Elsősorban hajnalban és alkonyatkor aktív, reggelente pedig a napon sütkérezik, hogy teste felmelegedjen. A melegebb évszakban sokszor csak alkonyatkor jön elő. A legforróbb időszakban nyári álmot alszik, ilyenkor anyagcseréje nagyon lelassul. Esős időszakokban a legaktívabb. Veszély esetén fejét behúzza páncéljába, mellső lábait pedig elé tartja, így védve azt. Kizárólag növényekkel táplálkozik. Elsősorban szukkulens növényeket fogyaszt, így a táplálkozás során nagy mennyiségű vizet is fel tud venni, de más lágyszárúakat is megeszi. Évszaktól függően a friss hajtásokat válogatja ki, vagy az elszáradt, elhalt növényi részeken rágódik, mivel élőhelyén ritka a csapadék, és hónapokig, évekig is elmaradhat. Mivel ritkán áll rendelkezésére elegendő ivóvíz, ezért szervezete nagyon takarékosan bánik a vízzel, és csak kevés és sűrű vizeletet választ ki. Ennek térfogata kisebb lehet, mint a kisebb termetű európai szárazföldi teknősöké. Szaporodása [ szerkesztés] Fiatal sarkantyús teknős anyja hátán Az ivarérettség nem korhoz, hanem a 15–20 kg eléréséhez kötött.
Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Ez a szócikk részben vagy egészben az African spurred tortoise című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. További információk [ szerkesztés] A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 20. ) Képek és videók a sarkantyús teknősről Geochelone sulcata - African Spurred Tortoise, angol nyelvű fajleírás. Taxonazonosítók Wikidata: Q301016 Wikifajok: Centrochelys sulcata ARKive: centrochelys-sulcata BOLD: 758735 iNaturalist: 146130 IRMNG: 10948912 ITIS: 949761 Vörös lista: 163423 NCBI: 101698 Species+: 31025 uBio: 8064164
Rendszertana [ szerkesztés] A faj eredeti neve Testudo sulcata (Miller 1779). Ma vitatott, hogy a Geochelone nembe sorolják-e, vagy egy különálló Centrochelys nembe. Holotípus: ma már nem lelhető fel Terület: Nyugat-India Alfajokat eddig még nem különítettek el. Előfordulása [ szerkesztés] A sarkantyús teknős Afrikában, Beninben, Csádon, Egyiptomban, Eritreában, Etiópiában, Maliban, Mauritániában, Nigerben, Nigériában, Szenegálban, Szomáliában, Szudánban és Togóban honos. Élőhelye [ szerkesztés] A sarkantyús teknős élőhelye Északkelet-Afrika kopár, félsivatagos vidékei, kedveli a száraz szavannákat is. Előfordul bozótos, akáciás szavannákon is. [1] Ezeken a területeken megszokott a 40 °C-os nappali hőmérséklet, ami akár az 50 °C-ot is elérheti. A minimumértékek 3-21 °C közé esnek, de néhol éjszakai fagyok is előfordulhatnak. Jellegzetes növények a majomkenyérfák, az akáciák, tamarindok, tüskés bokrok, combretumok, és a lányszárúak. Megjelenése [ szerkesztés] A sarkantyús teknős Afrika legnagyobb szárazföldi teknősfaja.
Páncélhossza akár 83 cm is lehet, súlya pedig 36-105 kg közötti. A hátpáncélja sárgástól a sötétbarnáig terjedő árnyalatú lehet, a haspáncélja rendszerint világosabb, csontszínű. A páncélon növekedési gyűrűk rajzolódnak ki, melyek az évek előrehaladtával egyre kontrasztosabb rajzolatúak lesznek. Az egyes lemezeket sötét szegély határolja. A nagyon öreg egyedek világosak, akár fehérek is lehetnek. Bőre nagyon vastag, színe az aranysárgától a világosbarnáig terjed. A nevét a hátsó lábán lévő kinövésekről, az ún. sarkantyúkról kapta, melyek szerepe nem ismert. A nemek nehezen megkülönböztethetőek, a hímek nagyobbak, valamivel hosszabb és vastagabb a farkuk, valamint a haspáncéljuk homorúbb. Életmódja [ szerkesztés] A sarkantyús teknős kiválóan ás. Amikor az időjárás túl meleg vagy túl hideg lesz, a maga ásta odújába húzódik vissza. Az odú 4 méter mély és 15 méter hosszú is lehet. [2] Többnyire több üreget is használ, amit megoszt fajtársaival és más állatfajokkal is. A meleg elleni védekezésként a hátpáncélját sárral, mellső lábát pedig a nyálával keni be.
Kisült a vajas kifli A vajas kifli reneszánszát éljük. Tavaly én is fegyvert ragadtam, és megosztottam veletek egy különleges háború előtti receptet. Kiváló, gyerekkort idéző, gyerekeket igéző kifli született – sok munka árán. A régi receptek munkásak, igen babrásak, sok olyan technikát használtak, ami ma már úrizálásnak tűnhet (pl. nyers kiflitészta felfőzése). Most sikerült egy olyan receptet alkotnom, amibe nem törik bele az elemisták bicskája sem. Gyors vajas kifli. Gyors, kevés virtuozitást igénylő munkával újraalkothatod a '70-es évek kiflikreatúráit. 2 óra alatt kész a csoda, tíz perc alatt oda a csoda. Szerintem ez a sikerrecept receptje. Vajas kifli elkészítése Hozzávalók a 12 db. 65 g-os kiflihez Praktikák A tejet forrald ki, majd hűtsd vissza kézmelegre, és fölözd le. Ha nincs föle, kerüld a továbbiakban ezt a márkát. Más kifliformákkal is kísérletezhetsz. Én gombaformára nyújtok, de próbálkozhatsz négyzettel, vagy piramissal is (lásd alább). A kifli tetejét megszórhatod magvakkal és sütősóval.
Ez történhet az emberrel, ha 6 óránál kevesebbet alszik Ezért érdemes a délutáni alvás előtt meginni a második kávénkat