Annak nincs semmi nyoma, hogy a Petneházyak valaha elhagyták volna a Zsigmond királytól kapott czímert. Sőt az 1462. évi adomány egyik részeséről, Petneházy Mátyásról ki tudjuk mutatni, hogy harminczöt esztendővel Mátyás király armálisának kelte után a nyílazó oroszlányt használja czímeres pecsétjében úgy, a hogy azt az 1417. évi oklevél megállapítatta, azzal a lényegtelen eltéréssel, hogy az eredetileg balra fordított czímerképet jobbra nézeti. Mátyás király gyerekeknek. Lehet, hogy e ragaszkodásnak a régi czímerképhez egyik oka az volt, hogy Mátyás királynak 1462. évi czímerlevelét a király megkoronáztatása, 1464. év nagycsütörtöke, után nem erősíttették meg újból, mint ez példáúl az Erdődi Bakóczok czímerével történt (l. a XXIV. számot); már pedig e nélkűl Mátyás királynak koronáztatása előtti időkben kelt adományai értéköket vesztették. (Fejérpataky László és Áldásy Antal: Magyar címeres emlékek; Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság (1901, 1902, 1926)) Irodalom: A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Ezt a czímert használja a czímerszerző, egri püspök korában, azzal a változtatással, hogy a pajzsot jobbharánt szeli és az oroszlányt is jobbra fordítja. E lényegtelen változtatás egészen a heraldikai szabályok értelmében történt, mert a Mátyás király oklevele élén látható czímer balharánt vágása a czímerkép helyzete által van indokolva. Ezenkívül a XVI–XVII. századból a Dóczy-czímernek két, már nagyobb mértékben eltérő változatát ismerjük. Az egyikben a pajzsot fekete jobbharánt pólya vágja; fönt vörösben koronás oroszlány, mely felemelt jobb lábával tartja a golyót; lent kékben rák vagy skorpio tartja ollóiban az arany csillagot. Címerhatározó/Nagylucsei címer – Wikikönyvek. A másik változat szerint a pajzs ezüsttel és kékkel van jobbharánt vágva; fönt vörös lépő oroszlány első lábában kék golyót tart; lent arany csillag; a sisakdísz kinövő vörös oroszlány. Irodalom: A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel. Nagylucsei Orbán pecsétje Külső hivatkozások: [1] [2] Rövidítések Lásd még: címerhatározó, Orbán címer
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Császár családok címerével foglalkozik. császári Császár [ szerkesztés] Császári Császár István és Petneházy Mátyás, György, Gergely, Tamás, János, Mátyás 1462. január 9-én Budán Mátyástól kapott címert. megj. : a címer a szövegben nincs leírva DL 50. 532 A fő czímerszerzőről, Császár István kanonokról csak annyit tudunk, hogy 1456–1464 közt volt a váradi káptalan tagja. Érdemeit az oklevél nem részletezi, azt sem tudjuk, miféle vérségi kapocs fűzte őt czímertársaihoz. Petneházy Benedek fiaihoz. Minket az 1417. évi czímeradomány révén (l. a VII. táblán), különösen ez utóbbiak érdekelnek. V. László – Wikiforrás. A Petneházy-testvérek egyenes leszármazói annak a Jakabnak, ki az 1417. évi czímeradomány részese. Ennek volt egy Benedek nevű fia, kit Zsigmond király oklevele még nem ismer; és ennek a Benedeknek a fiai az oklevélben megnevezett testvérek: Mátyás, Gergely, Tamás, György és János. Megjegyezzük, hogy Mátyás az egyenes őse Petneházy Dávidnak, a budai hősnek.
Az alvó aluszik, A bujdosó buvik; Ha zörren egy levél, Poroszlót jőni vél "Messze még a határ? Minden perc egy halál! " "Legitten átkelünk, Ne félj uram: velünk A gyermek, a fogoly. " Az alvó felvirad, A bujdosó riad; Szellő sincsen, de zúg, Felhő sincsen, de búg S villámlik messziről. "Oh adj, oh adj nekem Hűs cseppet, hű csehem! " "Itt a kehely, igyál, Uram, László király, Enyhít... mikép a sír! " Állj meg, bosszú, megállj: Cseh földön ül a rab; Cseh földben a király, Mindég is ott marad, De visszajő a rab...!
30 perc olvasás Az 1068. évi kerlési csata emléke szájhagyomány útján terjedt el az országban. A besenyők, úzok ellen vívott ütközet legendás eleme – Szent László megmenti az elrabolt (elszöktetett) leányt – később a középkori magyar művészet egyik legismertebb témájává vált, amelyet falképciklusokban festettek meg a Magyar Királyság egész területén. A kezdetben profán jellegű téma László király szentté avatása után szakralizálódott, és így átértelmezve vizuális elbeszélés formájában kapott helyet más szentek ábrázolásaival és bibliai témájú falfestményekkel együtt a 13–15. században épült templomokban. A 16–18. század folyamán azonban – az ország más vidékeihez hasonlóan – a székelyföldi protestáns templomokban is bemeszelték vagy bevakolták a középkori falképeket. Egészen más okok – épületjavítások, a falképek időjárás vagy emberi tényezők által okozott sérülése, roncsolódása, valamint az új oltárok és táblaképek berendezése – miatt a katolikus valláson maradt templomokban szintén eltüntettek sok régi falfestményt.
Vajon sikerül meggyőznie a mongol vezért, hogy vegyék fel a keresztet? Legendák hosszú sorával próbálja jó útra terelni a pogány foglyokat. Védőszentünk, Szent László szelleme ma is velünk él, üzenve, a magyar nép nem tűr idegen hatalmat, mindig erős és szilárd nép marad. Örökre az ő védelme alatt állunk. Nincs csodálatosabb és nemesebb feladat, mint e legendát életre hívni és történelmünk dicső pillanatait e varázslatos király történetein keresztül bemutatni. A produkció tulajdonképpen egy nagyszabású, a középkori lovagi tornák hangulatát idéző, nagy kosztümös népi rockopera. A küldetésünk, hogy megismertessük a nézőkkel azokat a legendás történelmi hőseinket, akinek valamilyen módon kapcsolatuk volt a lóhoz, a magyarok mitikus állatához. Alkotók: Rendező: Pintér Tibor Író: Deák - Lőrincz Andrea Zeneszerző: Mészáros László Koreográfus: Ifj. Nádasdy András Kosztüm: Csaba Krisztina, Szász Alexandra, Reményi Lili Díszlet: Takaró Áron, Bak Zoltán Technikai vezető: Bódi Csaba Szereposztás: SZENT LÁSZLÓ................... Pintér Tibor LACZFI ENDRE.................... Mohácsi Márk ILONA, László szerelme....... Ilyés Jenifer SÁRA, Laczfi felesége.......... Pápai Kíra RÓZA, szakácsnő................. Papadimitriu Athina/Ambrus Izabella ATLAMOS............................. Gazdik Dávid LAJOS KIRÁLY..................... Bencze Sándor JÁNOS BARÁT..................... Csizmadia Ákos FUTÁR.................................. Sipos Balázs
Talán voltak még egyéb gyermekei is, de bizonyosan lányok, ezért lett örököseként megjelölve bátyja kisebbik fia. Végül mégsem Álmos lett a király, hanem bátyja, Kálmán, aki aztán Európa egyik legműveltebb uralkodója lett. László, a példakép és Szent király László király 1083-ban szentté avattatta az államalapító István királyt, annak fiát Imre herceget és Gellért püspököt, két zobori remete (András és Benedek) társaságában. Ennek a tiszteleten kívül bizonyára külpolitikai indíttatásai voltak, hiszen ezzel fejezte ki elkötelezettségét a kereszténység felé, amellett, hogy megbocsátott a nagyapját megvakíttattó magyar királynak. Uralkodása elején, részben kényszerűségből a pápa uralmát támogatta a császári uralommal szemben, de számtalan gregoriánus elvvel nem értett egyet. Saját magát tekintette a magyar egyház vezetőjének, s később sem ismerte el a pápa hűbéruraságát Horvátországban sem. Pápai engedély nélkül alapította a zágrábi egyházmegyét és egyébként is erősítette a magyar egyház függetlenségét.
A kiállítás bemutatásával együtt került sor az eredményhirdetésre, ahol a nagyváradi programhoz hasonlóan, közel 50 gyermek és 30 iskola kapott elismerést. Eredménylista A verseny képei:
II. Orbán pápa sérelmezte ezt a hódítást, ezért László kiegyezett IV. Henrikkel, aki cserébe elfogadta a magyarok terjeszkedését. Terjeszkedni próbált dél felé a Bizánci Birodalommal szemben is, seregei váltakozó sikerrel harcoltak. A Képes Krónika szerint 1095 húsvétján nyugati követek érkeztek a királyhoz, akik keresztes hadjárat vezetésére kérték a királyt, aki azonban már nem tudott ennek eleget tenni, mert 1095. júliusában a cseh-magyar határ közelében súlyosan megbetegedett, s 29-én meghalt. Halála előtt Álmos herceget nevezte meg örökösének. Ennek oka az volt, hogy (a jelenlegi adatok alapján) csak két leánya született feleségétől Rajnai Adelhaidtől. Ismertebb lánya, Piroska, Komnészosz II. János bizánci császár felesége lett, aki az átkeresztelkedés után az Eiréne nevet kapta, s halála után őt is szentté avatták. Összesen nyolc gyermeke született, s legkisebb fia majdnem négy évtizedig ült a bizánci trónon, s fontos szerepet játszott a magyar történelemben is. Másik leánya (talán Zsófia nevű) Jaroszláv volhínai fejedelem felesége lett.