Minek nevezzelek? Minek nevezzelek, Ha a merengés alkonyában Szép szemeidnek esti-csillagát Bámulva nézik szemeim, Mikéntha most látnák először… E csillagot, Amelynek mindenik sugára A szerelemnek egy patakja, Mely lelkem tengerébe foly – Ha rám röpíted Tekinteted, Ezt a szelíd galambot, Amelynek minden tolla A békeség egy olajága, S amelynek érintése oly jó!
Lenn a Dunában a nap képe; Reszket a folyó örömébe', Ringatja a napot csendesen, Épen mint én téged, kedvesem. Mit nem fognak rám a gonoszok, Hogy én istentagadó vagyok! Pedig mostan is imádkozom… Szíved dobogását hallgatom. Tudod, midőn először ültünk… Tudod, midőn először ültünk E tó fölött, e fák alatt? Röpűl a gyors idő fölöttünk, Azóta két év elhaladt. Ily ősz volt akkor is, ilyen szép Mosolygó őszi délután, Szelíd fuvalmak így rezgették A sárga lombokat a fán. Igy tükrözé vissza a tónak Vize a tiszta kék eget, Igy ringatózott ama csónak Ábrándosan a víz felett. De akkor még csak gondolatban Élveztem mennyországomat, Mert akkor még nem csókolhattam, Mint mostan, édes ajkadat. Két éve annak… sokat elvitt Az idő tőlem azalatt, De nem panaszlok, mert amennyit Elvitt, sokkal többet hozott. Petőfi sándor legszebb verse of the day. Téged hozott meg nekem, téged, Reményim fényes gyöngysora, Kiért az örök üdvösséget Ezerszer adnám én oda. Maradjunk még itt, légy mellettem… Hol úgy busúltam egykoron, Hagyj engem itt most elmerengnem Végetlen boldogságomon!
A Nő az ablakban az utóbbi évek egyik sikerregénye, amelynek szerzőjéről időközben kiderült, hogy beteges hazudozó. Ám ettől még a történet izgalmas: egy agorafóbiás nőről szól, aki azt képzeli, a szomszédjában megöltek valakit. A könyvből a Vágy és vezeklés és A legsötétebb óra tehetséges rendezője készített neonfényes, vérbő filmadaptációt, amibe nem sok ész szorult, de legalább Gary Oldman ordibál benne. Kritika. Moziban a legjobb filmeket nézni, de vannak kivételek, amiknek jobb helyük van a Netflixen. A Nő az ablakban ezek közé tartozik. Egyfelől azért, mert a Netflix legalább bemutatta a filmet, amit már 2018-ban leforgattak, és végül a koronavírus-járvány miatt hiúsult meg a tavalyi évre tervezett mozipremierje. Másrészt az is örvendetes, hogy neon színeivel, szándékosan eltúlzott, mesterkélt képi és színészi megoldásaival Joe Wright filmje nem ugyanazt a simára polírozott, enyhén függetlenfilmes tapintású, mégis gyanúsan kommersz stílust képviseli, mint számos netflixes produkció.
Ehelyett a riasztásai inkább aggodalmat váltanak ki azzal kapcsolatban, hogy fejben már mennyire szakadhatott el a valóságtól. Pozitív meglepetés, hogy a Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban elég jól kidolgozza a rejtélyt és a gyanúsítottakat, igaz elég nagy kihívást kell teljesítenie, hiszen egyszerre próbálja a műfajt parodizálni és egy tényleges rejtélyt kibogozni. A zsenialitása éppen abban rejlik, hogy mennyire finoman közelíti meg a poént – olyan ritkán hajlik komédiába, hogy a péntek esti thrillerek igazi rajongói talán észre sem veszik, hogy a jelenetek felén nevetniük kellene. Bellnek köszönhetően A nő a házban jóval élvezetesebb, mint csak bort kortyolgatni és tétlenül figyelni a szomszédokat. A Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban január 28-tól nézhető a Netflixen.
Akár kettőt is - nagyon sok kérdésem lenne hozzá. " (Gillian Flynn)
Nekem az elejétől kezdve volt egy olyan érzésem, mintha a Disturbia egy átdolgozását, egy nőiesített verzióját nézném, legalább is, ami az alapötletet illeti. Egy nő közel egy éve nem hagyta el New York-i otthonát, ugyanis pánikrohama lesz, ha ki kell lépnie az utcára. A külvilággal, a családjával telefonon tartja a kapcsolatot. Van pszichológusa, albérlője és sok érdekes vendége is. Köztük a legérdekesebbek a szemközti ház új beköltözői, egy háromtagú család. Mindannyian bekopognak hozzá, majd az egyiküknek nyoma vész, és Anna tudni véli mi történhetett. Sajnos azonban sem a rendőrség, sem senki más nem hisz egy bolond macskás nőnek, azt gondolják a képzelete játszik vele, és a gyógyszerek hatása miatt talál ki hihetetlen történeteket. Dr. Anna Fox gyermekpszichológust Amy Adams alakítja, én személy szerint kedvelem őt, bár számomra ez az alakítása nem volt teljesen hiteles. Nem éreztem át az általa megformált zaklatott anyát, a megtört embert. Vele szemben Julianne Moore abban az 5 percben, ami jutott neki, remek a reszkető nő szerepében; nagyjából mint mindig.
Pedig lehetett volna ebből a modern közönség számára is valami érdekeset kihozni, nemcsak egy ócska Hátsó ablak koppintást, itt is például kőkeményen megjelenik a "gaslighting" és az áldozathibáztatás kérdésköre, de ezt meg pont egy éve a csóri A láthatatlan ember sokkalta jobban tudta átadni. Ráadásul bármennyire is tudom és érzem, hogy komoly témákat boncolgat a film - a mentális egészség és a magány kapcsán, főleg az utóbbi egy évünk után... - de egyszerűen a sokadik, szánalmat keltő, teljesen redundáns jelenet után egy ilyen főhőst követve az úton ez nem működik. A csavarok a semmiből jönnek és addigra már nem is érdekel minket egyik sem igazából, a 100 perc egy szignifikáns szegmense pedig igazából szinte teljesen kivágható lenne. Legalábbis sokadik jelenetben látni Anna szenvedéseit szerintem már 3-4. alkalom után kezdett lerágott csont és szabályosan taszító lenni, az ilyesfajta szenvedéspornót én nem tudom értékelni. Ha egy feszült, jó thrillert, horrort, esetleg krimit szeretnétek, akkor inkább nézzetek újra valamelyik eredeti Hitchcock alkotást ehelyett a fájdalmas koppintás helyett vagy vicc nélkül a tavalyi A láthatatlan embert.