Mint az a Nemzeti Hauszmann Program hivatalos közösségi oldalán olvasható: "Befejeztük a Budavári Palota részletes felmérését és megkezdtük az épületegyüttes teljes helyreállításának tervezését! Elkészültek az első látványtervek! " A századfordulón az egymásból nyíló terekkel összesen 250 méteres térsor jött létre az épületben a dunai oldalon, ami a krisztinavárosi szárny irányába is folytatódott, összesen mintegy 350 méter hosszan. Ez a versailles-i kastély után a második legnagyobb volt Európában. A palota méltó rekonstruálása hatalmas feladat, hiszen a második világháborúban megsérült épületegyüttest a kommunista rendszerben jelentősen átalakították. Sok helyen megváltoztatták a termek és az emeletek kiosztását, az értékes és igényes belső díszítést megsemmisítették vagy elfedték. Fájl:Floor plans of Buda Castle hu.svg – Wikipédia. Megszüntették azt a nyitottságot, amelyet az egymáshoz csatlakozó térsor biztosított a főemeleten, és amely látványban összekapcsolta a palotát a Dunával. 2/4 Forrás: Nemzeti Hauszmann Program hivatalos Facebook oldala A palota teljes helyreállításának próbafeladataként tekintettünk a Szent István-termet is magába foglaló déli összekötő szárny rekonstrukciójára.
A palotát Sándor Móric 1831-ben eladta az (őrgróf) Pallavicini családnak, akiknek levéltárában számos, az 1810-es évekből származó rajzot és újabb leírásokat találtak a palotáról, ezeket szintén felhasználták a későbbi újjáépítéshez. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverését követően a Magyarország kormányzójának kinevezett Albert főherceg rezidenciája volt 1851-1856 között. Budavari palota alaprajz. Ez adta később az ötletet gróf Andrássy Gyula miniszterelnöknek, hogy a korban roppant reprezentatívnak számító épületet a magyar állam előbb kibérelje, majd 1881-ben végleg meg is vásárolja a mindenkori miniszterelnök számára, állandó lakhelyül. Első ilyen lakója maga Andrássy volt, őt (kisebb megszakításokkal) egészen 1945-ig követték utódai, összesen 16-an, habár több, rövid ideig regnáló későbbi miniszterelnöknek ideje sem volt beköltözni. A Sándor-palotában vetett véget életének a háborúba sodródás lelkiismereti terhe alatt gróf Teleki Pál 1941. április 2-áról 3-ra virradó éjjel. Az épület Budapest ostromakor szinte teljesen megsemmisült, déli része teljesen beomlott, számos pótolhatatlan műkincset temetve maga alá.
Jelenleg a teljes palota rehabilitációjának funkcionális kérdéseit vizsgálják, a teljes program befejezését a 2030-as évekre tervezik.
Mária Terézia, József nádor, majd Ferenc József és végül a 20. század politikusai elevenednek meg frappáns idézetek, portrék és díszes használati tárgyak segítségével. A kiállításon a műtárgyak mellett több 3D-s animáció is segíti a palota építési fázisainak megismerését, érintőképernyőkön virtuálisan bejárhatók a palota elpusztult termei, továbbá digitális képkereteken bemutatott korabeli fotók és tervek, illetve múzeumpedagógiai állomások is várják a látogatókat. A kiállítás két egyedülálló falrekonstrukciót is bemutat. Múltba néző: A budai királyi palota alaprajzai. Az egyik a Mária Terézia-korabeli, fehér-arany festésű, gazdagon díszített keretben karmazsinvörös selyemdamaszt bevonatú falrészlet, amelynek textilborítása a bécsi Hofburgban őrzött eredeti pontos másolata. A másik a neoreneszánsz Hunyadi-terem faragott tölgyfa falburkolatának apró részletekig hű rekonstrukciója, amelyet Benczúr Gyula Mátyás királyt bemutató monumentális festménye tesz teljessé. A kurátori munka alaposságát dicséri, hogy a krisztinavárosi szárny egykori díszlépcsőházának aranyozott bronzkandelábere alá abból a felső-ausztriai márványból készült az eredeti tervek alapján posztamens, amely az eredeti költségvetési kiírásban is szerepel, így Hauszmann Alajos-korabeli elképzeléseit is hitelesen megismerhetjük.
Először vegyük sorra az itt állt "illusztris" középületeket: a valamikori Hadügyminisztérium és a néhai Honvéd Főparancsnokság ormótlan, 1890-ben épült, ma csonka épülettömbje semmire sem kötelezi az utókort, pláne, ha belegondolunk, hogy ebből a tömbből irányították Magyarország két utolsó, vesztes háborúját. Erre akarunk emlékezni, büszkék lenni? Az 1790 körül épült, hatalmas Teleki Palota sajnos építészetileg eleve felejthető volt, végső állapotában, Giergl Kálmán és Korb Flóris XX. század elején befejezett átalakítása után pedig – bár színvonalas eklektikus épületté lett – éppen mint ilyen, kifejezetten nem illett a Várba. Városliget, Budavári Palota, Szent György tér. Itt jegyzem meg, hogy a mai, közintézményeket és az eklektikát favorizáló rekonstrukciós roham nem előzmények nélküli, hiszen a XIX. század végén és a XX. század elején számos túlméretes és egyáltalán nem odaillő épület épült a Várban. Ilyen volt a Levéltár tornyos épülete, a Hess András téri Pénzügyminisztérium, a Dísz téri Külügy, a Honvédelmi minisztérium, a Dísz tér északi oldalán épült és Farkasdy Zoltán házával lecserélt hajdani négyemeletes bérház.
Örökség, Pollack Mihály, Potzner Ferenc Tervező: Helye: 1014 Budapest, Szent György tér 1-2. Munkatársak: Pottyondy Péter, Gáspár László Szerkezettervező: Főző Károlyné Épületgépész tervező: Berzsenyi Zoltán, László Csaba, Ács Béla Elektromos tervező: Hodruszky Ferenc, Ritzl András Tervezőiroda: Építés éve: 1806 (felújítva 2002) Felújítás éve: 2002 A telek, melyre épült, 1803-ban került gróf Sándor Vince tulajdonába. Bár a feljegyzések hiányossága miatt az építkezés kezdete ismeretlen, az bizonyos, hogy 1805-ben már itt született gróf Sándor Móric, az "ördöglovas" az 1820-as, 30-as évek Pestjének egyik "nevezetessége", egyben a Sándor család utolsó férfi tagja, a homlokzaton is olvasható 1806-os év (MDCCCVI) pedig az átadás éve. Az épület Pollack Mihály és Johann Aman tervei alapján klasszicista stílusban készült, valamikor 1803-1806 között. Az eredeti tervek ugyan megsemmisültek, de egy 1822-es részletes leírás fennmaradt, mely később alapul szolgált a 2000-2002 közötti teljes helyreállításhoz.
A tizenegyedik grogot itta. Halovány arca ki volt vörösödve. Szeretője, egy Király utcai bádogos, és komája, egy budai házmester ott ültek mellette és koccintottak vele koronkint. - Noch á Glas! - kiálta rekedtes hangon a félszemű pincérnek, ki a bűzös helyiségben sürgött-forgott. - Igyatok, urak! Ma én fizetek. Ma jó napom van. Noch zwei Glas, Pepi!
A holt idényt is szidtuk, hogy nem történik benne semmi, most pedig a nagyon eleven idényre apprehendálunk, mert annyi minden történik, hogy alig bírjuk megírni. Ez is, az is csak baj nekünk. Fessük-e istennek haragját, mely a legrettenetesebb eleme útján nyilatkozik? Vagy fessük-e a miniszterelnök úr őexcellenciája haragját, ki hivatalos »éljen«-ekkel gyógyítgatja sebeit. Ha nem volna már meg az ezerjófű fogalma, az éljent lehetne annak nevezni, mert az mindent megreperál, még a becsületet is. A Kleinreiter ur szabásza – Wikiforrás. Igazán jó találmány. Adjunk valami mulatságos témát ezekben a szomorú időkben? Írjunk az ezermázsás kő megérkezéséről, mely nagyobb parádéval, nagyobb kommoditással s több nyomdafesték igénybevételével utazott, mint valami fejedelem? Vagy ha egészen a komikus elemet hajhásszuk, menjünk el a komédiások kongresszusára, melyet éppen most nyitott meg az ország legnagyobb komédiásának egyik vice-komédiása, Ribáry. Jó Feleky Miklós, ha még nem beszélte volna ki magát az országos honvédegylet marakodó ülésén, most ugyancsak kiadhatja a mérgét.
- Hát a mult hétfőn azt mondja Kleinreiter ur, hogy menjek a Danczig és fiához s hozzak egy vég bélésselymet. Ettől vásárolunk, a mióta itt tudom az eszem. Az öreg Danczig már nem is él, a firma azonban csak ugy megy a régiben s szürke ember már a fiatal is, a kire az apja után az üzlet maradt. Nem nagy bolt, hanem finom. Csupa jó holmit tart s mi is éppen csak a nagyon jóravaló kabátok számára vásárolunk náluk bélést. - Elmentem, kiválasztottam a selymet, elkértem a számlát s aztán csak hirtelen haza... Nem szerettem az álldogálást még inaskoromban se. Otthon odaadtam a selymet, meg a számlát. Kleinreiter ur olvasta: husz méter... - Husz? - kérdem én s csodálkozva néztem rá. A pakk sulyosnak tetszett nekem husz méterre. Nem először vásároltam nálok. Éji séták és éji alakok I. – Wikiforrás. De kuncsaft jött. Egy fiatal ur, a ki frakkot meg mellényt akar estére. Adtunk neki. Négy forintot fizetett érte... Jóformán ebből a frakkból meg mellényből meg lehetne élni. Ritka nap, a melyiken nem viszik el s piszkos dolog igy megvenni az árát, mikor már tizszer is kifizette magát, de ezeknek a pestieknek vannak ilyen üzleteik.
Özvegy Kertész Istvánné, a galambodi kántortanítónak e földön lézengő életpárja, ezt a levelet kapta a napokban a pesti postával: - Édes szülőanyám! Kelt levelem Budapesten, ujabban a Baross-utcza száznegyvenhét számu házban vagyon lakásom, a miért is a választ oda kérem atreczelni - február hetedikén. Tudatnom kell, hogy állásomat a Kleinreiter urnál elvesztettem s ez idő szerint faczér vagyok. Asti Kids Bababolt és Webáruház. Nagy baj ez nekem, annál is inkább nagy, mert megtakarított pénzecskémet, nem gondolva arra, hogy ez a szerencsétlenség bekövetkezhetik, két öltözet ruhára és némely csekély aranynemüre költöttem el. Ez idő szerint tehát ugy állok, hogy van ruhám, meg ezüstórám és aranylánczom, de alig van ennivalóra pár hatosom, mig uj helyre juthatok. Ez pedig mostanság nehezen megy. Ha a magamfajta előmunkásnak kedve volna arra, hogy összeelegyedjék mindenféle közönséges néppel, hát hónapszámra álldogálhatnék a munkaközvetítő-intézet előtt. Ott ugyan senkinek se kell szabász. Ugy látszik, hogy ez idén mindenki a tavalyi ruháját hordja.
Az egyik felét bedobta a szekrénybe a háta mögött, a másikat pedig a pulton hagyta. Azután pedig leült az iróasztal elé és beirta a könyvbe a négy forintot a frakkért, meg a Danczig számláját s összeadott némely követeléseket, intézkedett velem, hogy mit vegyek munkába másnap s fennről lehivott két legényt s felmondott nekik, mert rosszul megy az üzlet, s ezen üzleti tevékenységében nyitott rá Danczig. - Jó estét, jó estét... - mondta neki Kleinreiter ur s belebökdösött a hasába, a mint azt már szokta tenni az ismerős üzletbarátokkal, ha jókedve volt. Az azonban nem igen volt kedélyes kedvében. Rám nézett, a mi alatt pedig én azon igyekeztem, hogy posztókat rakjak el a szekrénybe s elkerüljem a pillantását, a mig lehet, aztán meg a gazdára s nagyon szuszogva sétált a boltban. A mikor látta, hogy én a posztóval nem akarok elkészülni, Kleinreiter ur pedig a könyvre hajolva számol, maga kezdett el beszélni. - Nézze, Kleinreiter ur - azt mondja - én mindig becsületesen kiszolgáltam magát, a mikor kezdő ember volt még, hát emlékezhetik rá, hogy hitelt is igénybe vett nálam s azért mégse taksáltam meg.