Bohém Rapszódia film ferdítései avagy Freddie Mercury és a Queen valódi arca - YouTube
életrajzi dráma, zenés film (2018) Színészek Rami Malek Mike Myers Joseph Mazzello Aidan Gillen Lucy Boynton A Bohém rapszódia a Queen zenéjének és a banda rendkívüli énekesének kirobbanó története. Freddie Mercury fittyet hányt a sztereotípiákra és ellenszegült a konvencióknak, így vált belőle a világ egyik legkedveltebb zenésze. Tanúi lehetünk a zenekar üstökösszerű felemelkedésének meghatározó dalaik és forradalmi hangzásuk révén, Mercury féktelen életvitelének a bandára gyakorolt hatásainak, és dicső visszatérésüknek a Live Aiden, ahol a már súlyos betegséggel küzdő Mercuryval az élen a rocktörténelem egyik legnagyszerűbb koncertjét adják. A Queen nem csupán zenekar, hanem egy család is volt, s máig megihletik a kívülállókat, az álmodozókat és a zene szerelmeseit. A filmet a Corvin moziban szinkronosan és feliratosan is, a Művész és Puskin moziban csak feliratosan vetítjük. Original language with Hungarian subtitle at Corvin, Művész and Puskin cinema. Bemutatás időpontja 2018. november 1.
A musical vagy vígjáték kategóriában a legjobb film díját a Zöld könyv (Green book) című alkotás kapta. A Foglalkozásuk: Amerikai (Americans) kapta a legjobb televíziós drámai sorozat díját A Foglalkozásuk: Amerikai (Americans) című film kapta a legjobb televíziós drámai sorozat Golden Globe-díját. A legjobb animációs film díját a Pókember - Irány a Pókverzum (Spider-Man:Into the Spider-Verse) című produkció kapta. A háromórás gálaesten filmes és televíziós kategóriákban osztják ki a mintegy 90 tagot számláló tudósítótestület 25 trófeáját. Az idei díjszezon első nagy díjátadó gálájának házigazdája Sandra Oh színésznő és Andy Samberg komikus volt. Glenn Close a legjobb drámai színésznő, Rami Malek a legjobb drámai színész, a Bohém Rapszódia legjobb film díját kapta Glenn Close a The Wife című filmben mutatott alakításért a legjobb drámai színésznő díját, míg Rami Malek a Bohém rapszódia (Bohemian Rhapsody) című alkotásban nyújtott teljesítményéért a legjobb drámai színésznek járó Golden-Globe díjat nyerte el vasárnap a Los Angelesben megrendezett díjátadó ceremónián.
Jó filmet jó alapanyagból, Freddie Mercury pedig kétségtelenül jó alapanyag. Az egyik lehető legjobb, mégis 25 év kellett, hogy elteljen. A főszereplő énekes (Rami Malek) személyiségének leginkább kidomborított tulajdonsága az egyre jobban kialakuló homoszexualitása. Az ebben lévő feszültséget mutatták meg leginkább a vásznon, hogy hogyan távolodik el menyasszonyától, Marytől (Lucy Boynton), és hogyan keríti hatalmába a magány. Ez a tulajdonsága azonban a legkevésbé sincs összefüggésben zenész nagyságával. Az a fajta kisugárzás, ahogy uralta a tömeget és a színpadot, jóval kevésbé érhető tetten a vásznon. Egyszerűen a film nagy részében figyelmen kívül hagyja ezt, holott ha valamit, hát ezt igazán meg kellett volna mutatni. Minden hátránya ellenére a Bohém rapszódia élvezhető film, igaz, elsősorban Queen rajongóknak. A zenék jól szólnak, a kor – benne a divat, a frizurák, a londoni miliő – valódi arcát mutatja. A film végén hosszúra nyújtott Live Aid koncertjelenet, és úgy általában minden zenei rész a helyén volt.
Milyen biztos jelek utalnak arra, hogy ősz van? Sötétben kell hazamenni, nem lehet úgy öltözködni, hogy a fagyhalál vagy a hőguta egyikével se kelljen megküzdenünk a nap folyamán, valamint elkezdenek megjelenni a mozik műsorain azok a filmek, amiket a készítőik annyira komolyan gondolnak, hogy mindenképpen díjakra akarják jelöltetni őket. Ez főleg a történelmi és/vagy életrajzi ihletésű alkotások esetében van így; e halmaz legújabb, Neil Armstrongot követő darabja a Queen énekesének, Freddie Mercury-nak történetét feldolgozó Bohém rapszódia. Az nem probléma, ha egy film őszintén szórakoztatni kíván, az empátiámat és a csodálatomat próbálja felébreszteni a tárgya iránt, de mindig sajnálom, ha ezért azt az árat kell megfizetnie, hogy ne legyen egy kicsit más, kicsit merész és eredeti. Úgy érzem, a Bohém rapszódia is inkább a működő, de ezzel együtt kiszámítható lépéseken megy végig, már ami a forgatókönyvet illeti. Nem mondom, hogy ettől unalmas vagy elhibázott lesz, de e téren elbírt volna valamivel nagyobb bátorságot, így m ost csak biztonságos döntések egész sorozatát nézhetjük végig.
a világkörüli útjuk bemutatása kimerült abban, hogy színes városnevek repkedtek a vásznon fél percig… (Kíváncsi lettem volna arra is, miként szerezték a Hegylakó zenéit, illetve miként jutottak el odáig, továbbá a Freddie vs. Star Wars ellentét is kaphatott volna legalább egy kurta mondatot. ) Természetesen ennek ellenére is érdekes volt utólag tudomást szerezni pár kevésbé köztudott részletről, mint pl. a származása, a feleségével való viszonya, vagy a manipulációk, amik a végzetes kórral való diagnosztizálásához vezették. Persze, a leghangulatosabb jelenetek a csapat ötleteléseihez és stúdió felvételeihez köthetők, hiszen azokon látszott csak igazán, hogy nem csupán a zenéjük, hanem a köztük lévő kötelék is igazán különlegesnek számított az iparban. Ha innen nézem a dolgot, a film semmiben sem kiemelkedő, (Egyedül a fent említett szereposztásban. ) hisz valójában a banda múltja és legfőképp az ő dalaik tették élvezhetővé ezt a mozit. Nélkülük ez csak egy tucatfilm lenne, valami bandáról a sok közül, de nem.
Izgalmas látni, milyen ötletekből születtek, milyen eszement módon vették őket fel, ezen keresztül pedig a tagok interakcióit, egymáshoz való viszonyulásukat is be tudták mutatni. Megtalálták az egyensúlyt, sikerült elérni, hogy kétségkívül Freddie Mercury maradjon a főszereplő, de ne tűnjön úgy, mintha a másik három tag csak gidákként jöttek-mentek volna a háttérben. Sőt, erre kifejezetten reflektál a történet, ami a mai napig aktív Brian May (gitáros) és Roger Taylor (dobos) bevonásának hatása is lehet. Javítson ki az, akinek sokkal vájtabb a füle, mint nekem, de egy-két alkalommal mintha Rami Malek maga is énekelne néhány sort. Ebben azért nem vagyok biztos, mert nem tudom eldönteni, mivel téveszt meg, a hangjával vagy a játékával, de a castingfolyamat során állítólag szempont volt a Freddie-t játszó színész énekhangja, úgyhogy semmi sem kizárt. A munkát egyébként Sacha Baron Cohennel kezdték el, de különböző konfliktusok miatt ő elhagyta a produkciót, úgyhogy örökre érdekes gondolatkísérlet marad, ő hogyan oldotta volna meg a feladato t. De Malek szerződtetése nekem az első pillanattól kezdve, már csak ránézésre is zseniális döntésnek tűnt, nem is okozott csalódást.
Számos kis márka termel szerényebb bevételeket, és léteznek olyan vállalatok is, amelyeknek jók az eladásaik, de nem működnek annyira hatékonyan. Textilgyártás > nemzetközi légi járatok A jelentés ugyan nem tér ki rá, de rávilágít a fast fashion egyre égetőbb problémájára: a divat az egyik terület, ahol nagy mértékben nőtt a fogyasztás az elmúlt évtizedekben. Egy éve írtunk arról, hogy a H&M egyetlen raktárából 15 tonna viselésre alkalmatlan selejt került elő ( el is tüzelték egy erőműben), de a felesleg termelése csak része annak a problémának, hogy a fast fashion termékek gyártási folyamatai katasztrofális hatással vannak a környezetre. Nem beszélve a munkaerő-kizsákmányolásról, amivel az olcsó rongyok tömegének legyártása óhatatlanul jár. Stuttgartban 2019. február végéig látható a The dark sides of fashion című kiállítás a Rautenstrauch-Joest-Museumban. Ez a kiállítási darab a fast fashion márkák gyártási körülményeit és árpolitikáját kárhoztatja. Fotó: OLIVER BERG/dpa Picture-Alliance/AFP Miközben a jóléti államokban nő a tudatos fogyasztók száma, és sokan egyre inkább keresik a helyi dizájnerek egyedi, gyakran újrahasznosított anyagok felhasználásával készült, de drágább termékeit, a nagyipari méretekben gyártók a jólét növekedésével újabb és újabb piacokat találnak márkáiknak például Brazíliában, Kínában, Indiában, Mexikóban, Oroszországban, és egyre csak döntik a termelési rekordokat, hogy kielégítsék új vásárlóik igényeit.
Eddig csak egyetlenegyszer botlottam meg az eddig eltelt fél év alatt. Annyira nem bírtam magammal az első komoly futóversenyem előtt, hogy gyorsan vettem egy csajos, simlis futósapkát. Rémesen áll, de higgyétek el, ez a legkisebb baj. Sokkal nagyobb gond ennél, hogy Kínában gyártották, ki tudja, milyen körülmények között. Miért fontos ez? Mert jó fél évvel ezelőtt eldöntöttem, elég volt a fast fashion márkákból, a divatipar kizsákmányolásából, a fenntartható divat mellett teszem le a voksomat. Hatalmas sikere volt a 33 őszi ruhadarab, amivel kihúzhatjátok tavaszig című cikkemnek. Köszönheti ezt a kicsit túlzó címnek, de olyan volt, mintha írás közben elment volna az eszem, folyamatosan toltam a monitorba a hűket, az aztákat, és csak pislogtam nagy szemekkel. Hőseim lettek azok a nők, akik 33 ruhararabbal zsonglőrködnek éveken át, de az a lány is, aki egy évig (! ) ugyanazt a ruhát viselte, nemkülönben az a reklámügynökségnél dolgozó művészeti vezető, aki mindig ugyanabban a szettben megy dolgozni.
A gyárban akkor is varratták a márka darabjait, hogy kiszolgálják az online kereskedelmet, amikor a hatályos jogszabályok értelmében zárva kellett volna lenniük a járványhelyzet miatt. Egyelőre nincs olyan auditcég, amelyik vállalta volna, hogy elkészíti a cég beszámolóját, annak rossz hírneve miatt. Érdekelte ez bármennyire a vásárlókat, vagy a befektetőket? Úgy tűnik, nem különösebben: 2020 első felében az előző évhez képest majdnem 60 százalékkal nőttek az eladásaik. A botrány után a Boohoo közzétette a termékeit készítő varrodák listáját: a hirtelen, és kényszerből jött transzparens lépés nyomán a cég részvényei 16 százalékot emelkedtek.
Fotó: Alain Pitton/NurPhoto A felső 20 százalékba még mindig több mint száz cég tartozik, de amikor a McKinsey csak a vezető 20 céget vizsgálta, kiderült, hogy ezek a vállalatok zsebelik be a csoportban (a felső 20 százaléknál) keletkező teljes nyereség 97 százalékát – ez az arány egyébként évek óta viszonylag stabilan növekszik. Ez az iparágon belüli megosztottság egyik oldala, a másik pedig az, hogy 2010 és 2017 között megduplázódott azoknak a cégeknek a száma, amelyek lényegében csak veszítik a pénzt. Hogy kik az abszolút nyertesek, azon nem fog meglepődni, aki nem egy kő alatt töltötte az elmúlt 10-20 évet. Közéjük tartozik például a spanyol Inditex, a Zara márka tulajdonosa, a svéd H&M, a Nike, az Adidas, a párizsi LVMH, többek között a Louis Vuitton, a Sephora, a Bulgari és a Givenchy anyacége illetve a svájci Richemont, a Cartier és a Montblanc tulajdonosa. Ezeknek a cégeknek a bevételei nem voltak feltétlenül kiugróan magasak a többi vállalatéhoz képest, de nagyobb árréssel dolgoznak, hatékonyabban forgatják tőkéjüket, és méretük is fokozta előnyüket.