Ezt követően, 1980 és 1990 között a Mafilm színtársulatának, 1990 és 1993 között a szolnoki Szigligeti Színháznak a tagja volt. 1989 és 1992 között a Magyar Színészkamara elnöke, 1993–94-ben pedig a Thália Színház igazgatója volt. Ebben az időben több alkalommal is vendégszerepelt a budapesti Katona József Színházban, 2002 óta újra a Nemzeti Színház tagja. Törőcsik Mari és Soós Imre a Körhinta című filmben (fotó: Magyar Nemzeti Filmalap) Színházi szerepei mellett a magyar filmjátszás egyik kiemelkedő és meghatározó alakjává is vált. Első főszerepét egészen fiatalon, 1956-ban kapta meg a Körhinta című filmben, amelyet ugyanebben az évben Arany Pálma-díjra is jelöltek. 1976-ban a Déryné hol van? című filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat a Cannes-i fesztiválon.
A színésztől nem lehet elvenni az alapegyéniségét, mert akkor meghal. A színész csak abban a szerepkörben létezhet, amit lényegében önmagában hordoz. És annyit ér, amennyit a saját belső tartalma. Ma az a divat, hogy mindenki magával foglalkozik. Tönkretettük a Földet, de remélem, még épp idejében rájövünk, hogy egymáson segíteni is jó. Csak akkor fognak szeretni, ha én magam szeretni tudok. Érted? A lényeg, hogy te tudjál szeretni! Tudnom kell, hogy a társam olyan erő mellettem, akihez bármikor fordulhatok, akitől bármikor, bármire választ kapok, és akit nem lehet csak úgy átugrani, mert ha igen, akkor el fogok menni tőle.