Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek! "
– Igen. Egyet emelnék ki. A középiskola után egy tervező irodához vettek fel, ott dolgoztam rajzolóként, szerkesztőként. Amikor megkeresztelkedtem, tudtam, hogy ki akarok állni a hitem mellett, és kérni fogom a szabad szombatot. Három napig imádkoztam, böjtöltem, hogy a szombatot megadják a munkahelyemen. Bizonyságot tettem a főnöknek a jó Istenről, a belé vetett hitemről, s kértem, hogy hadd legyenek szabadok a szombatjaim, "Hát mi akadálya van? Vetítő mágus. " – kérdezte. De a történet ezzel még nem fejeződött be. Mindent megtettek azért, hogy hitemben akadályozzanak. Kizártak közösségi szervezeteikből, amit én nem bántam, mert ez lehetőséget biztosított arra, hogy aki megkeresett, mindenkinek bizonyságot tehettem hitemről. Munkámra továbbra is igényt tartottak, én pedig igyekeztem kivenni a részemet, és becsülettel ellátni feladataimat, ők pedig tiszteletben tartották hitemet. – Hogyan fonta össze az Úr életedet az Ernőével? – 20 éves koromban ismerkedtem meg Ernővel egy barátnőm születésnapi ünnepségén.
fórumtémában: 2/3. Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van... Friss események »
Sírva hordom a bűneimet, Nincs az én számomra könyörület, Egy szív érettem dobogott Egy szív érettem dobogott. Egy szívben nagy fájdalom volt. Egy szív érettem szenvedett. Egy szív érettem megrepedt. Egy szívben nagy szánalom élt. Egy szív szerette a szegényt. Egy szívben nem volt semmi folt. E szív Jézusom szíve volt. Ha szívedre búbánat száll, Jöjj Jézushoz, mert szíve vár. E szívben van számodra hely. Jöjj, szíved itt békére lel. Hogy mondjam el Hogy mondjam el azt, ami elmondhatatlan, Hogy szeretlek, Uram, Hogy Hozzád tartozom. Hogy mondjam el azt, ami felfoghatatlan, Hogy értem állt a keresztfád. Hogy értem álltál némán a vádlóid előtt, Hogy értem hagytad, hogy gyalázzanak, Hogy értem vitted roskadozva a szégyen keresztjét, S mert szerettél: odaadtad önmagad. Ki istenének átad mindent szöveg. Hogy mondjam el… Hogy értem volt a kétely, s a szörnyű szenvedés, Csak ennyit mondtál: Elvégeztetett. S hogy értem volt a győzelem a sír a halál felett, S mert szerettél: elhoztad az életet. Jézusnak mondja valaki Jézusnak mondja valaki: Én követlek, bárhova mész.
Az bizonyos, hogy a papa meghalt, mert a szanatoriumokból így szokták ezt tudatni. A papa jó ember volt, nagy ember volt, de a halál ellen nem lehet tenni semmit. Hazahozatjuk a papa holttestét, itt temetjük el, te nem fogsz sírni, de nem feledjük el soha a papát. Krammerné majdnem ijedten nézett a gyerekre, egészen ő volt, Krammer, a hódító és rossz, a generózus és hitvány Krammer. Lelkébe vágott egy új fájdalom: mi lesz ebből a fiúból, ha már nyolcéves korában egészen az apja? A szelíd Lujza, aki igazán szerelmes volt az urába s meg akart halni a csapás után, szelidségében gyorsan megvidámult. Ő nem tehetett róla, ő arra született, hogy szerelmes, türelmes, jó feleség legyen. S alig győzte kihúzni a gyász köteles, ellenőrzött esztendejét, de viszont rettegett is Tibortól, aki egyszerre csak mintha az édesapja féltékeny lelkiismeretévé vált volna. De Lujzában a feleség-hivatás volt az erősebb, Lujza bátorította magát, hogy csak nem fog egy kilenc éves gyerek akarata szerint élni. Az en anyukám . Tibor nemcsak a Krammeré, Tibor az övé is, ő szívesen áldozná föl magát Tiborért, ha kellene.
Érdekes, de még sohse hallottam, hogy jubilánst azzal köszöntöttük volna: – A szó köztünk maradjon, az úr nagyon panci-manci ember, nem is igen lehet tudni, mit jubilálunk rajta, de ha már benne vagyunk, Isten éltesse az urat az emberi kor legvégső határáig! Tehát arról van szó, hogy egy nagy ember a szolgálati jubileumát üli. Egy nagy tanfelügyelő, vagy egy nagy temetkezési társulati elnök, vagy egy nagy dohánygyár-igazgató. Tán maradjunk ennél az utolsónál, mert nekem ez a legszimpatikusabb foglalkozás s van is ebben a szakmában egy olyan kedves jó barátom, hogy oda nem adnám három tankerületért. Az én anyukám a legjobb a világon. Már most nekem ehhez a jubiláló nagy emberhez kellene ódát írnom. A rendezőbizottsági elnök kért meg rá piros pecsétes levélben s azt is elárulom, hogy az ódámhoz ő szolgáltatja a fehérruhás kislányt, aki most múlt hétesztendős, de máris úgy szaval, mint Jászai Mari. Megküldte a vidéki laptársnak azt a számát is, amelyből ihletet meríthetek, mert megtudhatom belőle, hogy a jubiláns érdemei bokrosak és hervadhatatlanok.
Edit: a cimben a vagyok az vagytok akart lenni Covid denial flashbacks, csak meg rosszabb.