Felüvölt a hathengeres motor közvetlen mögöttünk, a karomon pedig feláll a szőr. Libabőr szalad végig a testemen, az élményt kétszeres szorzóval fogyasztom, mert olyan normálatlan benzinvérű vagyok, aki él és hal az ilyen dolgokért. A Porschékért meg főleg, ugyanis éppen azt tesztelünk. Komoly munka ez kérem, valakinek el kell végeznie! Első élményem a műfajban 2011-hez kötődik. Autózási és fényképezési vágytól égve jeleztem egy Porsche fórumon, akinek van kedve egy fotósorozat készítéséhez szeretett gépéről, az jelentkezzen a megadott mail címen. A szerencsés nyertes egy piros kis Boxster lett, illetve nem is. A nyertes én lettem, hiszen volt vállalkozó a "projektre", így újabb porschés élményre tehettem szert és megtudhattam, milyen a boxsteres életérzés. A típus mozgékonysága már akkor is magával ragadott, azonban még jogosítvány híján csak a jobb egyből szemlélhettem a történéseket. Közben pedig eltelt 6 év és végre eljött az én időm, beülhettem egy másik, azonos specifikációjú példány volánja mögé, továbbá megtört az orrmotoros jég, ugyanis eddig boxermotoros Porschéhoz még nem volt sok közöm, már ami a vezetést illeti.
Nem véletlen terpeszt, kell a 225 mm széles hátsó gumihoz a rendkívül feszes (és egyébként cikázáshoz eszméletlenül jó hangolt) futómű, ha repeszt. Akkor lássuk, halljuk, padló. Ez nem az az autó, amivel még különösképpen finomkodni kellene. 20 év még a youngtimer kor hajnala, a horizonton talán látszik épp-épp, a korai órákban, ahogy felsejlik. Pár éven belül elér oda is, de a Boxstert senki sem azért veszi még. Hanem azért, mert meg akarja tapasztalni elérhető áron a Porschézás élményét és szeretne kabriózgatni a naplementében, mindezt úgy, hogy alkalomadtán bizony eljön a pillanat, amikor tolni kell neki, ahogy a csövön kifér. Ez már egy relatíve modern autó, nem is vészesen idős (de nem is túl új ahhoz, hogy horror legyen az alkatrész vagy a szerviz), ráadásul ez a példány kifejezetten remek formában van szakszervizelt múltjával, 2 tulajdonosával és 85 ezer kilométerével. Szóval kettes, nagygáz, majd következik a megállapítás: ez de mennyire mocskosul jól szól! Aztán visszaveszem a tempót, majd az autópálya feljárón ismét odapakolok, a kettest 6000-nél váltom el, megforgatom a hármast is, aztán ismételten leveszem a gázról a lábam, mert már majdnem átléptük a 130-at.
A Boxster idehaza a félreértett Porsche; csak mert olcsóbb és kisebb, sokan butikosporsénak, műkörmösök és friss húsról álmodó középkorú üzletemberek bulvárcirkálójának hiszik. Az ilyen emberek tévednek. A Boxster az Úr egyik legédesebb ajándéka minden igazhitű autóbuzinak. Az első változatot nyolc éve relatíve kevés pénzből fejlesztette egy kissé ingatag helyzetű Dr. Ing. Ferdinand Porsche AG. Aztán szépen belehabarodott a fél világ, eladtak belőle 160. 000 darabot, szénné keresték magukat, megnyolcszorozták a cég részvényeinek értékét, és most bemutatták a 80%-ban teljesen új változatot, aminek a tovább fejlesztésére lényegesen többet költöttek, mind az előd megcsinálására a semmiből. A szervezők nem akartak megőrjíteni minket, ezért tesztvezetni már a sajtótájékoztató előtt is lehetett. Jó jel, ezek szerint nem érzik szükségét, hogy elmondják, mennyire jó autó lett, hátha észrevesszük magunktól. A fokozatosság kedvéért a gyengébbik, 2, 7-es, 240 lóerős alapváltozattal kezdtük. A Boxster név a boxermotoros roadster rövidítése.
Minden roadsternek ilyennek kéne lennie, de a legtöbb sose lesz ilyen. Sose fognak így tapadni és ilyen finoman csúszni kezdeni, sose fogják ilyen rezzenetlen testtel lenyelni az úthibákat és ilyen makacsul fogni az utat egyszerre. A kényelem és a sportosság ilyen fantasztikus egyensúlya egy nyitott tetejű autóban szinte teljesen érthetetlen. Az egyik pillanatban harminccal poroszkálunk a szűrt napfényben, a csajunk haját birizgálva jobb kézzel, a következőben gúvadó szemmel, izzadó tenyérrel tiporjuk a gázt, vadásszuk az ívet és vonyítunk az örömtől ugyanabban az autóban, és mindkét szerepben a világ egyik legjobbja van a fenekünk alatt. A Boxster kényelmes autó. Az üléspozíció alacsonyabbra került, hogy a magasabb emberek is elférjenek a háromrétegű, szintén továbbfejlesztett, magnéziumvázas vászontető alatt. Miért nem keménytetős a Porsche, mint mondjuk a 206CC? Mert az nehéz, és pont a lehető legrosszabb helyen nehéz: magasan. Szigetelni így is lehet: mentünk csukott tetővel nagyon-nagyon gyorsan, és így utólag visszagondolva egyáltalán nem tűnt fel semmi különös.
Nem véletlen terpeszt, kell a 225 mm széles hátsó gumihoz a rendkívül feszes (és egyébként cikázáshoz eszméletlenül jó hangolt) futómű, ha repeszt. Akkor lássuk, halljuk, padló. Ez nem az az autó, amivel még különösképpen finomkodni kellene. 19 év még a youngtimer kor nagyon messzi hajnala, a horizonton talán látszik épp-épp, a korai órákban, ahogy felsejlik. Pár éven belül elér oda is, de a Boxstert senki sem azért veszi még. Hanem azért, mert meg akarja tapasztalni elérhető áron a Porschézás élményét és szeretne kabriózgatni a naplementében, mindezt úgy, hogy alkalomadtán bizony eljön a pillanat, amikor tolni kell neki, ahogy a csövön kifér. Ez már egy relatíve modern autó, nem is vészesen idős (de nem is túl új ahhoz, hogy horror legyen az alkatrész vagy a szerviz), ráadásul ez a példány kifejezetten remek formában van szakszervizelt múltjával, 2 tulajdonosával és 85 ezer kilométerével. Szóval kettes, nagygáz, majd következik a megállapítás: ez de mennyire mocskosul jól szól! Aztán visszaveszem a tempót, majd az autópálya feljárón ismét odapakolok, a kettest 6000-nél váltom el, megforgatom a hármast is, aztán ismételten leveszem a gázról a lábam, mert már majdnem átléptük a 130-at.
Milyen autó a Boxster? A legeslegelső benyomásomat egyszerű leírni: kemény. Emiatt, bár ő még messze a "lájtosabb" képviselőihez tartozik a márkának, nem való mindenkinek. Gokartszerűen lehuppan az ember, szinte a földre – talán ezzel nem lepek meg senkit. Eddig rendben van, kiszámítható volt. Aztán indítás, kuplung be, húha, erre nem számítottam. Kemény egy kuplung ez, sportosan, akarom mondani nagyon sportosan kemény. Az első fél óra után remekül hozzá lehet szokni, azonban erőfeszítést igényel, könnyedén meglepheti azt, aki legfőképp hétköznapi autókat vezet. Még engem is meglepett, pedig egy 924 S volánja mögül ültem át. Lépjünk tovább, indítókulcs régi versenyhagyományokat idézően a bal oldalon, elfordít, mehetünk. Életre kelt közvetlenül mögöttünk 6 hengernyi boxer, ebből már nagyon rossz dolog nem sülhet ki – gondoltam. Elindulunk, megyünk, fú, ez tényleg kemény! Érezni minden rezdülést a fenekünk alatt, a szó vezetési élményszerűen pozitív, illetve kényelmi szempontból negatív értelmében is.
Hiába az azonos vezetéknév, nem mindenki tudja, hogy Hevesi Tamás és Hevesi Krisztina valójában házaspár. Még ha nem is volt mindig felhőtlen kettejük kapcsolata... Noha már mindketten több évtizede a reflektorfényben élnek, házasságuk intimitását mégis sikerült megőrizniük, így pontosan még azt sem lehet tudni, mióta alkotnak egy párt. Hevesi Tamás énekes és szexuálpszichológusként dolgozó felesége ma már kiegyensúlyozott és boldog frigyben élnek, pedig volt idő, amikor a sok munka és egy harmadik fél alaposan próbára tette a kapcsolatukat. – A monogámia az élet egyik legnagyobb próbatétele. A házasságtörés pedig egyidős a házasság intézményével. Nálunk ez akkor esett meg, amikor annyira megszállottan dolgoztunk, hogy semmi időnk nem maradt egymásra – mesélte akkoriban egy interjújában Hevesi Kriszta, akinek férje a nehezebb pillanatokról is beszámolt. – Kriszta éppen a doktori felvételijére készült a diploma után, én pedig alig voltam itthon. Közben megismertem egy lányt, aki megérintett, amely kalandra, úgy éreztem, szükségem van.
Ez a cikk több mint 1 éve frissült utoljára. A benne lévő információk elavultak lehetnek. 2019. feb 6. 7:05 Hevesi Tamás /Fotó: Fuszek Gábor A viharos időszakok ellenére kitart egymás mellett Hevesi Tamás és felesége, Hevesi Kriszta. A zenész és szerelme közti kötelék szétválaszthatatlan, ám náluk sem volt mindig minden fenékig tejfel. Egy időben rengeteget kellett dolgozniuk, ami a kapcsolatukra is hatással volt. "A monogámia az élet egyik legnagyobb próbatétele. A házasságtörés pedig egyidős a házasság intézményével. Nálunk ez akkor esett meg, amikor annyira megszállottan dolgoztunk, hogy semmi időnk nem maradt egymásra" – mondta az egyébként szexuálpszichológusként dolgozó Kriszta. Tamás elmesélte, hogy egykor alig volt otthon, és míg szerelme a doktori felvételijére készült, megismerkedett valakivel, ezután pedig Kriszta életében is megjelent egy férfi. "El is költöztünk egymástól egy rövid időre. De például természetes volt, hogy titokban megünnepeljük a házassági évfordulónkat. A Dózsa György út közepén, a zebrán csókolóztunk, miközben mindkettőnket más várt haza" – számolt be Tamás, aki hozzátette: nem sokkal ezután ismét egy párt alkottak szerelmével.
A közösségi oldalakon nem rejti véka alá csinos idomait, számtalan előadást tart az országban, egyetemen tanít, rendel és a televízióban is felbukkan. Hiteles szakemberként tartják számon egy olyan országban, ahol a szexualitás mindig is tabutémának számított. Nagy bátorság ez. – Tény, hogy szakmailag nagyobb magabiztosságot ad a többi végzettségem. Úgy érzem, ezért megalapozott az, amit a szexualitás terén oktatok, mondok. Évekkel ezelőtt a Magyar Szexuális Medicina Társaságtól kaptam egy olyan külföldi ösztöndíjat, amelynek hála nemzetközileg is elismert és ismert orvosoktól, kutatóktól tanulhattam nagyon sokat. Ez a terület többféle szakembert foglal magába: például pszichológust, nőgyógyászt, urológust, andrológust, segítő szakmában dolgozókat. Így tágabb rálátásom van erre a szakterületre. Az embert látom testi-lelki egészében. – Miért ezt a szakterületet választotta? – A csillagok állása így hozta. Popper Péter mondta egyszer nagyon találóan: az ezeréves egyházi szemérem, majd az azt követő kommunista prüdéria nyomán Magyarországon megtanultunk úgy írni és beszélni, mintha az embereknek nem lennének nemi szervei.