Az országban nem sok mexikói éttermet találtam eddig. Ez a hely azonban már jópár éve működik és az egyik legjobb konyhával rendelkezik. Keszthelyen a Fő téren, a színház mellett található. Nyáron a téren rengeteg asztalnál lehet üldögélni, de a belső rész (pince) sokkal hangulatosabb. A tulajdonos egy testvérpár. A férfi szakács, aki sokat tanult külföldön (főleg Ausztriában) élő mexikóiaktól, mielőtt megnyitotta az éttermét. Azóta is rendszeresen jár ki újakat tanulni. Látogatások: Egy csipet Mexikó Újra Mexikó – 2013 Cím: Los Amigos Mexikói étterem 8360 Keszthely, Fő tér 2. Balatoni vendéglátás - Keszthely. Tel. /Fax: (83) 777 701
Ebből, korábbi jó tapasztalatok alapján, a " Los Amigos " levest választottam. Az étlap szerint: " Egy sűrű leves marhahússal, zöldséggel, babbal, tortillaval tálaljuk. " És valóban. Az íze egy jó erős marha-babgulyásra emlékeztetett, ahol a hús darált formában került a levesbe. Közepén tejföl, a tányér mellett frissen sütött tortilla kapott helyet. Mint mindig, most is úgy működött, hogy csak én rendeltem levest, és mindenki az enyémet ette. 🙂 Főfogásnak ki-ki ízlése szerint választott. A legegyszerűbb a " Los Amigos " saláta volt, hozzá csirkefalatkák hasábburgonyával. Ezek nem kifejezetten mexikói ételek (a csirke a gyerekmenü része). A saláta többféle zöldséget, olívaolajat, parmezánt és fokhagymát tartalmazott. A csirkefalatok hasábbal sem okoztak meglepetést 🙂 Ennél már érdekesebb, általunk szintén gyakran választott fogás a " Mexikói vasalós csirkemell ". Burrito, quesadilla, taco - ide menj, ha egy jó mexikóit akarsz! | Mindmegette.hu. A két szelet csirkemellet a hatalmas szenes vasalóval a pincér az orrunk előtt, a tányérunkon "vasalja". Rozmaringgal fűszerezik, hozzá grillezett kukoricát (csövesen) és papas burgonyát tálalnak.
Helyszín Keszthely, Piac tér Kávézó, de van heti ebédajánlat. Van heti ebédajánlat, de nem étterem. Nem étterem, de van étlap. Van étlap, de nincs rántotthús. Nincs rántotthús, de van tészta. Van tészta, pedig kávézó.
Már magának a chipsnek az íze sem mindennapi élmény (finoman kukoricás, enyhén sós íz), de ahol ráolvadt a szószok valamelyike a sajttal, az igazán fenséges. Előételnek is remek, de utóételnek sem volt megvetendő dolog. A desszertekről itt sem érdemes beszélni, a kínálat a bundás banán csokiszósszal és vaníliafagyival (itt tortillával bundázzák), a fahéjas-kakaóporban megforgatott fagyi, vagy az ízes palacsinta nem túl izgalmas dolgok, ezeket ki is hagytuk. Érdemes még pár szót szólni az italról. Van mindenféle megszokott ital (mexikói sör rajongóknak van coronita sör, és persze van tequila is). Vannak alkoholos és mentes koktélok, (bár már másodszor fordul elő, hogy a megrendelt virgin pina colada helyett valamilyen narancsos-áfonyás koktélt kapok) de a legjobb itt is a házi limonádé. Összefoglalva, a hely nagyon hangulatos, az ételek nagyon jók, a személyzet kedves és közvetlen. Még a konyhába is be lehet lesni, mivel a lépcsőlejáró végén van a konyha ételkiadó ablaka, ahonnan a teljes helyiséget be lehet látni.
A csomagtér nem kicsi, nyitott tetővel is alig kisebb, mint zárttal, 260-300 literes. Valódi négyüléses az utastér, BMW-s jellegzetesség a hátul középről vezetett öv, nem kell a szomszéd lágyékánál nyúlkáni Zenghetünk persze ódákat a szervizeltségről, a garázsban tartottságról vagy az ellátmányról. Ezt az autót még úgy is vezethetősége adja el, hogy hibát nemigen lehet rajta látni. Na jó, ha nagyon akarjuk, akkor fel lehet őket fedezni, de inkább csak úgy, hogy azokat a nem az átverésre játszó tulaj megmutatta: a bőr kárpitozás a könyöklőn megkopott, egy festés fillérekből rendbe fogja hozni. Az első lökhárító egyik sarka picit karcos, a hátsó hajszálnyit egy oszlopot talált el. Egyikhez sem szabad hozzányúlni, egyik sem zavaró, komolyabb sérülés pedig nincs, és nem is volt az autón. Amiben viszont tényleg nincs hiba, az a vezethetőség. Gyűjteménybe való BMW kabrió - 325 Ci használtteszt - Autónavigátor.hu. És ez amiatt számít különlegesnek, mert ilyen autó már ma sem létezik, s az egy-egy, ritkaság számba menő megkímélt, megtartott példányon kívül már soha nem is fog létezni.
Hátul a kényelem pazar. Az átlagfogyasztásom olyan 6 liter körül van, vidéken járok vele, 120 km/h körül. Autópályán tempomattal 140-nel 6. 5 volt a fogyasztása, 3 éven át így jártam vele dolgozni minden nap. Klíma tökmindegy neki, nem igazán érezhetőek a negatív hatásai. Imádom az apró figyelmességeket, németes okosságokat benne: az automatikusan fűtött ablakspricniket és tükröket, a napellenzőbe épített tükör fedlapjának elhúzásakor bekapcsoló fényeket, a váltóra fentről világító hangulatfényt, a praktikus szerszámtartót a csomagtartóban, stb. A megbízhatósága számomra hihetetlen, és egyben nagyon meggyőző. Ezért is szeretnék a márkánál maradni. SEMMI komoly baja nem volt, de még izzók sem szoktak kiégni benne. Totalcar - Magazin - Totalcar Erőmérő: BMW 325i Compact E46 – 2001.. Minden egyes, hibának könyvelhető gondja a természetes használódás miatt keletkezett. Az összeszerelési minőségről annyit, hogy most 10 éves, de néma csendben megyek vele rázós úton is, semmi sem nyekereg, recseg, mint a 6 éves Toyotámban annak idején. Most, 272000 km-nél már eléggé fütyül a (gyári, nem javított! )
Gázolajból semmi gagyi, télen az OMV Alpesi dízeljét is megkapja. Érdemes tisztában lenni a típus jellegzetességeivel is, pl. fórumokat olvasgatni hozzá. Preventív jelleggel kiszedettem a pillangószelepeket a motorból, megelőzve a letörésüket (típushiba ennél a motornál). Semmi jele nem volt annak, hogy letörnének, de nyugodtabban alszom így. A szervízesek is megnyugtattak, hogy jobb ez így. Évente cseréltetem az első futómű hátsó szilentjeit, a magyar utak, és a gyári sportfutómű miatt ezek fogyó cuccok. (pár ezer Ft-os tétel). Most már pontosan tudom, milyen érzés az a kormányon, amikor a szilentek elszakadoznak. Emiatt lettem béemvés, és maradok is. - BMW 3 (E46) 1998 - Totalcar autós népítélet. Aki E46-ot vásárolna, annak javaslataim: - faceliftest javaslok, abban már mindent tökélyre fejlesztettek, és a 6 gangos váltó is megéri. - ÁLLAPOTOT VEGYÉL, NE KILOMÉTERT - egy jó állapotú E46 esetében nem kell parázni. Hülyegyerektől, tuningjóskától, hifitibitől, driftkirálytól nem szabad ilyen autót venni. Az enyémet, ha majd 300ezer után eladom, még mindig nyugodt szívvel adom akár ismerősnek is, biztosan nem fog benne csalódni.
Ott kezdeném, hogy nem vagyok se gyúrós, se kopasz, se piti bűnöző, a csajom sem plázacica:-) A fenti sztereotípiák miatt ódzkodtam a BMW-től. Összességében a német autókat unalmasnak találtam, 3 japán gép után azt hittem, hogy én már japó-fan maradok. Azért mindig emlékeztem a szép E30-asokra, hogy azok mennyire tetszettek, és mikor kinőttem a hülyegyerek-korszakomból, és háromajtós sportkupé helyett komolyabb, elegánsabb autóra vágytam, valahogy elém kerültek a német középkategóriás prémiumgépek. Átlagautó kizárva, ahogy mondani szokták, "az élet túl rövid ahhoz, hogy unalmas autót vezessek". Az Audit mindig is egy drága Volkswagennek tartottam, a Mercedes a 2000-es években borzasztó ronda autókat gyártott (kivéve CLS), maradt a BMW. A hátsókerék-hajtás különösen tetszett bennük, és a dízelek nyomatéka is vonzó volt. Annak idején E90-et is vehettem volna, de csak a kínálat aljáról, esetleg kis hitellel megspékelve. Kismillió teszt elolvasása után meggyőztem magam az E46-ról - gondoltam egy lefingott E90 helyett hitelmentesen vehetek egy igazán jó állapotú E46-ot, és még marad pénzem az esetleges szívásokra.
Szép, szép, de ahogy megy, az a letaglózó! 192 lóerő, 245 Nm, 0-100 km/óra 8 másodperc alatt, akár nyitott tetővel Elöl ugyebár 2, 5 literes, soros hathengeres benzinmotor dolgozik, ötfokozatú kézi váltón keresztül hajtja a hátsó kerekeket. A váltó nem egy (olcsóbban is megkaparintható, de nem ezt a luxust adó) MX-5-ösé, de azért pontos. Hiába jelentős, 192 lóerős a teljesítmény, a meglévő ESP (BMW-nyelven DSTC) forszírozott üzemben sem jellemző, hogy beavatkozna, csakis akkor, ha baj van, ha viszont nagyon bízunk magunkban, akár ki is kapcsolható. Fölösleges persze, ez az autó nem arra van, hogy elfüstöljük hátsó abroncsait. Mostani tulajdonosa sem úgy használta, hanem a hátsó üléseket nap mint nap bevetve hordta vele gyerekeit óvodába, járt vele munkába és tárgyalni, s persze jókat autózott vele, mert erre mind alkalmas. Ez a motor 10 ezer kilométerenként kapott friss olajat, időben és csakis gyári alkatrészeket. Gond még nem is volt vele, s vélhetően még sokáig nem is lesz A gázreakció olyan azonnali, amelyet néhány év múlva majd anekdotaként mesélünk, s amit unokáink érteni sem fognak, hogy miért nagy szó, hiszen a villanymotor is azonnal ugrik.
Nem az a baj, hogy cicás, hanem hogy nem tudni, cicás akart-e lenni, vagy csak ilyenre sikerült. Az eleje nagyjából rendben van, ez nem vitás, bár ahogy a vesék teteje felcsúszik a motorháztetőre, azt juttatja eszembe, mikor a rúzs kicsit megszalad, és jut belőle a száj fölé is. Az oldalnézet sem lenne gáz, pedig a hátsó kerék mögött egymás felé forduló padló és tetővonal kicsit merész. Na de a hátulja! A lámpák leginkább egy összehúzott szemű japán rajzfilmfigurára hasonlítanak, akiről nem tudni, hogy kínlódik, vagy épp haragszik. Kicsit sok lett a bátorságpróbából. Nem kellett volna ennyit új ötletet egy autóba zsúfolni. A rúzs elég lett volna, a szűkülő far mehetne az ötös kombira, Yu-Gi-Oh! a haverjaival meg vagy az egyesre, vagy ha az AC Nielsen azt mondja, akkor a hetesre. Amennyire sokat lehetne beszélni a külsőről, és amennyire megosztja a BMW-fanokat - bár mindenki szereti a BMW-t, ugye -, annyira letisztult a belső dizájn. Igen, a letisztult a megfelelő szó, ami autós berkekben egyszerűen az unalmas szinonimája.