Az elvált Nader és Simin gyermekükre bízza a döntést, hogy kivel marad. Amíg elhangzik a válasz, a váróban ülnek egymással szemben, egyikőjük üvegfal mögött. Egy igent vagy egy nemet kimondani nem nagy idő, a film mégis végteleníti a várakozásukat, jelezve: hiába igen és hiába nem, itt most nincs jó válasz. A Jó-Lét Alapítvány kezdeményezte beszélgetésen, a film vetítése előtt a Cirko-Gejzírben Kepes András, Tari Annamária, Vecsei Miklós és Deák Kriszta mondta el véleményét a válásról, vagyis a családi boldogságról, boldogtalanságról.
2013. november 30. szombat, 14:16 A Budapest Film Zrt és az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete szeretettel várja az érdeklődőket a Felnőtteknek gyerekekről című sorozatának következő vetítésén. Ez alkalommal a Nader és Simin – egy elválás története című, 2011-ben készült iráni filmet nézzük meg. Időpont: december 3. 17:30 Helyszín: Kino Café, 1137 Szent István krt. 16. Jegyár: 700 Ft Nader és Simin egy középosztálybeli házaspár a mai Teheránban. Simin válni akar a férjétől, mert az nem hajlandó elhagyni az országot és Alzheimer – kóros édesapját. Simin elköltözik, lányuk, a 11 éves Termeh Naderrel és az állandó gondozásra szoruló nagyapával marad. Nader felvesz egy gondozónőt, Razieh-t, aki mély hite miatt először nem akarja elvállalni a munkát, de körülményei mégis rákényszerítik. Egy nap Nader a sötét lakásba tér haza, ahol apja magatehetetlenül fekszik az ágya mellett. Az ügyből per kerekedik, ami fokozatosan bontakozik ki a néző szeme előtt. A szereplők céljai, szándékai állandó változásban vannak, talán még saját maguk előtt is.
A Nader és Simin okos, elegáns, profi, hatásos, izgalmas és megindító film – két óra után olyan érzéssel állunk fel, mintha Thomas Mann legjobb követőjének vaskos kötetét olvastuk volna ki. ( Ön dönt) A Nader és Simin még a nemzetközi trendbe is belesimul, mivel az utóbbi időben több stúdió- és független film is készült, amely a családok szétesését állította középpontba, keserédes – (Őrült, dilis, szerelem., A gyerekek jól vannak), húsba vágóan realista – (Blue Valentine, Winter's Bone), vagy bizarrul szívmelengető (The Beaver – A hódkóros) formában. Mintha a személyes párkapcsolati válságok vizsgálatával is a gazdasági válságra rezonálna Hollywood, de nyilván egy teheráni középosztálybeli családról szóló filmnél sokkal komplexebb a helyzet. Ne szépítsük: a Nader és Simin kifacsarja az embert, mégis gyönyörű film a maga módján, a színészi alakítások pedig letaglózóak. A Berlinalén rendhagyó módon nem is csak a két főszereplőt díjazták, hanem a komplett színészgárdát, mivel ennek a darabnak rengeteg egyenrangú hőse van – a kisgyerekek, a felnőttek és az öreg… mindenki hatalmasat alakít, figuráik komplexek, mégis olyanok, mintha a szomszédunkban laknának.
A Nader és Simin – Egy elválás története (Jodaeiye Nader az Simin) volt az első film a Berlinale történetében, amely egyszerre nyerte el az Arany Medve-díjat és a Legjobb Férfi- és Női alakításért járó Ezüst Medve–díjakat is, amelyeket – egyedülálló módon – a teljes szereplőgárdának ítélték oda. A filmet látva a néző is csak azonosulni tud ezzel a döntéssel. Peyman Moaadi (Nader), Leila Hatami (Simin), Sarina Farhadi (Termeh), Sareh Bayat (Razieh), Shahab Hosseini (Hodjat), Kimia Hosseini (Somayeh), Merila Zare´i (Miss Ghahraii), Ali-Asghar Shahbazi (Nader apja), Shirin Yazdanbakhsh (Simin anyja) egytől egyig hibátlan természetességgel, a legtisztább azonosulással játsszák szerepüket. Mahmoud Kalari kamerája mintha az olasz neorealizmus legszebb hagyományait követné, mind az arcokon, mind a környezet bemutatásában mozgékony, hiteles és pártatlan néma szemtanú, amiben Hayedeh Safiyari vágói munkája is méltó társa, hogy a kiváló forgatókönyv (ez is Ashgar Farhadi rendező munkája) ilyen jól képernyőre kerülhessen.
Asghar Farhadinak eddig egyetlen filmjét láthatta a magyar közönség, azt is csak a Titanic Filmfesztiválon. Ahogy akkor, az Elly történeté ben is, ezúttal is csak a konfliktus, a valós cselekmény mellett, mintegy mellesleg jelenik meg az iráni társadalom rajza? az országé, ahonnan Simin el akar menni, hogy a gyereke ne? egy ilyen helyen? nőjön fel. Milyen helyen?? kérdez vissza a válóperes ügyvéd, de erre senki nem válaszol: Farhadi nem kívánja reflektorfénybe tolni az ország súlyos problémáit, de egyértelműnek tartja azok létezését (társadalmi egyenlőtlenségektől a bürokrácián át a nemek közti különbségekig). Farhadi a maguk természetességében mutatja meg a dolgokat, mégis úgy, hogy a kezei közt minden rendkívülinek tűnjön. A Nader és Simin okos, elegáns, profi, hatásos, izgalmas és megindító film? két óra után olyan érzéssel állunk fel, mintha Thomas Mann legjobb követőjének vaskos kötetét olvastuk volna ki.
Mitől lesz az ember bűnös, és mitől csak hibás? Farhadi mindezt olyan letisztultan, egyértelműen és tökéletes dramaturgiával vezeti elő, ahogyan azt legutóbb a görög tragédiák szerzői tették; így, noha a történetben nincs semmiféle csavar és nem rugaszkodik el a leghétköznapibb témáktól, mégis végig fenntartja a feszültséget, mégis megrázó tud lenni. A forgatókönyv épp olyan, mint a szereplők: nehéz elhinni, hogy színészek játszanak el megírt helyzeteket, mert ritka, hogy minden ennyire logikus, megindokolt és átélhető legyen, s mindezt ráadásul kivétel nélkül remek színészek vigyék színre, olyan természetességgel és hitelességgel, amit filmen már nem lehet tovább fokozni. (Érthető, hogy egyedülálló módon a Berlinálén nem egy színész, hanem a teljes szereplőgárda nyerte el a legjobb színésznek járó díjat. ) Farhadi bizonyos szempontból Nader és Simin kislányát, a tizenegy éves Termehet teszi meg a film főszereplőjévé: rajta keresztül modellezi a (nemcsak) gyermeki, naiv egyszerűség-eszmény összeomlását.
Részlet-gazdag képet kapunk a különböző szintű családi és családon kívüli kapcsolatokról, kicsit oly módon, mint ahogy azt régen a Magyar Televízió népszerű társadalomtudományi nevelőműsorából, a Családi kör ből, csak éppen ahhoz képest kevéssé didaktikus a probléma felvetése és bonyolítása, a végén pedig szegény Ranschburg Tanár Úr nem mondja meg, ki, mit nem csinált jól. Farhadi filmjében gondosan ügyel, mit, meddig és milyen mélységben mutathat meg, tudva jól, az iráni iszlám rendszer nem viccel azokkal, akiket ellenségként jelöl meg. A rendszert ekképpen nem kritizálja, csakis emberi problémákról, ezúttal is egy majdnem-bűnügyről beszél (mint az Elly történeté ben is). Azonban ahogyan az ügy fokozatosan bomlik ki előttünk, ahogyan ezzel összefüggésben folyamatosan változnak a történet szereplőinek motivációi, indokai, és nemcsak előttünk, nézők előtt, de szinte önmaguk előtt, a filmben is, ahogyan a valóság "héjai" egymás után válnak le; úgy bontakozik ki a tűpontos, finoman raszteres kép a modern Teherán társadalmának egy jellegzetes rétegéről.
Kövesd a kijelzőn megjelenő utasításokat a választott Wi-Fi hálózathoz való kapcsolódáshoz. Amennyiben nincs hozzáférhető Wi-Fi hálózat, használd helyette a mobilhálózatot. 5. Touch ID használatának be- vagy kikapcsolása Kövesd a kijelzőn megjelenő utasításokat a Touch ID használatának bekapcsolásához, vagy válaszd A Touch ID beállítása később lehetőséget. Ha A Touch ID beállítása később lehetőséget választod: Válaszd a Használat mellőzése lehetőséget. A képernyőzár használatának be- vagy kikapcsolásához kövesd a kijelzőn megjelenő utasításokat. 6. A képernyőzár használatának be- vagy kikapcsolása Válaszd a Jelkódbeállítások lehetőséget. A képernyőzár használatának bekapcsolásához kövesd a kijelzőn megjelenő utasításokat, vagy válaszd a Jelkód használatának mellőzése lehetőséget. Ha kikapcsolod a funkciót, válaszd a Jelkód használatának mellőzése lehetőséget. 7. Válassz munkamenetet Ha már használtál iPhone-t, és szeretnéd visszaállítani a korábbi tartalmat egy iCloud biztonsági mentésből: Válaszd a Visszaállítás iCloud-mentésből lehetőséget, és folytasd a 7a lépéssel.