Valójában a békés vonulásunkon csupán zászlórúd volt a "közbiztonságra különösen veszélyes eszköz" (két ilyen tartotta a lezárásellenes transzparensünket, melyet lefoglaltak), illetve Dúró Dóra volt ez az egyik "közbiztonságra különösen veszélyes bűnöző", aki természetesen rögtön lemondott mentelmi jogáról, hiszen a Mi Hazánk az egyetlen párt, amely komolyan gondolja a törvény előtti egyenlőséget, ezért eltörölné a képviselők mentelmi jogát, hadat üzenve a politikusbűnözésnek is. A kormányzat gátlástalanságát mutatja, hogy a rendőrségi visszaélésekre egy héttel azután került sor, hogy bíróság állapította meg jogerősen, hogy jogszerűtlenül büntetett és kobzott el zászlókat és transzparenseket a rendőrség a Mi Hazánknak – a Deák téri kettős gyilkosság miatti – kegyeleti megemlékezésén a tavalyi veszélyhelyzet idején, ezért visszakaptuk a múlt évben lefoglalt eszközöket is az újabb rendőrségi jogtiprás előtt. A Mi Hazánk ugyanakkor üdvözli, hogy a rendőrség a törvényesség útjára lépett, nem várva meg a bíróság általi elmarasztalást - zárja szavait az alelnök.
Skandalum! Miféle hanyagság ez? Egy ilyen, nemzetgazdaságra különösen veszélyes, közbiztonságra fittyet hányó, visszaeső bűnöző ellen nagyobb erőket kellett volna felvonultatni. Ez nem egy egyszerű korrupciós ügy, nem egyszerűen a város kifosztásáról van szó! A bűncselekmény hordereje és szaga messze túlnő a város határain. A híradásokból egyértelmű, meg sem próbálták tetten érni a gyanúsítottat! Elmulasztották a vizelet azonosítását is, pedig a rendelkezésre álló fejlett módszerekkel könnyű lett volna a tulajdonos beazonosítása. Jelen helyzetben az sem zárható ki, hogy az igazi tettes még szabadlábon van, és végzi cseppet sem áldásos kis dolgát. Nem mehetünk el szó nélkül amellett a tény mellett sem, hogy a gyanúsított visszaesőként állt a bíróság előtt, bár előző esetek felmentő, eljárást megszüntető végzéssel zárultak. Jelen eljárásban a bíróság szintén nem találta vétkesnek a vádlottat. Igazságszolgáltatásunk nem állt helyzete magaslatán, hiszen az hagyján, hogy maffiózókat, korrupt vezetőket nem tudtak elkapni, lecsukni, de egy veszélyes hajléktalant illett volna ártalmatlanná tenni.
Gönczöl Katalin: A visszaeső bűnelkövetők tipológiája (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1980) - Lektor Kiadó: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 1980 Kötés típusa: Vászon Oldalszám: 346 oldal Sorozatcím: Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 20 cm x 15 cm ISBN: 963-220-920-6 Értesítőt kérek a kiadóról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Tartalom Bevezetés 9 Tipológiák a polgári kriminológiában.
A hónapokig tartó utcai tüntetésekre válaszul a kormány több ezer embert tartóztatott le, és az ellenzéki vezetők nagy részét száműzetésbe kényszerítette. A hét elején a Belarusz Legfelsőbb Bíróság elrendelte az ország legrégebbi emberi jogi szervezetének, a Belarusz Helsinki Bizottságnak a felszámolását.
Bartis Attila nemzetközi sikert aratott regénye a rendszerváltás történetét családregény formájában beszéli el. A mű az utóbbi évek egyik legsikeresebb magyar könyve. A cselekmény középpontjában anya és fia nyomasztó kapcsolata áll, mögötte a rendszerváltás magyarországi éveinek díszletével. Ez a viszony paradigma jellegű az emberi kapcsolatok elzüllésére egy olyan társadalomban, ahol az individuum folytonos erőszaknak van kitéve. A könyv hangulatilag Sartre és Camus könyveinek atmoszféráját idézi. Tartalom 1. Szombat délelőtt tizenegykor volt a temetés... 2. Vizes volt a fa... 3. Akkoriban jöttek divatba... 4. Aztán a szemközti utcában... 5. A nyugalom · Bartis Attila · Könyv · Moly. Egy fiatal nő állt a korlátnál... 6. Így alakult, kérlek ne faggass... 7. Amikor megkaptam a levelet... 8. Valószínűleg már jövet Bukarestből... 9. A múlt év elég csendesen telt... 10. Amikor hazamentem, félig nyitva volt az ajtó... 11. Megpróbáltam elképzelni, hogy bemegyek a kerületi kapitányságra...
Semmi köze a közönyhöz, mert az óhatatlanul cinikus, meg semmi köze ahhoz, amikor minden mindegy, mert a mögött azért mégis ott lapul a szégyen vagy a remény. Ha már minden mindegy, az még igen emberi. Úgy is mondhatnám: a szabadság nem embernek való állapot. Az ébredés senkiföldje nagyjából valami olyasmi, mint a rossz irányú futóhomok, vagy inkább ingovány, fölfele működő mocsár, amiből egyre kijjebb kerül az ember, még sincs benne sok köszönet. A nyugalom - hangoskönyv. Ha az ember dolgozik, az idő kétségkívül beleragad az iszapba, valahogy úgy, mint hosszabbításkor. A szerző további könyvei:
(12 idézet) Magvető Kiadó Anya és fia él együtt egy pesti lakásban. Az anya egykor ünnepelt, imádói által bálványozott, irigyei által megvetett és gyűlölt színésznő volt. Szenvedélyes, érzéki nő, aki mindig is úgy gondolta: szükség esetén szinte bármit megbocsát magának az ember. Tizenöt éve a lábát sem teszi ki a lakásból. Szorong, retteg, gyűjtögeti disszidált lánya leveleit és árgus szemekkel figyeli íróvá lett fia minden mozdulatát. És miközben odakint szép lassan összeroskad egy politikai rendszer, egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy a fiú immár sose fog szabadulni e gyűlölet és szenvedély szőtte hálóból. Még akkor sem, amikor az egy éjszakás, satnya kis kalandok után egy nap a Szabadság hídon találkozik Fehér Eszterrel. Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel! Kortárs Regény Aki olvas, azt általában békén hagyják. Attól nem kérdik meg, hogy honnan hová utazik, hogy van-e család, ilyesmi. Akinek könyv van a kezében, az valójában nincs is jelen. Nem kell kínálgatni aprósüteménnyel vagy innivalóval, mert a könyv láthatatlanná tesz.
Két évtized távlatából mennyire foglalkoztatja A nyugalom? Milyen helyen, jelképes polcon szerepel ez a könyv az ön életében? Olyan író egyébként, aki egyben a saját könyve újraolvasója is? Előfordul például, hogy időről időre előveszi és beleolvas, vagy csak akkor, ha muszáj (például egy újrakiadás alkalmából)? Ugyanazon a polcon van, amelyen az összes többi könyvem. De ez a polc nem jelképes, ez nagyon is valóságos, ott van Pesten a szobámban, és mániákusan ügyelek rá, hogy azt az egy munkapéldányt még kölcsön se adjam oda senkinek, mert tele van fecnikkel, szükség esetén abból dolgozom, felolvasásokra azt viszem magammal. Ha A nyugalm at eszembe juttatja valaki (műfordító, kiadó, olvasó stb. ), akkor nyilván foglalkoztat, de csak úgy magától nem szokott eszembe jutni. Azt példáut az internetről tudtam meg, hogy húsz éve írtam. (Pontosabban akkor jelent meg. ) Újrakiadás alkalmából nem szoktam semmit újraolvasni. Ha dolgoznom kell a szöveggel, az más. De arra mostanig egyetlenegyszer volt példa, hogy a megjelenés után, csak úgy újraolvastam a saját könyvem.