Végigsietett a folyosón, hallotta, hogy kiáltoznak utána, de most már szökött. Az ajtót sikerült az első fogásra felnyitnia. Már kinn volt a havas, sötét utcán. A hópelyhek hűvösen, enyhén szállongtak égő arcába. Mintha valami nagy veszedelemből szabadult volna meg, mélyen, hangosan fellélegzett. Nesztelenül lépkedett visszafelé a mély hóban, amerre emlékezete szerint a kocsi az imént hozta. Hátranézett. Fekete ruhás no fax. Nem is üldözték.
Mosogatás közben talán ilyennek álmodta az élet teljességét, a karrierjét. Gyémántok tündököltek a fantáziájában, de néha, este, mikor belebújt hideg selyemingébe, rablógyilkosoktól is félt. Ha megöregszik, babonás anyóka lesz belőle, aki pénteken nem mer semmit kezdeni, kártyáktól, száraz gallyaktól kérdi a jövendőt, egy kis pisze tót boszorka, aki az imakönyveket és a templomokat bújja. Fekete ruhás biztonsági őrök fogadták az SZFE diákját a bejáratnál : hungary. Gyerekkorában azonban nem ezt akarta, csodaszép esküvőről ábrándozott, vagy - ez a kettő egy a romantika előtt - csodaszép temetésről, amilyenben most része volt neki. A halál menyasszonyának látta magát, akire rózsaszín pántlikás inget adnak, fehér cipőt és kesztyűt, gyöngyös, hermelines moiréruhát, lila betéttel, operaénekesek kardalánál roppant fekete ravatalra emelik királynői testét, amely alpakka koporsóban pihen, pálmák és délszaki növények közt, ríkató-szépen, és a koporsó mellett zokog a világ, pirosra sírt szemmel, a lesújtott, sírig hű szerelmes, aki egy gróf, egy báró, egy herceg vagy talán maga az ifjú, külföldi királyfi.
Az ördög - az igazi, középkori ördög - kísért ebben a városban, ezen a héten, az, aki a hivőt valaha szédülő meredélyre hurcolta, és innen megmutatta neki a föld összes kincseit. Hófúvásban – Wikiforrás. Egy listát tár elénk. Arról számol be, hogy mit talált a rablógyilkos a maîtresse páncélszekrényében, aki törülközővel az arcán, megfojtva hevert a padlón, a sárga hajával, a pittyedt, mágnásos szájával, s a nőolvasó, a nyájas, figyelni kezd, a férfi elkomorul, és az egész rongyos és éhes város elkáprázik a gyémántok pokoli tűzrózsáitól, együtt számol az ördöggel, aki ceruzával a kezében, papíron kimutatja, hogy a szerencsétlen nő kerek egymillió koronát hagyott hátra. Nem mézes ígéretekről van szó, de számokról, pozitív adatokról. Mindnyájan inventáriumba vesszük a nagy aranyszívet (ötezer korona), a briliánsokkal kirakott aranycikláment (ezer korona), a gyémánt fülbevalót (harmincezer korona), az orosz boát és a karmantyút (húszezer korona), a cobolyt, a nyestet, a krokodilbőr bőröndöt, a kígyófejes ékszert, a képeket, a vagyont érő bútorokat és azokat a bankjegyeket, amelyek elszórtan hevertek a lakásában, mint a kereskedőnél a pakolópapiros, mint az íróasztalunkon a kutyanyelvek.
Viccet félretéve 1975-ig létezett a spanyol gyarmatbirodalom, és van elég nyelvész szakos aki tud katalánul, és történetesen fiatal, fekete, és nő. Azonban, és ez egy fontos azonban, itt is kezdődnek el a gyökeres különbségek. Fekete ruhás nő 2. Azok a körülmények, melyek Amanda Gorman-t formálták, nagyon specifikusak az USA-ban, elvégre kevés hely volt a világon, ahol olyan lassan vezették ki volna a nyilvános lincselést, lettek volna külön vízivók, elkülönített rész a tömegközlekedésben, és talán Dél-Afrikát leszámítva máshol nem volt white flight vagy sundown town, mely utóbbiról még Maya Angelou is írt verset. Továbbmenve, az afroamerikai társadalom sem jeleskedik annak megismerésében milyen másfajta diszkriminációban volt azoknak része, akik önként vállalták, hogy a vasfüggöny mögött akarnak élni. Ilyen volt például az Eulenspiegel szatirikus magazin NDK-beli rajzolója, aki egy korábbi francia kitérővel élte le élete hátralévő részét a megszűnt országban, de boltak fekete közkatonák, és természetesen Angela Davus akit tavaly még egy Black Lives Matter tüntetésre is meghívtak, mert gondolom nem tudják, hogy sosem kért bocsánatot a kommunizmus támogatásáért, és komolytalannak tartotta a rezsimek politikai célú börtönzését.
A sarkon egy kőszent didergett fülkéjében, aztán nagyokat zökkent a bárka a hepehupás köveken, egy gömbölyű, középkorias vasrostély mögül piros lámpafény szűrődött a hóesésbe, és a hópelyhek véresen hullottak itt a magasból. A kocsis a vasrostélyos ajtó elé kormányozta a lovacskákat, amelyek bizonyos megelégedéssel állottak meg e ház előtt, ahol már gyakran megfordultak éjnek idején. A kocsis leugrott a bakról, duhajkodva rángatta meg a csengő karikáját; a rekedt csengő visszhangzott a ház belsejében, és erre nyomban zongora szólalt meg valahol. Texasban felesküdött 17 fekete nő bírónak : HunNews. A kulcs gyorsan fordult a zárban, egy rózsaszínű ruhás nő nyitott ajtót. - Maga az, Zsiga? - Idegen uraságot hoztam a vasútról - mondta a kocsis. - Tessék, tessék - intett a rózsaszínű nő dudorászva, hízelkedve Szindbádunk felé a kocsiba. Bodros haját pirossal szegte be a hátulról jövő lámpafény, és a folyosón egyszerre három-négy nő is megjelent, amint kíváncsian nézegettek a kapu felé. A kocsis bizalmaskodva veregette meg Szindbád hátát, amint az ajtón belépkedett.
Még a proletárlány is végignyújtózik a keskeny, harmonikás díványán, a fűtetlen szobában először érzi önmagát, észreveszi, hogy a teste ruganyos, mint a gumilabda, és félig tréfából, félig komolyan - próbául - belemosolyog a zöld kézitükrébe. Mosolyt lát és kincseket, gyémántos foglalatban bámulja a mosolyát. A dézsától az aranyvederig, a koldustarisznyától a gyémántjászolig nem oly messze az út. Fekete ruhás no prescription. Erkölcsi prédikációt óhajtanánk tartani. De a zimankó is prédikál, a hideg számok is prédikálnak, amelyeket előbb leltároztunk. Soha még ilyen kísértést nem állott ez az ájult, szegény város. Borzadozva olvasta a riportokat. A meggyilkolt nő temetésén azonban már tüntetett és ünnepelt. Őt ünnepelte, a diadalmast, diadalmas arccal, aki győzött és aztán meghalt, és nemcsak a riadt kokottok, de mindenki, úriasszonyok, akik birkóztak a rendőrrel egy talpalatnyi helyért, hivatalnokleányok, akik havi negyven koronáért címszalagokat írnak, parasztpesztrák, akik áhítatosan emelték buta tekintetüket a moziszerűen elvonuló gyáros, a férfi, a hős felé, jól nevelt kislánykák, akik gondosan kiválasztott családi lapokat olvasnak, még sírnak a rossz versek giccsein, de a franciaóra címén elszöktek a temetésre.
Másfél éves fennállásuk során eddig a következőket sikerült elérniük: -Hősies küzdelmet folytattak egy zászlóval, amiből végül győztesen kerültek ki. Nagy harc volt. -Matricákkal ragasztottak tele egy bejáratot. -Végigsétáltak egy utcán miközben hangos üvöltözéssel jelezték szellemi fölényüket a járókelők számára. -Kimentek együtt a Pride-ra (szokásos). -Megtartottak egy rasszvédő konferenciát 10 embernek egy pincében. -Tartottak egy 20 fős nacionalista sporttábort, ahol szabálytalan planking gyakorlatokat mutattak be, továbbá szalonnát sütöttek. Volt egy egész jó bőr csaj is. -Üres fenyegetésekkel dobálóztak amiből természetesen semmi nem valósult meg. És ennyi. Én már nagyon rettegek tőlük. 😂
Finoman szólva sem voltam boldog, amikor Hugh Jackmant jelölték a Oscar díjra A nyomorultak c. filmben játszott szerepéért. A lába nyomába nem ért neves elődeinek, függetlenül attól, hogy ők prózában játszották el a szerepet, neki pedig a musicalváltozat jutott. Mi volt a problémám? Hugh Jackmannak valóban jó hangja van, azonban a drámai erővel és a színészi játékkal is akadtak problémái, ezért szerintem sírnivalóra sikeredett az alakítása (Russel Crowe-nak természetesen nincsenek gondjai a drámai erővel, neki viszont énekhangja nincs, ergo végigdühöngtem a méltatlanul túlhype-olt filmet). Nyomorultak (1958) (2 DVD) - Jean Gabin - Gyöngyszemek a filmművészetből I.. A kedvenc musical-em alapjául szolgáló Victor Hugo klasszikust természetesen többször is olvastam, és több filmes feldolgozását is láttam. A Belmondo-féle nagyon tetszett, Liam Neeson hiába volt nagyon jó Jean Valjean szerepében, a film sajnos nem sikerült túl jól. Már nagyon régen készültem rá, hogy végignézzem a Jean Gabin főszereplésével készült francia klasszikust, most jött el az ideje. Jean Valjean (Jean Gabin) gályarab régen elfelejtette igazi nevét, sok éve már, hogy 24601-nek hívják.
Jean Gabin pályája csúcsán megkapta ezt a csak kevesek számára elérhető, rendkívüli szerepet. A francia író-óriás áradó meseszövését, a fő- és mellékesemények szétágazó, majd egymásba bonyolódó szálait, a regény megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb szereplőjének történetét próbálta meg a heroikus vállalkozás filmre vinni. Ez a cikk nincs megtekinthető állapotban.. Az eredmény lenyűgöző, de nem hibátlan. Jean Gabin hosszú tanulmányra méltó játéka mellett Bernard Blier és Bourvil gazdag ívelésű alakítása emelkedik ki a népes szereplőgárdából. rendező: Jean-Paul Le Chanois író: Victor Hugo forgatókönyvíró: Michel Audiard, René Barjavel, Jean-Paul Le Chanois zeneszerző: Georges Van Parys operatőr: Jacques Natteau vágó: Emma Le Chanois szereplő(k): Jean Gabin (Jean Valjean) Bernard Blier (Javert) Bourvil (Thenardier) Silvia Monfort (Eponine) Béatrice Altariba (Cosette) Daniéle Delorme (Fantine)
Egy szép napon utoljára hívatják, szabadon engedik, azonban nem igazán tud mit kezdeni ezzel az állapottal, lélekben továbbra is bűnöző marad. Ezért semmi meglepő nincs abban, hogy kirabolja az a papot, aki szállást és ételt adott neki. Azonban megtörténik a csoda: amikor elfogják a lopásért, az atya azt mondja, ajándékba kapta tőle az elrabolt értékeket, sőt még két gyertyatartót is ad neki. Némi fáziskéséssel világosodik meg az egykori gályarab, amikor elvesz egy fiútól egy pénzérmét, rádöbben arra, hogy milyen rossz úton járt eddig, és megfogadja, hogy ezentúl jó ember lesz. Néhány évvel később már gazdag ember, egy kisváros polgármestere, azonban kivételes testi ereje leleplezi Javert felügyelő (Bernard Blier) előtt, és nem hagyja, hogy más kerüljön helyette börtönbe, ezért újra bilincs várja. A nyomorultak 1958 english. Azonban előtte még be kell tartania Fantine-nak, egy szegény lánynak tett ígéretét, miszerint vigyáz lányára, Cosette-re, aki egy kétes erkölcsű házaspárnál, Thénardier-éknél hagyott. A kislány és az egykori gályarab élete ezzel végképp összefonódik... Victor Hugo klasszikusának történetét mindenki ismeri, nehéz félrerendezni, igazából a főszereplőn múlik, hogy mennyire sikerül jól a filmfeldolgozás.