Hónapok alatt az anyukás csoportokban olyan feketekereskedelem alakult ki, hogy a Dentinox dealer tevékenység majdnem OKJ-s képesítést kapott. (Azóta egy kedves barátnőmtől kaptam egy szinte nem használt tubussal, úgyhogy elképzelhető, hogy az utóbbi pár hétben már megoldódott a helyzet, csak nem tudok róla. ) A szocializmusban nőttem fel, tehát egyáltalán nem ismeretlen számomra az, ha valami nincs készleten. Ismerem a szezonálisan kapható banánt, az évente egyszer érkező farmer kollekciót, és az üres polc látványa majdnem kedves nosztalgiával tölt el. Tea baba hasfájás ellen, terhességért és táplálásért. De ép ésszel nem tudom felfogni, hogy a kétezer-húszas években, egy EU tagországban miért lett minden hiánycikk, ami alapvetően szükséges lehet egy 0-3 éves gyereknek? Mert a lista nem áll meg az én gyötrelmeinél, számtalanszor futok bele speciális tápszert, asztmaspray-t, ilyen-olyan kenőcsöt, epilepszia gyógyszert, hasfájás elleni szert és még sok-sok mindent kergető, elkeseredett anyákba a közösségi oldalakon. Nesze neked családbarát ország, meg szüljélmertjólesz.
Bingó! Sehol. Hiánycikk. Kínomban röhögtem kicsit, mondván, ennél már nincs lejjebb. Pedig van. Ez a nyavalyás fogzselé. Nem kell ahhoz gyereket szülni, hogy valaki el tudja képzelni (bár nyilván érintettként könnyebb a vizualizáció), milyen az, amikor egy másfél évesnek egyszerre jön négy szemfoga. Röviden összefoglalva: inkább öljetek meg. Tudom, tudom, a Gézuka meg sem érezte a fogzást, Julcsika is csak a nagyőrlőknél sírdogált kicsit, de az én fiam szenved. Nagyon. Egyetlen átmeneti segítség van (aztán persze jön a kemény drog, aka Baby Panadol) ez pedig az említett cucc, amiben lidokaint tartalmaz. A többi tuti fogzselé nagyon finom, a dörzsölős része csuda jó móka, de amikor beüt a fájdalom, annyit érnek, mint a ráolvasás vagy a piócás ember. Szóval amikor ismét meghallottam a hiánycikk szót, arra gondoltam, hogy veszek 5 liter lidokaint és a saját agyamat áztatom bele. De aztán inkább rendületlenül jártam a gyógyszertárakat, kerületen belül, majd kívül, és csak leheletnyi megnyugvást adott, hogy nem én vagyok az egyetlen.
Amennyiben Érvényesíteni szeretnéd a kedvezményt, abban az esetben kérjük regisztrálj vásárlóként és küld el részünkre kártyaszámod az [email protected] címre. Levélben értesítünk, amint érvényesítettük a kedvezményt. Az ezután leadott rendeléseknél a Kedvezmény aktív lesz. Kövess minket Facebookon is!
Azokat a részleteket, amelyek csak írásban maradtak fenn – levelek, nem publikált visszaemlékezések – Joyce DiDonato, a világhírű opera-énekesnő olvassa fel. A dokumentumfilm világpremierje a rangos Római Nemzetközi Filmfesztiválon volt, majd számos további filmfesztiválon is szerepelt, s többek között Torontóban, Chicagóban vetítették. A Maria Callas-sztori ban a kor rendezősztárjai, politikusok, közéleti személyiségek sora – többek között Omar Sharif, Brigitte Bardot, Luchino Visconti, Fanny Ardant, Jacqueline Kennedy, Jean Cocteau, Grace Kelly, II. Erzsébet királynő – is megszólal. Az operalegenda, aki kétszer állt operaszínpadon: Mario Lanza - Fidelio.hu. További információ a filmről: Uránia Nemzeti Filmszínház Kapcsolódó cikkek Katinka – Májusban érkezik a dokumentumfilm a mozikba Film március 31. A Hosszú Katinkáról szóló hivatalos életrajzi dokumentumfilm május 12-től látható a magyar mozikban. A Katinka dokumentumfilmnek elkészült a legújabb előzetese is, amely felidézi a forgatás legemlékezetesebb pillanatait, így a nézők ízelítőt kaphatnak a nagyszabású filmből.
Hatvan éve, 1959. október 7-én halt meg Mario Lanza amerikai tenorista, a második világháború utáni évek legsikeresebb amerikai énekese és filmsztárja, akit az ítéleteiben rendkívül szigorú legendás karmester, Arturo Toscanini "a 20. század legnagyobb hangjának" nevezett. Élete szélsőséges fordulatokban bővelkedő Shakespeare-tragédiára hasonlított: a szegény külvárosi gyerek az operaszínpadok tündöklő csillaga, népszerű filmsztár lett, majd elbukott és összetörve, idegenben halt meg. Alfredo Arnold Cocozza néven 1921. január 31-én született Philadelphiában olasz bevándorlók gyermekeként. Zenekedvelő családjának tekintélyes lemezgyűjteménye volt, kisfiúként különösen Enrico Caruso és Beniamino Gigli operafelvételei nyűgözték le. Ötéves korától énekelt, de képezni nem képezte magát, az iskolából kimaradt, a családi boltban dolgozott. Saját szavaival elevenedik meg Maria Callas élete egy új dokumentumfilmben - Fidelio.hu. Tizenhat évesen egy visszavonult operaénekes vette szárnyai alá, tizenkilenc éves korától tanult komolyan énekelni. Huszonegy évesen egy meghallgatáson annyira lenyűgözte a bostoni filharmonikusok vezető karmesterét, hogy ösztöndíjat járt ki számára.
Olyan magasan volt nála a léc, hogy az másoknak elviselhetetlen lett volna. Gyakran előfordult, hogy lemondott előadásokat, ha szerinte nem tudta volna a maximumot nyújtani, és a sajtó kíméletlen támadásait is hajlandó volt elviselni emiatt. Hitt a végzetben, mondja Volf, és abban, hogy a végzete őt erre a pályára sodorta. A másfél órás dokumentumfilmet a Sony Pictures Classics forgalmazza.
November 2-án vetítik először az Egyesült Államokban azt a dokumentumfilmet, amely a 20. század rajongott dívájának történetét a saját szavaival meséli el. Olyan tévéinterjúk, rádiófelvételek, személyes levelek és memoárrészletek kerülnek elő a Maria by Callas című, idén bemutatandó dokumentumfilmben, amelyekkel eddig nem találkozhatott a közönség. Dívának lenni nagyon gáz - avagy Maria Callas élete és halála. Tom Volf filmjének hőse a különleges, self-made operaénekes, aki a szerény New York-i kezdetek után csillogó világsztárrá vált, és az elmúlt évszázad legnagyobb zeneművészei közé emelkedett. A rendező négy évig gyűjtött anyagot az alkotáshoz, és rengeteg rokont, egykori ismerőst, barátot felkeresett, hogy minél megtudjon Callasról, az emberről is. Azokat a szövegrészleteket, amelyek nem hangfelvételben, hanem írásban maradtak fenn, Joyce DiDonato, a hazánkban is jól ismert operaénekesnő hangján halljuk. Tom Volf a Ludwig van nevű torontói zenei lap nak magyarázta el a film címének értelmét: " Volt Maria, és volt Callas. Maria megtartotta a magánszféráját, csak egy szűk baráti kör ismerte igazán.
Rövidlátó is volt, a színpadon szemüveg nélkül partnereit körvonalakként, a karmestert pedig egyáltalán nem látta. A temperamentuma miatt Tigrisnek is nevezett Callast zajos sikerei mellett kínos bukások is érték, s a sajtó magánéletére is rátelepedett, miután 1959-ben otthagyta férjét. Az énekesnő ekkor kezdett egy évtizedig tartó szenvedélyes viszonyt Arisztotelész Onasszisz görög hajómágnással, aki aztán Jackie Kennedy kedvéért hagyta ott. Callas a hatvanas években már jobbára hangverseny-fellépéseket vállalt, utoljára 1965-ben énekelt operát, a Toscát Londonban. Utolsó turnéját 1973-ban Giuseppe Di Stefano tenor társaságában tette, akihez állítólag rövid romantikus viszony is fűzte, s bár a kritika szerint akkorra mindketten elvesztették hangjukat, a közönség lelkesen ünnepelte őket. Utoljára 1974 novemberében énekelt nyilvánosság előtt, Szapporóban. Élete végét magányosan és megtörten Párizsban töltötte. Egyre rosszabbodó fizikai és idegállapota miatt a gyógyszerekhez nyúlt, amikor 1970-ben túladagolás miatt kórházba került, a sajtó öngyilkossági kísérletről cikkezett.