A bolti fagyasztott szilvásgombóc megosztja az embereket, de a házilag készített, puha tésztájú gombócoknak nem lehet ellenállni. Remek anya-gyerek program lehet az elkészítése. Hozzávalók: 70 dkg burgonya 30-35 dkg liszt csipet só 15-20 db szilva 3-4 evőkanál cukor 1 teáskanál őrölt fahéj 3 evőkanál vaj (ha nics, jó az olaj, de vajjal finomabb! ) 6 evőkanál zsemlemorzsa A burgonyát héjában, sós vízben megfőzzük, majd lehúzzuk a héját és pürésítjük. Közben a vajat egy edényben felmelegítjük és a zsemlemorzsát megpirítjuk benne, lassú tűzön, folyamatosan kevergetve pirítsuk, hogy ne égjen meg. Szilvásgombóc, ízes derelye (barátfüle), krumplinudli (angyalbögyölő) – Receptletöltés. A szilvát megmossuk és kimagozzuk, majd félretesszük. Ha a krumpli langyosra hűlt, hozzáadjuk a lisztet és a sót és összegyúrjuk. Először csak 30 dkg lisztet adunk hozzá, ha túl lágy, hozzáadjuk a maradék 5 dkg-t is. A tészta lágy lesz, de így finom, mert nincs benne túl sok liszt. Sós vizet forralunk. A vágódeszkát megszórjuk liszttel. A tésztát szép vékonyra nyújtsd, bőven lisztezd közben, hogy ne ragadjon.
Én a magam részéről még soha az életben nem tudtam tökéletes gombócokat csinálni, inkább olyan kis csomagocskák lettek, mint gombócok, de ettől még az ízük ugyanolyan jó volt és ugyanúgy elfogyott az egész 15 perc alatt. Szóval szerintem no para, ha nem lesz tökéletes az a kocka. OK ha a tészta fel van szeletelve, jöhetnek bele a szilvák. Minden kockába két fél szilva jön összeborítva, DE ELŐTTE a szilvamag helyére egy mokkás kanállal tegyél fahéjas cukrot, majd borítsd őket össze és mehetnek a tésztára. A kocka négy sarkát hajtogasd fel a szilva tetejére, beborítva azt és a hajtások mentén a réseket vagy összecsíped és akkor tényleg kis csomagocskák lesznek, vagy megpróbálod őket gombóccá gyúrni. A lényeg, hogy lehetőleg ne maradjon rés, mert azon ki fog folyni a cukros szilvalé. HA szilvalekvárt teszel a gombócba, akkor az legyen minél sűrűbb. De mindenképpen érdemes szem előtt tartanod, hogy ez esetben a gombóc elkészítésének technikája egy kicsit más. Vedd az egyik kockát az egyik tenyeredbe, hajlítsd be az ujjaidat, formázz a tenyeredből kelyhet.
Csöpögtesd le jó alaposan. Törd össze minél jobban a krumplit a lábasban, majd az egészet borítsd rá a nyújtódeszkára és hagyd teljesen kihűlni. Amíg hűl a krumpli elmosogathatod a lábast amiben a krumpli főtt és máris teheted vissza a tűzre, hogy felforrjon mire a gombócok elkészülnek. Inkább több, mint kevesebb legyen a lábasban a víz, mert hely kell a gombócoknak. Ha kihűlt az összetört krumpli a deszkán, szórd meg a liszt felével, csinálj a kupacban egy mélyedést, üss bele egy tojást és most az egészet kezd el összegyúrni. Ha úgy érzed, hogy nagyon ragad – márpedig az elején nagyon fog ragadni – akkor apránként, mindig egy-egy marékkal szórj rá, valamint alá a deszkára lisztet és azzal is gyúrd össze. Ezt egészen addig kell ismételni, amíg végre kapsz egy olyan állagú tésztát ami már nem ragad a kezedhez, szépen és könnyen lehet gyúrni. Ha ezzel megvagy, felezd el a tésztát és jó alaposan 2-3 mm vastagságúra nyújtsd ki, majd a késsel vágj belőle kb 10 cm-es kockákat. Nyilván a tészta szélén nem tudsz majd "rendes" kockákat készíteni, de szerintem ez nem gond.
Idén január végén, szűk tizenegy hónappal az eredeti verzió után az időközben piacra került újgenerációs konzolokra is megjelent végül a félénk kislányból halhatatlan hősnővé érő Ms. Croft első megpróbáltatásait feldolgozó játék, Tomb Raider: Definitive Edition címmel. Lássuk, mit tartogat ez a port a next-gen masinák tulajdonosai számára. Nem mennék bele különösebben a játék történetébe, és egyéb feature-eibe, hiszen azokat GeryG kollégám annak idején remekül összefoglalta egy kiváló ismertető keretein belül. Annyit mondanék csupán egy kis ismétlés gyanánt, hogy a program Lara első igazi kalandját dolgozza fel, és a nem kevés misztikummal átszőtt történet során megismerhetjük Croft kisasszony "zero"-ból "hero"-ba történő pálfordulásának históriáját. Mindezt egy sandbox álruhába bújtatott, ugyanakkor abszolút lineáris játék során élhetjük át, de ezért bőven kárpótol a remek megvalósítás és az izgalmas sztori. A sorozat történetében először többjátékos mód is bekerült a repertoárba, de az gyakorlatilag nem sok vizet zavar, ezen a téren nem sikerült hatalmas áttörést elérniük a fejlesztőknek.
Bár a PC master race felkent hívei szerint egy konzol sosem lehet képes arra, mint egy igazi gamer gép, a helyzet az, hogy a Definitive Edition PS4-es verzióját játszva olyan vizuális orgiát kapunk, mintha egy bivalyerős asztali gépen futtatnánk a programot, méghozzá Ultra beállítások mellett – és a képfrissítést leszámítva ugyanez mondható el a játék Xbox One verziójáról is. A kérdés már csak az, hogy mindez ér-e annyit, hogy kifizessünk érte 60 dollárt, avagy 17. 000 magyar forintot? A válasz Amennyiben tavaly kimaradt a Tomb Raider reboot, és rendelkezel Xbox One-nal vagy PS4-gyel, akkor nem kétséges, hogy ezt a játékot érdemes beszerezni, ugyanis az akciódús és tartalmas játékélmény mellé (lásd a részletesebb tavalyi tesztünket) ezúttal csúcskategóriás grafika is dukál, sőt még az sem ördögtől való gondolat, hogy akkor is benevezz erre a verzióra, ha PS3-on vagy X360-on egyszer már végigtoltad a játékot. A PC-s változat tulajdonosainál viszont már csak a legelvakultabb rajongóknak ajánlható a Definitive Edition, ugyanis ebben az esetben tényleg alig észrevehető plusz várható a korábbi (vizuális) élményekhez képest.
Ezek képességeihez lett igazítva a fizika, teljesen új részecskeeffektek kerültek a játékba, a pályák bevilágítása is átesett egy nagygenerálon, továbbá magasabb felbontású textúrákat és egy szintén átdolgozott Lara Croft karaktermodellt kapunk az új verzióban – hogy az utóbbi mennyire vált a Tomb Raider javára, azt mindenki döntse el maga, részünkről a kissé pufókabb, babaszerűbb Laránál jobban bejött a tavaly megismert eredeti verzió. Minden a grafika? Bár a változtatások egyértelműen a játék javára váltak, a különbség csak azok számára lesz szembetűnő, akik korábban kizárólag a PS3-as vagy az X360-as verzióval játszottak. PlayStation 4-en natív 1080p-ben fut a játék, méghozzá 60 fps mellett (Xbox One-on ez az érték csak 30), és összességében nézve a látvány tényleg lenyűgöző. A kép éles és tiszta, szinte sehol sem látni pixelkockás textúrákat, a színek sokkal teltebbek és élettel telibbek, a füst- és időjárási effektek videojátékos viszonylatban teljesen élethűek, a tüzek és robbanások csodásan festenek, az átdolgozott karaktermodellekbe szintén nehéz belekötni, magasabb helyekre feljutva az elénk táruló táj látványa lehengerlő, és a relatíve magas képfrissítésnek köszönhetően még az animációk is sokkal folyékonyabbnak és természetesebbnek hatnak, mint a leköszönő konzolokon.
Ismertető/teszt 2013 egyik legjobb játéka gyönyörűen teljesít az új konzolgeneráción. 2014. 02. 10. 23:25 | szerző: gregmerch | Ismertető/teszt Őszintén megmondom, nem hiszek a ma oly divatos remake-ekben és rebootokban. Azért nem, mert tízből nyolc-kilenc esetben hatalmas csalódást okoznak. Mindenki kedvenc műkedvelő régész/sírrabló hősnőjének, Lara Croftnak egyre ellaposodó kalandjait például legalább két alkalommal próbálták újraéleszteni – több-kevesebb sikerrel –, amelyek közül az eredeti fejlesztő Core Design csapatát leváltó Crystal Dynamics próbálkozása nem volt ugyan rossz, de hatalmas változást azért, valljuk be, nem hozott az addigra igencsak megfáradt szériába. Aztán tavaly, a harmadik "nulláról kezdés" végre nem hogy brutálisan jól sikerült, de sokak (köztük jómagam) számára is egyenesen a 2013-as esztendő legjobb alkotását hozta el. Kiválóan átgondolt történet, pörgős, kicsit sem monoton játékmenet, remek arányban kevert ügyességi, puzzle és akció részek, valamint szem- és fülkápráztató megvalósítás jellemezték ezt a gyöngyszemet, amely nem volt ugyan tökéletes, de képes volt visszaadni a hitünket (az enyémet legalábbis biztosan) a rebootok létjogosultságában.
A DualShock 4 beépített hangszórójából számos effekt szólal meg, így a megtalált levelek és naplójegyzetek narrátora is itt beszél hozzánk, de valamiért mégsem használták ki a készítők az ebben rejlő lehetőségeket maradéktalanul. A Wii U-ra megjelent Batman: Arkham City egyik legjobb újítása, amikor a rádión kapott üzenetek a kontroller hangszórójából szólalnak meg, ami itt is nagyon jól megállta volna a helyét. A vezérlés viszont ennél szélesebb körben alkalmazza az új masinák adta opciókat, amelyek mellett a hagyományos irányítás is megmaradt. A térképet a kontrollerbe épített touchpad megnyomásával hívhatjuk elő, és azon annak segítségével lavírozhatunk a kívánt irányba. Amennyiben rendelkezünk a PlayStation 4-hez kifejlesztett kamerarendszerrel, hang- és mozgásvezérlést is alkalmazhatunk. Ezek segítségével új fegyvert vehetünk elő, megnyithatjuk a térképet, avagy a DualShock 4-es megfelelő irányba történő forgatásával elugorhatunk a ránk zúduló gyilkos sziklák vagy egyéb, felénk tartó halálos csapdák elől.
Ami viszont rendkívül élethűvé teszi, az az új shaderekkel megvalósított felszín alatti fényszóródás a bőrén - az emberi bőr felsőbb rétegei ugyanis átengedik a fényt, és a bőr színe, illetve részletei az alsóbb rétegekből jönnek. Ez körülbelül hasonló technika ahhoz, amit például a Gyűrűk ura készítői használtak Gollam megalkotásakor. Némileg átalakult a bevilágítás is, azonban ennél fontosabb, hogy minden jelenet sokkal több részletet tartalmaz, ami főleg az erdős területeken nyilvánul meg kiválóan. Gazdagabb az aljnövényzet és a köd, és minden reagál a szél mozgására, illetve Larára is. A fizikában is történtek változások: Lara felszerelése (tehát pl. a cuccok, amiket az övén hord) most már teljesen a fizikai törvényeinek megfelelően mozognak és lifegnek, míg korábban ezeket fix módon, kézzel animálták a fejlesztők. Akad még néhány átdolgozott textúra, és pár egyéb apróság, de összességében a lényeg, hogy a látvány rendkívül részletgazdag, és lekőrözi a PC-s ultra beállításokat. Pár ponton azonban mégsem.