A Kimbino minden fontos információt biztosít az Ön által kiválasztott Deichmann üzletről. Tekintse meg az üzlet pontos címét, telefonszámát és a nyitva tartási idejét Budapest (József körút 5 Deichmann) üzletének. Mielőtt elindul, ne felejtse el, ha vsárolni szeretne és egyben spórolni is, megteheti, ha megtekinti Deichmann legújabb szórólapját. Tekintse meg az új ajánlatokat 2022. 04. 01. itt és vásároljon alacsony árakon! A Kimbino elhozza Önnek az összes szórólapot és akciós újságot Deichmann üzleteiből amely Budapest városában található, egyenesen a mobiltelefonjára. Egyetlen kattintással letöltheti applikációnkat Kimbino. Nincs több felesleges papírhulladék - csatlakozzon a Kimbinohoz és óvjuk meg a környezetünket együtt!
A körben futó cirádás vaskorlát egy csipkézett vasgömbbel nyitja a lépcsősort, ami egy levehető tetejű cukorka tartóra emlékeztet. :) A padló terazzo burkolatának érdekes mintájával már a Puskin mozi épületének hatalmas előcsarnokában is találkoztunk. Itt azonban az emeletek folyosói is ezt a díszítést ismétlik. A reggeli nyári nap éles sugarai a kőoszlopok között bujkált és különleges hangulattal töltötte meg a házat. A körúti és a Somogyi Béla utcai főlépcsőházak legfelső emeletére érve érdekes látványban volt részem! A mennyezeten virágos stukkókeretben egy napóra látható. Nem is akármilyen! A napsütötte égbolton, felhők fodrában két kis angyalka egy széles szalagot igazgat, mely az óra számlápjául szolgál, az egyik pedig mintha Ámor nyilát tartaná, mutatja az idő végzetes múlását. A hosszúkás épület utcafront felőli lakásai eredetileg négy-öt szobás kivitelben készültek. A belső térre néző lakások jóval szolidabbak voltak, ám az államosítás alatt minden lakást felosztottak. Az udvarból egymással szemben egy-egy melléklépcső fut, mellettük személy és teherlifttel.
Aki még emlékszik az Inquisition legvégső jelenetére, Flemeth és Solas párbeszédjére, az a Fen'Harel név első megemlítésekor felkapja a fejét. Igen, az ősi elf istenség is nyakig benne van a kulimászban, és a DLC végigjátszásakor megkapott végső epilógus (ez néhány mondatban minden fontos szereplő útját elmeséli) alapján egyértelműsíthető, hogy a Dragon Age 4 róla, illetve a qunari erők Tevinter ellen vívott háborújáról fog szólni. A Tresspasser DLC csak PC-re, PS4-re és Xbox One-ra jelent meg. A PS3-as és Xbox 360-as verzióhoz ez a csomag később sem fog kijönni. Pozitívum DLC-hez képest sok párbeszéd Új típusú helyszínek Durva cuccok Negatívum Felszínes és felületes Egyetlen döntési lehetőség Rövid Végszó A Tresspasser néhány tekintetben jobb, mint a korábbi két DLC, amelyek tulajdonképpen egy-egy kivágott fejezetet adtak csupán egy már így is túl hosszú játékhoz. Azonban pont a BioWare bizonyította be a Mass Effect 3-hoz készült Citadel DLC-vel, hogy ezt az egész epilógus műfajt lehet nagyságrendekkel igényesebben és szívhez szólóbban is tálalni.
Ami viszont eléggé csökkentette az élvezeti értéket számomra, az a PC-s verzió irányítása. Az, hogy csak a billentyűzettel lehet haladni és az egérrel kattintva nem indulunk el célunk felé, valamint a jobb egérgombbal lehet csak nagyon körülményesen forgatni a kameraállást, kész agyrém. Gyorsan át is tértem kontrollerre, amivel már nagyságrendekkel jobban lehet boldogulni. A hangok, szinkronhangok és zenék a BioWare -től megszokottan első osztályúak, és a gépigény is elég jól skálázható (bár nekem érdekes módon a játékbeli átvezetőknél szaggatott be rendszeresen). Eddig még nem szóltam arról, hogy van egy különálló co-op multiplayer része is a játéknak, amely tovább bővíti az eddig is tetemes méretű tartalmat. Itt az egyjátékos részhez képest egy különböző karakterrel kell társainkkal együtt csatáznunk. Ezek a terepek csak az adrenalindús harcokra lettek felépítve, és egy további lehetőséggel színesítik a játék amúgy is gazdag lehetőségeinek tárházát. Az eddig leírtakból kitűnhet, hogy nagyon élveztem a Dragon Age: Inquisition nel eltöltött időmet, és ez alapján bátran ajánlom minden modern-RPG rajongónak.
Bár a PC-s kezelőfelület bonyolultnak tűnhet, a harcok általában igen egyszerűek - a főellenségek is csak hihetetlen életerejükkel okoznak gondot. [+] A fegyvergyártás- és fejlesztés hihetetlen bővítésen ment át, szinte szédítő mennyiségű nyersanyagot szedhetünk össze és ez, kombinálva a különféle rúnákkal már-már lehengerlően sok lehetőséget jelent, nem lennék meglepve, ha néhányan teljességgel ki is hagynák a játék ezen részét. Komolyan, több órába telhet összeszedni a legjobb alapanyagokat egy jobb fegyverhez, páncélhoz, a végeredmény pedig nem is feltétlenül jobb, mint az a fegyver, ami a legutóbb levert huszadrangú démonból esett ki. Mindenesetre aki szeret szöszölni a részletekkel, annak az Inquisition nagy élmény lesz, hisz – amúgy sokszor hasznos – hátasaink között ugyanúgy lehet válogatni, mint ahogy az erődünk berendezését is módosíthatjuk. Az inkvizíciót magát is fejleszthetjük a megoldott ügyekkel, megszerzett ereklyékkel, és minden szintlépéskor itt is valami extra előnyt választhatunk magunknak.
Ehhez kapcsolódóan az inventory megvalósítása szerintem jól sikerült, egy megfelelően átlátható felületet kaptunk, ahol könnyen el lehet igazodni. Az eddig felsorolt játékelemek egy rendkívül jól kiforrott rendszerben kelnek életre, amelyhez hozzájárulnak a nagyon változatos, akár lóháton is bejárható területek. Embertelen mennyiségű küldetést, mellékküldetést, egyéb tennivalókat lelhetünk fel a részletesen kidolgozott terepeken bandukolva, ezáltal rengeteg játékórát bele lehet ölni a játék világának felfedezésébe. Simán 100 órát is eltölthetünk úgy, hogy még mindig maradnak felfedezetlen érdekességek és megoldatlan küldetések. Ez az összetett játékvilág gyönyörű grafikai körítéssel került megvalósításra, magával ragadó hangulattal ajándékozza meg a csodaszépen megalkotott területeket. Az effektek, az animációk és a karaktermodellek egyaránt jól kidolgozottak, bár az arcoknál érezhető a már máshol is tapasztalt viaszbábu jelleg. Ugyan találkoztam pár programhibával, de a földbe és tereptárgyakba lógó végtagok a furcsa látványtól eltekintve nem akadályozták a játékélményt.
Aki tehát szeret beszélgetni és a karaktereket részletesen megismerni, nagyon jól elmerülhet a játék ezen részében, azonban aki a szörnyek kardélre hányásában leli örömét, azt is bőséggel megkapja. A harc alapvetően a második részhez hasonlóan ismét valós idejű, de bármikor megállíthatjuk, hogy egy elég jól átlátható taktikai módban szépen megtervezzük következő lépésünket, majd az idő újra elindításával karaktereink végrehajtják parancsainkat. Azért megjegyzem, hogy normál nehézségi szinten csak a legnehezebb csatákban, főleg a főellenfeleknél szorulunk a taktikai módra, sűrűbb alkalmazása a hard nehézségtől válik szükségesebbé. Társaink mesterséges intelligenciája egyébként meglepően jól teszi a dolgát, de be is állíthatunk pár alapvető viselkedési mintát hozzájuk (pl. hogy mikor és mennyi gyógyító italt használjanak fel). A gyógyítás az eddigiektől eltérően zajlik, most nincsenek gyógyító mágiák, hanem a pihenések között megadott számú gyógyító italból kell gazdálkodnunk. Persze ez eléggé messze áll az első rész harci megoldásaitól, ennek ellenére szerintem továbbra is nagyon élvezetes megvívni a harcokat.