Ha kicsit pikírten szeretnénk fogalmazni, akkor ez az a film, amelyik lekaszált mindent idén Berlinben Tarr Béla Torinói lova előtt… Valójában persze alig összevethető a két film, hogy mást ne mondjak, ebben a ropogósan friss iráni filmben fél perc alatt többet beszélnek, mint Tarr apokalipszisében összesen. És az sem teljesen érdektelen, hogy mit… Ashgar Farhadi A Nader és Simin – Egy elválás története című filmet a jelenkori iráni film egyik legelismertebb alkotója, Ashgar Farhadi rendezte. El lehet gondolkodni, vajon mi lehet az oka, hogy az utóbbi néhány évtizedben komoly és nívós filmfesztiválokon rendre megjelenik egy-egy iráni filmes, és az gyakran szépen végig is kaszálja filmjével a díjkiosztót. Kiarostami, Makhmalbaf és a többi, méltán híres iráni filmeshez Farhadi 2009-es Elly története című filmjével csatlakozott végérvényesen és visszavonhatatlanul, amely 11 díjat és 6 jelölést gyűjtött be a különböző szemléken, inkluzíve a berlini Ezüst Medvével. A filmet láthattuk a 2009-es Titanicon mi is, én magam nem voltam általa nagyon lenyűgözve, de ez legyen az én bajom.
Mitől lesz az ember bűnös, és mitől csak hibás? Farhadi mindezt olyan letisztultan, egyértelműen és tökéletes dramaturgiával vezeti elő, ahogyan azt legutóbb a görög tragédiák szerzői tették; így, noha a történetben nincs semmiféle csavar és nem rugaszkodik el a leghétköznapibb témáktól, mégis végig fenntartja a feszültséget, mégis megrázó tud lenni. A forgatókönyv épp olyan, mint a szereplők: nehéz elhinni, hogy színészek játszanak el megírt helyzeteket, mert ritka, hogy minden ennyire logikus, megindokolt és átélhető legyen, s mindezt ráadásul kivétel nélkül remek színészek vigyék színre, olyan természetességgel és hitelességgel, amit filmen már nem lehet tovább fokozni. (Érthető, hogy egyedülálló módon a Berlinálén nem egy színész, hanem a teljes szereplőgárda nyerte el a legjobb színésznek járó díjat. ) Farhadi bizonyos szempontból Nader és Simin kislányát, a tizenegy éves Termehet teszi meg a film főszereplőjévé: rajta keresztül modellezi a (nemcsak) gyermeki, naiv egyszerűség-eszmény összeomlását.
"Számomra jutalomjáték volt az ottani fellépés" – jegyezte meg a svéd Saga helyett az angol Fields of the Nephilim viccesen arra vonatkozólag, hogy még sosem koncerteztek Magyarországon, de nem is fognak, mert csak. "Háhá" – tette hozzá amolyan Barth Simpsonra jellemző élccel Carl McCoy, aki szerint Irán megérdemelte a legjobb külföldi filmnek járó Oscart a Nader és Simin című alkotásért, hiszen milyen szépen fog mutatni ez az aranyszobrocska Marjane Satrapi könyveinek néhány elrongyolódott fecnije és pár szénné égett perzsaszőnyeg mellett a jól lebombázott Iránban. Ebben persze jeleskedni elsődlegesen Izrael fog, amely ország nevében már az Orphaned Land sajtóközleményben ki is nyilvánította, hogy "a háború nem megoldás, gyerekek, ahogy azt következő, remélhetőleg végre Nobel-békedíjas albumunkon is hirdetni fogjuk".
Szép jelenet, amikor Termeh először szembesül azzal, hogy néha az igazmondásnál erkölcsileg elfogadhatóbb a hazugság: miután – felismerve, hogy a kimondott mondatok között taktikus válogatásra van szükség – a bíróságon apja érdekében nem az igazat mondja a bírónak, elsírja magát. A legszebb a film utolsó jelenete: Termeh a válóper végén a bíró kérdésére válaszolva fel kell, hogy fedje a döntését: melyik szülővel akar maradni? A két szülő a folyosón várja a döntést, de a lány csak nem lép elő a teremből – aztán megindul a stáblista, és elsötétül a kép. Mert a Nader és Simin csupa olyan kérdést vet fel, amelyre nincs egyértelmű – vagy talán semmilyen – válasz, és amelyeket ennek ellenére mégis muszáj valahogy megválaszolni. Nem csoda, hogy hihetetlenül hosszúnak tűnik a várakozás a gyerek döntésére: a kislány ezzel végérvényesen elhagyja a gyerekkort, ahol a jó jó, a rossz rossz, és ahol az erkölcsök és tanítások mindig iránymutatással szolgálnak, és belép abba a világba, ahol magára utaltan percenként kell az életéről döntenie.
Varázslat: széles közönségrétegből homogén közeg lesz, egy csapásra. A legtöbben kíváncsiak; nyúl sem kell hozzá a mindenkit érdekel, hogy hogyan lehet nem akarni valakit, akit egyszer akartunk. "Mindegyik mást…: " a férfi a nőt, a nő a férfit. " Egy elválás története. Forgatókönyvön dolgozott Berlinben, de a konyhájába iráni zeneszó szűrődött, amit nem bírt kiverni a fejéből. Asghar Farhadi korábban színdarabokat, rádiójátékokat és tévésorozatokat írt;legutolsó, vászonra vitt rendezése az Elly története volt 2009-ben. Mint mondja, szereti a nyitva hagyott kérdéseket. Abban a berlini konyhában most olyan nagyjátékfilmet írt, amiért nem csak Arany-, de Ezüst Medvét is kapott. Ebben a moziban földrajzi, kulturális vagy nyelvi határoktól függetlenül két ember kapcsolata határoz meg minden továbbit: az, ami egykor házasság volt, ma semmis. Így indul az (Egy) elválás története. Nader (Peyman Moadi) felesége, Simin (Leila Hatami) elköltözik, így a férfi egyedül marad Alzheimer-kóros apjával.
A kenyérlángos, vagy másik nevén a töki pompos (ismert még langalló és kemencelángos néven is) eddig valahogy kimaradt az életünkből, pedig egy nagyon finom étel. A minap azonban úgy döntöttünk, hogy ha már olajban sült lángost készítünk rendszeresen, akkor miért ne készítenénk kemencében, azaz konyhai körülmények között sütőben készíthető változatát is, a töki pompost. Mi most bacon-ös lilahagymás változatot készítettünk egy kis chilivel megfűszerezve. A chilit ezúttal is a Sárréti Chilifarm biztosította számunkra. Utólagos tapasztalat az, hogy épp csak egy kicsivel macerásabb ennek az elkészítése, mint az olajban süthető lángosé, ugyanakkor rendkívül finom és laktató. Nem bántuk meg, hogy elkészítettük, és természetesen nem ez volt az utolsó eset, hogy ez volt a napi betevőnk... Olajban süthető chips definition of fish. mindenkinek teljes szívből ajánlom. :-) Története: A kenyérlángos valójában a lepényféle sült tészták csoportjához tartozik. Abban különbözik a lepényektől, hogy a kenyérlángos minden esetben erjesztett tésztából készül, míg a lepények lehetnek erjesztetlen, kemény, sült tészták is.
Extra nagy kapacitású Air Fryer, olaj nélküli fritőz, Digitális kijelzővel - 6 literes! Rántott ételek olaj nélkül! - 6L kapacitás! - 50-220 °C - Digitális érintő kijelző - Stílusos dizájn Az olaj nélküli ételek sokkal egészségesebbek mint a serpenyőben, olajjal készített társaik. Ezentúl azonban nem kell feláldozni az íz élményt az egészségesebb étkek érdekében! Alul és felül fűtőberendezések találhatóak, amik gyorsan felmelegítik a levegőt. A beépített ventillátornak köszönhetőn, egyenletesen eloszlatja a forró levegőt az egyenletes sütés érdekében. Olaj hozzáadása nélkül is ízletes, ropogós ételeket lehet készíteni, ugyanolyan minőségben mintha a tűzhelyen az olajban sültek volna. A sütőkosár gyorsan egy mozdulattal kivehető és visszahelyezhető a készülékbe. A készülék előre beállított funkciók kal érkezik, amik segítenek az ételek elkészítésében. Olajban süthető chip clay. Lehet az chips, hal, sült krumpli steak vagy bármi más! Az érintőképernyős LCD kijelzőn nyomon lehet követni a sütés folyamatát, illetve minden beállítást könnyen véghez lehet vinni.
További cikkek Kapcsoldó és aktuális cikkek Szóljon hozzá Ön is és olvassa el mások hozzászólásait