Bogdanovich épphogy felnőtt hősei ugyanis nem csupán a klasszikus, ideálokat támogató, eszképista mozitól vesznek végső búcsút, hanem kamaszkoruk ártatlanságától, az ideáktól és illúzióktól is – végső soron a nagy amerikai álomtól, amelynek legfőbb hirdetője a hollywoodi mozi volt. A Célpontok -ban a klasszikus rémfilm egyik legnagyobb csillaga, Boris Karloff jegyzi meg keserűen, hogy az a horror, amit egykor ő képviselt, többé már nem félelmetes, mert a valóság sokkal rémisztőbb szörnyetegeket teremtett. Bogdanovich második filmjében a valóságban születik meg a realisztikus zombifilm, Az utolsó mozielőadás szellemvárosának felnőtt lakosságának fásultsága ugyanis már nem csupán kilátástalanságot, de lélekvesztett állapotot is jelez. A valóság elől pedig már a mozi sem nyújt menedéket – mert színes álmok helyett ott is győzött a fekete-fehér valóság.
Sőt Curtis ragaszkodott hozzá, hogy a nevük egymás mellett jelenjen meg a plakátokon, hiszen ezt a film az egyenlőségről, egymás kölcsönös elfogadásáról szól. Az 1959-ben forgatott produkció ugyanis két fegyenc története, akik egy déli állam börtönéből egymáshoz bilincselve szöktek meg. Egyikük fekete, másikuk fehér. Káprázatos filmbeli párost alkottak: mindkettőjüket Oscar-díjra jelölték. "Persze nem kaptunk díjat, feketéknek, meg zsidóknak akkoriban nemigen osztogattak Oscart" – írta Tony Curtis az önéletrajzában. A film alkalom volt arra, hogy rasszizmus-ügyben megszólaljanak, hiszen mindkettőjüknek bőségesen voltbak erről tapasztalataik az ötvenes évek Amerikájában, sok méltánytalanságot kellett elviselniük, különösen Poitier-nek. A déli államokban jellemzően nem is vetítették a filmet. Sidney csupán öt évvel később, első afroamerikaiként nyert Oscart A legjobb férfi főszereplő kategóriában a Nézzétek a mező liliomait! című filmdrámában nyújtott alakításáért, 2002-ben pedig az Amerikai Akadémia egész életművéért honorálta tiszteletbeli Oscarral.
Értékelés: 51 szavazatból Egy texasi kisváros 1951-ben, röviddel a koreai háború előtt. A kopott kis üzletek, poros, kihalt utcák fekete-fehér képei jelzik a városkára telepedő unalmat, a hanyatlást. Az ifjúságot az elvágyódás jellemzi, el innen a kisszerűségből, a tespedtségből, ahol mindenki tud mindenkiről, ahol a szórakozás egyetlen forrása a szexualitás hajszolása, na és a mozi. A két kamasz főszereplő, mielőtt egyikük a koreai háborúba indul katonaként, megnézi az utolsó mozielőadást, majd a mozi bezár. Nem csak a mozitól kell ekkor végleg búcsút venniük, hanem saját ifjúságuktól és az illúzióiktól is. Forgalmazó: Örökmozgó Stáblista: Díjak és jelölések BAFTA-díj 1973 Golden Globe-díj 1972 Oscar-díj Antalya Filmfesztivál Legjobb film jelölés Legjobb férfi mellékszereplő jelölés: Jeff Bridges Legjobb női mellékszereplő Ellen Burstyn Legjobb film - drámai kategória Ellen Burstyn
Ötven évvel ezelőtt mutatták be az amerikai mozik Peter Bogdanovich Az utolsó mozielőadás című remekművét, a koreai háború előestéjén egy texasi kisvárosban játszódó keserű felnövéstörténetet. "Az aranyláz után a mozi volt az utolsó nagy kaland" – állítja Peter Bogdanovich, filmes szakíróból lett rendező, aki első két filmjében ezt az utolsó nagy kalandot búcsúztatta. A debütáló rendezésben, a Célpontok -ban (1968) egy autósmoziban futnak össze a szálak: itt köszön el a publikumtól az egykori horrorsztár (Boris Karloff), akit egy feltörekvő rendező (maga Bogdanovich alakítja) vesz rá egy utolsó közönségtalálkozóra, és itt keres magának újabb áldozatokat az ámokfutó sorozatgyilkos. Két világfelfogás áll szemben egymással, és a filmben ugyan a régi idők mozijának egykor rajongott sztárja végül lefegyverzi az új idők realista-nihilista szörnyetegét, de szó sincs az illúziók világának győzelméről, mert már a moziban is teret követel magának a kiüresedett valóság borzalma. Bogdanovich második játékfilmjének már a címe is eleve búcsút ígér: Az utolsó mozielőadás az ötvenes évek elején játszódik egy poros, hanyatlásnak indult texasi kisvárosban, hősei végzős gimnazisták, keresik a helyüket a világban, folyamatosan veszítik el álmaikat és ártatlanságukat, s mire a film végén bezár a környék egyetlen mozija, épp olyan menthetetlenül belesüppednek a kilátástalanságba, mint megkeseredett, boldogtalan szüleik.
A 82 évesen elhunyt Peter Bogdanovich a Hollywoodi Reneszánsz egyik csodagyerekeként robbant be a filmiparba, majd jöttek a bukások is. Tarantinótól Wes Andersonig számos híres rendezőre gyakorolt hatást.
Aztán persze megtanulnak szeretkezni is, szeretni is, megtanulják, hogy a világ nem olyan, amilyennek "állítólag lennie kellene".
Teljes cikk... Sztrájk a HospInvest ellen: percről percre 14 éve Határozatlan ideig tartó sztrájk kezdődött hétfőn reggel 7 órakor az egri kórházban; az intézményben működő szakszervezetek azt követelik, hogy a Heves megyei közgyűlés bontsa fel az intézmény működtetéséről szóló, a HospInvest Zrt. Egri kórház | hvg.hu. -vel kötött szerződést. Teljes cikk... Szolidaritást vállal a VDSzSz az egri kórház dolgozóival 14 éve A Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete szolidáris az egri Markhot Ferenc Kórház-Rendelőintézet munkavállalóival, akik megkerülésével az eddigi fenntartó, a Heves Megyei Önkormányzat megkezdte kiszervezésüket az üzleti alapon működő HostInvest cégcsoportba - áll a lapunknak eljuttatott közleményben. Teljes cikk... Sztrájk készülődik az egri kórházban 14 éve Határozatlan idejű sztrájkot hirdet december 6-ra az egri kórház sztrájkbizottsága, ha a fenntartó Hevesi megyegyűlés nem vonja vissza az intézmény vagyonkezelésére kiírt pályázati javaslatát - jelentette be csütörtökön a sztrájkbizottság elnöke.
Tapasztalatcserén jártunk az egri Markhot Ferenc Kórházban | SINOSZ Kihagyás Tapasztalatcserén jártunk az egri Markhot Ferenc Kórházban 2017. november 20-án a Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézetbe látogattunk, tapasztalatcsere céljából. A bejáráson a SINOSZ Egri Helyi Szervezetének képviseletében Lapis Lajos elnök és Domboróczki Tamásné megyei titkár, valamint a Grátisz Jelnyelvi Tolmácsszolgálat vezetője, Kévés Zsuzsa vett részt. Fontosnak éreztük, hogy az egri kórház vezető főorvosaival, főnővéreivel beszélgessünk a hallássérültek kommunikációs nehézségeiről és az akadálymentesítésről. A találkozó során három osztályt volt lehetőségünk meglátogatni: a Belgyógyászati, a Neurológiai és a Sürgősségi osztályokat. A SINOSZ jelnyelvi képzéseiről is szó esett – elképzelhető, hogy a kórház néhány munkatársa részt venne ilyen tanfolyamon. Reméljük, a sikeres kapcsolatépítés eredménye hosszú távon is megmutatkozik majd! Köszönjük Vácity Józsefnek, a kórház főigazgatójának támogatását és Lapis Lajos egri elnöknek a kezdeményezést.
Ha valamit kérdeztem, volt, hogy kiröhögtek, amiért ezt sem tudom. Azért a választ elmondták. A szülésznők ugyanez. Elhúzódó szülésem volt, kb. óránként rám néztek, aztán gyorsan elmentek, nehogy valamit kérjek-kérdezzek. Délben ebéd, vagy műszakváltás miatt, nem tudom melyik, de mindenki kiment kb. 45 percre. Ha kiabáltunk, se hallották, vagy csak nem reagáltak rá. Ezt két nap is láttam. Azon gondolkodtam, hogy legszívesebben megszülnék, mire visszajönnek, de sajnos a tolófájások csak órákkal később jöttek. De az a 45 perc sok mindenre elég lett volna. A csecsemős nővérek között volt kettő, aki nagyon kedvesen és empatikusan segített bármiben, a többiek is segítettek, de nem túl lelkesen. De a babákat mindig rendesen ellátták, nem hagyták őket sírni, szerették őket nagyon. Szülésvezetés: a gátmetszés nem kötelező, nekem csináltak, úgy, hogy nem mondták, csak utólag. Fájás közben éreztem, hogy a doki szúr, gondoltam, hogy na, ez akkor gátmetszés, de nem szóltam, hogy ne csinálja, megbíztam benne, ha csinálja, akkor biztos szükség van rá.