Így él most Peremartoni Krisztina: interjút adott a kilencvenes évek egyik leghíresebb magyar színésznője. Az 1979-es Égig érő fű című ifjúsági film kapcsán vált ismertté Peremartoni Krisztina, aki az ezredfordulón Amerikába költözött egy férfi miatt, akivel Kaliforniában kötötték össze az életüket. "Két és fél évig tartott, mire eldöntöttük, hogy én költözöm ki Berkelybe. Azt mondta, mindenki magyarul beszél, nem akar hozzám költözni. Vettem a batyumat, a fiam itt maradt az apjánál, amíg le nem érettségizett. De közben persze látogattam. András is utazott hozzám, aztán utánam költözött tíz évre. Ott járt egyetemre, ott tanult meg angolul, az egész életét meghatározta az az időszak" - mesélte a hot! magazinnak. Forrás: Facebook A házassága azonban sajnos zátonyra futott, ezt követően pedig adja magát a kérdés: nem bánta-e meg, hogy elköltözött Magyarországról? "Érdekes módon nagyon sokfelé vágytam a világban, de pont Amerikába nem... Peremartoni Krisztina fotóiból nyílik kiállítás a MÚOSZ-ban - Magyar Újságírók Országos Szövetsége. De ott nyílt meg számomra a világ, ha egy kis pénzt kerestem, akkor azt elutazgattam, ötvenhárom országban jártam, volt, ahol többször is " - mondta.
Bess Wohl: Válaszfalak Kisfaludy Színház Színész Hinták Radnóti Miklós Színház Nonprofit Kft. Szereplő Corvin Művelődési Ház - Erzsébetligeti Színház Lackfi János: Hinták Szentendrei Kulturális Központ Nonprofit Kft. Lackfi János: HINTÁK Általános Lackfi János: HINTÁK / a Zsámbéki Színházi Bázis produkciója Tihanyi Szabadtéri Játékok / Válaszfalak - vígjáték Tihanyi Szabadtéri Játékok Válaszfalak Vörösmarty Színház Carla VÁLASZFALAK - Orlai Produkció Kultkikötő Közhasznú Nonprofit Kft. Peremartoni krisztina kiállítás szabályai. Színész
Bővebb információ a 478-9040-es telefonszámon. Helyszín: Sajtóház (1064 Budapest, Vörösmarty utca 47/a)
Az alábbi oldalon a kért légyen szerkezetre olvashatók példák a magyar irodalomból, illetve fiktív példák a mai köznyelvből. (Az irodalmi idézetek internetes forrásokból valók. ) Károli-féle bibliafordítás [ szerkesztés] "És ugyanazon napon csudát tőn, mondván: E lészen jegye, hogy az Úr mondotta légyen [ezt]: Ímé az oltár meghasad, és kiomol a hamu, mely rajta van. " Jókai Mór [ szerkesztés] "– Én csak annyit mondok önnek – szólt dr. Grisák –, hogy imádkozzék, nehogy ma látott légyen utoljára. " "Azért, hogy Szent Ilonán meg Helgolandban és a tenger tetején semmi szó sem hangzott Zárkány leendő új méltóságáról, abból nem következett, hogy már az egész vármegye ne tudta légyen azt. " "Az özvegyasszony természetesen maga főzött, és Árpád imádta anyja főztét, s ha valaki rossz szívességet akart neki tenni, csak úri ebédre hítta légyen magához. " "És ha elfogott is a katonaság valakit a dúló martalócok közül, mit csinált légyen vele? " "Akármilyen csillaga lett légyen is a nemzetnek Wesselényi, a kormány követelte börtönbe záratását. Dosztojevszkij: Szegény emberek – Wikiforrás. "
Én csak az utca végéig kísértem. A kocsis ügetve kezdett hajtani. Az öreg utánuk futott és keserűen sírt, sírása reszketett és meg-megszakadozott futásától. Elvesztette kalapját és nem állott meg, hogy felvegye. Feje vizes lett az esőtől, szél kerekedett, éles havas eső szúrta és vagdosta az arcát. Az öreg mintha egyáltalán nem érezte volna a vihart, rohant a talyiga egyik szélétől a másikra. Régi köpenyegének szárnyai szétlibbentek a viharban, mint a madár szárnya. Djevuskin egy helyen így ír egy nyomorban vele sínylődő társáról: "A könnyei folytak, talán nem is a bánat miatt, hanem csak úgy megszokásból, mert a szemei mindig könnyesek voltak. " S ez a közös típus benne van a Halottas házban (Gorjancsikov), Raszkolnyikovban (Mihajlov), az Idiótában (amikor Miskinnel azt mondatja: "attól félek, hogy nem vagyok méltó a szenvedésemre") s minden egyes regényében is. Kocsis zoltan siraj z. Az ilyen kikapott részletek minden egyszerűségeik dacára elhomályosíthatják az erős szerkezetű, mindvégig egységes hangú regény magnetizmusát, de egyre jobban éreztetik velünk, annak a Dosztojevszkijnak az erejét, aki az életutak legegyszerűbb ösvényein át jutott el a pozitív magasztossághoz, az általános emberihez és ahhoz a pillanathoz, amikor jelek, szavak, történések, könnyek nem szolgálnak többé irodalmi sallangul, hanem csak nem minden egy egyszerű jelenlét misztikumában határozódik örök élménnyé.
- Pista! Hová visz? Tary nagyot csördített a lovak közé az ostorral s visszakiáltott a bőrfedél alá. - Hozzám. A leányok elrémültek s megrohanták a nénjüket. - Petykó! Hazavisz... Az asszony is rémült arczot vágott s kikiáltott. - Tary! Nem akarom, forduljon meg! Az már nem is hallgatott reájuk s odáig várt a válaszszal, a mikor már bekanyarodtak a halmágyi ház kapuján s nagy ivben a nagy ajtó elé hajtott. - Hazaküldünk ruháért, átöltöznek s aztán tovább mennek, a mikor éppen tetszik. Ha ugy akarják, rögtön elmegyek hazulról s egyedül maradhatnak. Kocsis zoltán sirja. Az asszonynak majd kiserkedt az arczán a vér, olyan piros lett. A tante még leszedegetett egyet-mást a kocsiról. A leányok a nénjük mellé huzódtak s mikor az öreg asszony is elvégezte a dolgát, födél alatt voltak már valamennyien a széles terrászon, csak éppen a házigazda állott lenn a zuhogó záporban, feleletre várva. A kisebbik leánynak villogott a szeme, mulattatta a kaland, most, hogy már nem esett fejére az eső. Kaczagott s ujra tegezte a sógort, mint azelőtt.
A gyermekek összehuzódtak az első ülésen, félénken néztek föl reá s mivel a tante is elaludt, nehéz csönd lett. Fönn az égen, mintha letért volna utjáról a nap. Befordult egy nagy fekete fellegbe. Egyszerre sötét lett és hüvös. A leányok fáztak s a kisebbik, a Margit, megérintette az asszony nénje kezét. - Petyko, drágikám, vegyünk magunkra valamit. Téma szerdán: Szabó Sándor, Márki-Zay Péter, Kocsis-Cake Olivio, László Róbert és Ormos Zoltán az adásban : hirok. Az asszony fölrezzent, gyorsan pislogott, hogy fölihassa szemeiben a sírást s mosolygott. Olgának hivták s hogy ebből a névből hogyan lett Petyko, azt csak a szeretet tudná megmondani. Sehogy, egyszer ugy mondták neki s azóta rajta maradt. Igy ismerte meg az ura is, a kit ezelőtt két hónappal ott hagyott. Fölrezzent a tante is és az ülés mögül előkeresték a nagykendőket, beleburkolóztak a melegükbe s ujra csönd lett. A tante beszélt volna, de nem felelt neki senki. A leányok aggodalmas kandisággal néztek a nénjükre, a ki most már megfordult s majdnem egészen beleburkolva szép szőke fejét a kendőbe, ugy tett, mintha aludni akarna. Még jó két órai ut volt előttük, pedig a lovak is megérezték a közeledő vihart s galoppba iramodtak egy-egy kaptatón.
A kályhában pattogni kezdtek a nagy száraz hasábok s az ebédlőből Tary átkiáltott hozzájuk. - Készen van a tea! A tante pedig pusmogott a fülükbe: - Legyetek komolyan. Mindenből komédiát csináltok. Erre csak még jobb kedvük lett. Tary szertartásos akart lenni. Komolyan és ügyetlenül töltögette meg a csészéket. Az egyik kis lány kikaczagta és a nénje után kiabált. - Ugyan Petykó, vedd el tőle. A két furcsa arcz ingerelte őket s mert a testvérük nagyon komoly volt, hozzá se mertek szólani, Taryt fogták közre s körültánczolták vele a nagy asztalt. A férfi nedves szemmel kaczagott rajtuk. - De hóbortosok vagytok. Annyi köny gyült a szemébe, hogy egyszerre elöntötte az arczát is a viz. - lőletek nem válik majd haragtartó asszony... Ti jók lesztek, egy kis rosszaságért nem hagyjátok az uratokat ilyen egyedül. Egyszerre csönd lett. A leányok komolyan, nagyon megilletődve bámultak össze. - Nini, sír a Pista. Kocsis zoltan siraj k. Az asszonytestvérüket nézték, hogy ő mit szól ehhez a dologhoz. A kis leány hozzászaladt s mikor lefejtette az arczáról a kezeit, melyekkel eltakarta a szemeit, kaczagva kiáltott.