A fejnehéz állapot azt jelenti, hogy a fej túlterhelődött, az egyensúly felborult, a helyzet ingataggá vált. Az ember úgy érzi magát, mintha ide-oda támolyogna, és a lábai nem állnának biztosan a talajon. Olyan ez, mintha süppedő homokban botorkálnánk, vagy valami végtelen sivatagon át vonszolnánk magunkat. Természetesen egy tengerparti kellemes hétvége kilátása némi megkönnyebbülést nyújt. Ki ne szeretne a tengeri szellő friss levegőjéből magába szippantani? De az ellazulásnak és a napi betevő falatnak - meg ami még ezen túl van - a megszerzéséért tett túlzott erőfeszítésnek eme ritmusa, ez a rohanás a rövid pihenőtől a mindennapos csatamezőig… ez lenne az élet igazi célja? Hirtelen felmerül a kérdés, hogy mindennek örökké kell-e tartania. Lábnyomok a homokban Stock fotók, Lábnyomok a homokban Jogdíjmentes képek | Depositphotos®. A válasz mégis rendszerint ez: pénzt kell keresnem, gondoskodnom kell a családomról, boldogulnom kell, ki kell fizetnem az új autót, házat, csónakot. Nem olyan az összes mindennapi kis és nagy gond, mint a lábnyomok a homokban, melyeket az idő ismét elsöpör?
De az ellazulásnak és a napi betevő falatnak - meg ami még ezen túl van - a megszerzéséért tett túlzott erőfeszítésnek eme ritmusa, ez a rohanás a rövid pihenőtől a mindennapos csatamezőig… ez lenne az élet igazi célja? Hirtelen felmerül a kérdés, hogy mindennek örökké kell-e tartania. A válasz mégis rendszerint ez: pénzt kell keresnem, gondoskodnom kell a családomról, boldogulnom kell, ki kell fizetnem az új autót, házat, csónakot. Nem olyan az összes mindennapi kis és nagy gond, mint a lábnyomok a homokban, melyeket az idő ismét elsöpör? Merre vitt minket életünk folyása? Kép - Lábnyomok a homokban 80x120 - Vatera.hu. Hová vezetett a lábunk? "Embernek fia! állj lábaidra…" A lábat gyakran használják egy ösvényre való rálépés vagy az azon való járás jelképeként. Az út lehet kikövezett vagy kátyús, aszerint, hogy tudatosan járjuk, vagy még nem vagyunk tudatában az előttünk álló nehézségeknek. Bár a láb fontos szerepet játszik, ritkán kapja meg azt a figyelmet, amit megérdemel. Alázatos szolgaként hordoz minket szó szerint és jelképesen egész életünkön át.
A megszikkadt homokban, a bokor mellett, amint a kunyhóból arra tartottunk, friss lábnyomokat vettem észre. - Valaki járt itt már azóta - mondám, figyelmesen nézegetve a nyomokat. - Igen - szóltál -, mégpedig valami nő járt erre, mert igen picinyek a nyomok. Fogadni mernék, hogy női lábak. - Ugyan eredj, kérlek. Ki járna erre? - Sőt olyan picinyek és olyan formásak ezek a nyomok, hogy szinte látni lehet a cipőket. Gyönyörű lábacskák, annyi bizonyos. A rigó elfüttyentette magát a szilvásban, a patak vígan csörgött a szakadék mellett, mi pedig elandalodva néztük a kedves nyomokat. A homok lilaszínt játszott a mélyedésekben, miket kivájt, ahova lépett. Igen, igen, nőnek kellett lennie. A kicsi nyomhoz csak a lábat nehéz oda képzelni, a lábikrát már nagyon könnyű, a sugár alak pedig oda áll eléd magától. Lábnyomok a homokban. A tizenhatodik évben voltunk, mikor te szüleimnél töltötted a szünnapokat. Bőszavú esztendő; hogy sugdosott a füleinkbe mindenféle regényes dolgot, hogy megtüzesítette arcunkat, szemeinket.
Ez az emberiség közös felelőssége mindazért, ami a földön, a földben és felette van. Az általunk megszokásból vagy tudatlanságból járt ösvény nem mindig ösztönzi szabályos fejlődésre a bolygót, amelyen laknunk szabad. Gyakorta belesüllyedünk a magunk alkotta sivatagba. Mégis, amikor kiráncigáljuk lábunkat a halálosan fárasztó homokból, és szilárd talajra lépünk, megtanulhatunk hallgatni arra, ami valóban igaz. Akkor megtanulunk "táncolva" járni a földön, és felemeljük azt igazi céljához. Fedetlen fővel, nyílt szívvel és mezítláb találkozhatunk a Nappal, és visszatérhetünk az isteni világba, mely feltárult nekünk
Egyszer balról csengő kacaj hallatszott. Oda sem néztem. Mi közöm hozzá? Az én nyomaim jobbra visznek s engem most nem érdekel más. – Hahó, hahó! – kiáltá egy hang utánam. Megfordultam. A tiszteletes úr kisasszonykái léptek elő a bozót közül. Egészen össze voltak tépve a ruhácskáik, a nagyobbik a hátán hozta a kisebbiket, ki egy kis garabolyt tartott kezében. A pofácskáik be voltak mázolva feketére. Valóságos kis ördögöknek néztek ki. – Hát magok mit keresnek itt? – kérdém, kedvetlenül közeledve feléjük. – Szedret szedünk a mamánknak. Nézze, mennyi sok. – Látom. Hát nekem nem adnak? – De adnánk magának is, ha egy madarat fogna előbb. – Oh, magok neveletlenek, kis csacsik! Lehet is a madarat úgy fogni, mint a guruló gombolyagot. A nagyobbik, Vica, durcásan fordította el fejét, megneheztelt, hanem Birike nem vette szívére a sértést. – Pedig nagyon kellene egy madár. Lássa, már mindenünk van. Megvan a kalitka hozzá, megvan a vályú, amiből inni fog, zöld cserépből van, ha maga látná… A kalitkán torony is van… a kendermagot pedig elfelejtettem mondani.
A Netflix új, sötét humorú thrillervígjáték-sorozata böszme hosszú címével ( Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban) elsőre aggodalmat kelthet a nézőben, de hamar kiderül, hogy egy ritka ravasz paródiával van dolgunk, amely remekül álcázza magát! Még egyetlenegyszer hajlandó leszek leírni Kristen Bell új minisorozatának címét: The Woman in the House Across the Street from the Girl in the Window ( Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban), de innentől fogva " Nő a házban szembenként " fogok csak a produkcióra hivatkozni, bármennyire is csábító a TWITHATSFTGITW mozaikszavas megoldás. Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben! Szóval a Nő a házban szemben címe is már gyanús, de sokáig abban a hitben élünk, hogy a világ legnagyobb plágiumával van dolgunk, annyi minden hasonlít Amy Adams Nő az ablakban című filmjére. Azonban annyira pofátlanul sok minden, hogy pillanatra felmerül a vidámabb hangvételű reboot vagy a rettenetesen ügyetlen kopírozás lehetősége is.
Mindkét filmben központi szerepe van tehát a traumafeldolgozásnak, a fóbiák okozta megkötöttségeknek, az álmoknak és emlékképeknek, amiket a Szédülés elképesztően izgalmas képi megoldásokkal érzékeltet. Ez tetten érhető a Nő az ablakban esetében is, ahol Anna álmaiban folyamatosan visszatér egy bizonyos motívum, amelyről később, egy heuréka-pillanat során kiderül, hogy egy korábbi, feldolgozatlan trauma Annába égett emlékképe. Ezek az emlékképek kreatív módon tárulnak elénk: Anna úgy hívja elő azokat, mintha a jelenben, fizikailag is, nem csupán a fejében elevenednének meg – például a nappaliban ülve néz át a konyhába a résnyire nyitva hagyott ajtón vagy kulcslyukon keresztül, ahol egy pár nappal ezelőtti esemény emlékei mutatkoznak meg. A Nő az ablakban folyamatosan fenntartja a feszültséget és egy pillanatra sem ad bizonyosságot. Így pedig mindvégig kénytelenek vagyunk talonban tartani mindkét lehetséges opciót: valóban beszámíthatatlan Anna, és mindaz, amit látott, puszta hallucináció, vagy pedig valaki csúnya játszma során az őrületbe akarja kergetni?
A film előzetesét megtekintve és a hosszú címet alapul véve attól lehetett tartani, hogy a Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban azt a színvonalat lőtte be, mint a nem túl szép emlékű Ne légy barom, illetve a belőle sarjadzó Horrorra akadva -filmek (ha még emlékszünk, előbbi alkotásnak az volt a teljes címe, hogy Ne légy barom, míg iszod a dzsúszod a gettóban), azaz szellemes paródia helyett olcsó travesztiaként valósítják meg a kifigurázást (vagyis fogják a célpont elemeit, és megcsinálják ugyanazt, csak otromba megoldásokkal, színészileg pedig ripacskodva). Bizakodásra adott okot a Nő a házban… főszereplőjének választott Kristen Bell, aki kiváló komika – a sorozatot viszont ő sem menti meg. Meglepő módon azonban a netflixes paródiával egyáltalán nem az a probléma, mint a Horrorra akadva -részekkel, hanem annak pont az ellenkezője. Az alkotók ugyanis fogták a kifigurázandó mű elemeit, és megcsinálták ugyanazt – olyan megoldásokkal, mintha nem paródiát akartak volna készíteni, hanem egy egyszerű, becsületes filmet.
Mindez viszont fájdalmasan kevés egy nyolc részből álló széria esetében. Forrás: Netflix És itt érkeztünk el a sorozat másik, majdnem ugyanennyire hatalmas problémájához. Miszerint túl hosszú. A Nő a házban… 25 perces epizódokból áll, és van olyan rész, amelyben szó szerint nem történik semmi – vagy mondjuk maximum annyi, hogy átvezetnek a következő epizód eseményeihez, vagy felfednek egy olyan új információt, amit 5-10 percben is meg lehetett volna mutatni. Így még a fent említett poénok is elvesznek, hiszen mire egy-egy alkalommal előkerülnek, már belefulladtunk az unalomba, szóval nem dobnak fel különösebben. Az alkotás teljes játékideje közel 3 és félóra, amit játszi könnyedséggel le lehetett volna redukálni egy bő másfél-szűk kétórás nagyjátékfilmre. Ráadásul a kiparodizált eredeti mű is nagyjátékfilm, ebben az (al)alműfajban nem készült még a köztudatba is beépült, fősodorbeli széria, így teljes tévút volt ennyire elnyújtani a Nő a házban... -t. A Netflix részéről nyilván a profitmaximalizálásra, azaz arra törekedtek, hogy még több ideig tartsák a nézőt a monitor előtt, többször kattintson, mint azt egy egyszerre végignézhető nagyfilm esetében tenné.
A Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban csaknem olyan kiábrándító, mint a jelenség, amit parodizál. Kritika a Netflix hosszú című sorozatáról. Nem túl meglepő módon a Hugh Davidson – Larry Dorf – Rachel Ramras-triónak is feltűnt az, amiről mi is sokszor írtunk már itt a hasábjain. Miszerint a Holtodiglan farvizén új alműfaj alakult ki a női lélektani thriller vonalán: ezeknek az egytől egyig valamely sikerregény adaptációjaként készülő alkotásoknak az a további közös vonásuk, hogy egyszerre ásnak a női psziché mélyére és tárnak fel – a legtöbbször egy-egy traumával párhuzamosan – valamilyen párkapcsolati problémát, miközben nem kevés primer izgalommal is szolgálnak.
"Pánikbetegként azt mondanám, az agorafóbia nem is dúlta fel annyira az életemet - inkább csak ez lett az életem. " Egy hatalmas ház, egy benne bolyongó pánikbeteg pszichiáter, szomszédok. Anna Fox élete dióhéjban. Anna tíz hónapja ki sem mozdul az egykor gyönyörű családi otthonból. Három emberrel érintkezik időözönként, a saját pszichiáterével, a gyógytornászával és az alagsorban élő albérlőjével - utóbbi abban segít a pánikbeteg, depressziós és szerintem alkoholista nőnek, hogy a hétköznapi problémákat megoldja helyette. Annának van családja de valamiért nem lehet velük-ez az ok, és az amiért a nő saját lakásának fogja lett lassan bontakozik ki a lapokon. Anna Nikon márkájú fényképezőgépével napi szinten nyomon követi szomszédai életét. Az internet és a kíváncsisága együttes erejével térképezi fel a körülötte élőket, akik helyette is élnek, munkába járnak, vagy éppen babakocsit tolnak. Veszekedések, idilli vacsorák szemtanúja lesz. Az iszom-filmet nézek- leskelődöm - csetelek körforgást egy a szomszédban zajló, krimibe illő cselekmény szakítja meg.