Nő az ablakban. Forrás: Netflix Az utóbbi alalműfajba tartozó két leghíresebb regény A lány a vonaton és a Nő az ablakban, amelyek közül az első, Paula Hawkins alkotása az, amely finomabban használja a saját gondjai elől álmodozásszerű "kukkolás"-ba menekülő főhősnő kulturális mémjét. Az egyébként férfi szerző (A. J. Finn) által írt Nő az ablakban eleve feltűnőbben építkezik sablonokból (a Holtodiglan -hagyomány és a Hátsó ablak -alaphelyzet mellett erősen támaszkodik a Tökéletes másolat című Sigourney Weaver-thrillerre is), megmenti viszont az az erő, ahogy a főhősnő belső világát és múltbeli súlyos traumáját ábrázolja. Ahogy arról a filmváltozatról szóló kritikánkban mi is írtunk, ezt a meglehetősen hangsúlyos szálat az amúgy tehetséges alkotók (Joe Wright rendező és Tracy Letts forgatókönyvíró) viszont teljesen kigyomlálták, így a Nő az ablakban adaptációja a tucatthrillerek színvonalát súroló középszerbe süllyedt (sőt, sok szempontból inkább az alá). A Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban készítői pedig a könnyű prédára mentek, és annak ellenére, hogy mára milyen gazdaggá vált a szóban forgó alműfaj, kizárólag a sokkal szűkebb alalműfajt, azon belül is jórészt egyedül a(z egyébként végül szintén a Netflixen landoló) Nő az ablakban t parodizálták.
Joe Wright legújabb thrillerébe úgy emelte át a leghitchcockosabb elemeket, hogy abból mégis valami saját szülessen. A rendezőzseni előtti tisztelgés, a Joe Wright-ra jellemző kézjegyek, a Bruno Delbonnel operatőri munkáját dicsérő jellegzetes képi világ és persze Amy Adams szokás szerint kifogástalan alakítása keveredik a Nő az ablakban című filmben, az eredmény pedig egy klasszikus és mégis friss, az első pillanattól az utolsóig hidegrázós thriller. Ahogyan annak már A lány a vonaton kapcsán is írtunk, az elmúlt évek trendje a thrillereket a frissen megjelenő bestseller krimijeire alapozni. Nem volt ez másképp most sem, a Nő az ablakban ( The Woman in the Window) alapját A. J. Finn 2018-as regénye adta, az ebből adaptált, nagyjából egy éve húzódó filmet pedig több ok miatt várta már a közönség tűkön ülve. Az egyik maga Joe Wright, aki olyan filmek rendezője többek között, mint a Büszkeség és balítélet, az Anna Karenina, a Vágy és vezeklés és A legsötétebb óra. További okok között szerepel a főszerepben ismét brillírozó és Oscar-jelölésekkel évről évre megszórt Amy Adams, akit továbbá olyan nagy nevek kísérnek a filmben tébolya során, mint Gary Oldman és Julianne Moore.
A film előzetesét megtekintve és a hosszú címet alapul véve attól lehetett tartani, hogy a Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban azt a színvonalat lőtte be, mint a nem túl szép emlékű Ne légy barom, illetve a belőle sarjadzó Horrorra akadva -filmek (ha még emlékszünk, előbbi alkotásnak az volt a teljes címe, hogy Ne légy barom, míg iszod a dzsúszod a gettóban), azaz szellemes paródia helyett olcsó travesztiaként valósítják meg a kifigurázást (vagyis fogják a célpont elemeit, és megcsinálják ugyanazt, csak otromba megoldásokkal, színészileg pedig ripacskodva). Bizakodásra adott okot a Nő a házban… főszereplőjének választott Kristen Bell, aki kiváló komika – a sorozatot viszont ő sem menti meg. Meglepő módon azonban a netflixes paródiával egyáltalán nem az a probléma, mint a Horrorra akadva -részekkel, hanem annak pont az ellenkezője. Az alkotók ugyanis fogták a kifigurázandó mű elemeit, és megcsinálták ugyanazt – olyan megoldásokkal, mintha nem paródiát akartak volna készíteni, hanem egy egyszerű, becsületes filmet.
Másnap az anya, Jane (Julianne Moore) teszi tiszteletét Annánál, akivel egy átborozott-átkártyázott éjszaka alatt máris barátságot kötnek. A harmadik látogató pedig a már sokkal kevésbé szívélyes apa, Alistair Russell (Gary Oldman). A család mindhárom tagján zavarodottság érződik, amit Anna az apa agresszív, kezelhetetlen viselkedésének tulajdonít. Egy éjszaka pedig az ablakon keresztül szemtanúja lesz annak, ahogyan Jane-t az otthonában megölik. Mikor azonban Anna jelenti az esetet, kiderül: a nő, akit mindvégig Jane Russellnek hitt, valójában nem létezik, és az igazi Jane Russellel még soha nem is találkozott. Ettől a ponttól fogva pedig bármit lát és mond Anna, azt a gyógyszerek és alkohol egyvelege okozta hallucinációinak és beszámíthatatlanságának tulajdonítják. Annának viszont rögeszméje lesz, hogy amit látott, megtörtént, és nyomozásba kezd – természetesen csak a négy fal között. Érdemes egy mondat erejéig azt is megjegyezni, hogy a (szinte) mindvégig egy térben játszódó thriller a bezártság tekintetében nyilvánvalóan nem szándékozott aktuális lenni – hiszen a munkálatok megkezdésekor még küszöbön sem volt a járványhelyzet –, mégis könnyedén kelt még nyomasztóbb, még frusztrálóbb benyomást Anna helyzete a nézőben az elmúlt időszak fényében.
A harmadik fontos tényező pedig egy olyan alaptörténet, amit még ha teljességgel újítónak nem is mondhatunk, kétségkívül érdekes és lúdbőrzős, amely bőven teret enged a feszültségnek és a suspense-ek kiaknázásának. Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben! A történet szerint a gyerekpszichológusként dolgozó Anna Fox (Amy Adams) egy agorafóbiás, alkoholista és gyógyszerekkel kezelt nő, aki már tíz hónapja nem hagyta el hatalmas házát, amelyben egyedül ő, valamint egy bérlője, David (Wyatt Russell) lakik, utóbbi az alagsorban. Anna amellett, hogy elsötétített házában tucatszámra nézi a régi filmeket (stílusosan több Hitchcockot is, köztük a Hátsó ablak ot és a Szédülés t) és iszik, rendszeresen figyeli ablakain keresztül az utca történéseit, amelyben a legnagyobb aktuális esemény egy család beköltözése a szomszédos házba. Annát ezt követően sorra látogatja meg a család minden tagja: elsőként a 16 éves fiú, Ethan (Fred Hechinger), aki láthatóan zaklatott az otthoni légkör miatt.
Míg a nő múltja lassan bontakozik ki előttünk, - és az utolsó oldalakig izgalomban tartott - addig a jelen pattogós és gyors. Pillanatonként változik a lehetséges tettes, amit Anna agya több szálon az is lehet, hogy az egészet csak képzelte, hiszen a több palacknyi bor és a gyógyszerek érdekes dolgokat láttatnak vele. A szerző bemutatkozó regénye szerintem remekül sikerült. Egy pillanatra sem hagyja elkalandozni a figyelmet, remek a stílusa és persze a végszóra tippem sem volt. Értékelés: 5 bűntudatos cseresznye az 5-ből!! !
Sikertörténetek Az Év Boltja 2017. címet A növekedés rakétái címmel hirdették meg. A pályázat eredményei Zamárdiban az Élelmiszer Hagyományos éves konferencián lettek kihirdetve. A versenyre 76 pályázat érkezett, melyek közül a Szakboltok – Delikátesz üzlet kategóriában a "Csodák pedig vannak…" Csodaszertár – XXI. Vannak még csodák - Mandarin. század szatócsboltja nyerte el. Ez alkalomból kereste Az Őstermelő Gazdálkodók Lapja szerkesztősége meg a nyíregyházi székhelyű vállalkozást. Az Év Boltja verseny célja volt, hogy megtalálják Magyarország meghatározott szempontok szerint legkiválóbb élelmiszert és egyéb FMCG-termékeket kínáló üzleteit. Illetve, hogy a vásárlóbarátság, az árukínálat, a fenntarthatóság, a szolgáltatások színvonala, az üzlet belső kialakítása, különleges megoldásainak és szolgáltatásainak figyelembevételével felhívja a figyelmet a legkiemelkedőbb kereskedelmi egységekre.
1947. április 25-én Koós Imre a KM III. főosztály új vezetője, előterjesztést tett a repülőterek rádióhálózatának végleges kiépítésére. A Philips nyerte el az adó-vevő berendezések szállítását, a FULMEN nyolc darab ötszáz Wattos irányadó állomás szállítására kapott megrendelést, amit 1948 júniusáig teljesített. Vannak meg csodak film. Szerintem ez a készülék az említett ( MASZOVLET) repülőtéri ideiglenes rádióhálózat része lehetett. A vidéki "Keravillok" kimeríthetetlen forrásai a régi lomoknak. Valami mindig jön onnan, hol két-három patika HTG-1-es FeldHell géptávíró, hol egy szocialista lomhalom. A lényeg, hogy a külső D-12-es raktárak ontják a megunt vackokat, s ami még jobb, a kereskedések "kereskedői" tízből nyolcszor nem horror árakat kérnek, hanem emberieket, mivel tudják, nem a továbbadás a fő csapásirány, hanem sokkal inkább az értékmentés. Nos, úgy két hete egy Budapesttől távoli "Keravill" vezetője írt villanylevelet. A tartalom megdöbbentett, hiszen egy szinte ugyan olyan masina nézett vissza ránk, mint amit a FuG10Ek3 kapcsán bemutattunk.
Ha egyetértünk a tudósok azon állításával, mely szerint minden, ami körülöttünk és bennünk van, az különböző formában megnyilvánuló energia, akkor megérthetjük, mekkora a jelentősége az élet minden területén és természetesen az egészségben, ami a legfontosabb az ember számára. Gyakran hallhatjuk: "Rosszul érzem magam, mintha nem lenne energiám. " Az ember tudtán kívül is igazat beszél. Természetesen a lényeg az, hogy ha nincs elég energiánk, bekövetkezik a betegség. Energiahiány esetén sejtjeink nem képesek rendesen működni, nem úgy, mint amikor fiatalok voltunk, egészségesek és tele energiával. Az orvoskollégákkal és a mérnökökkel éveken át foglalkoztunk ezzel a problémával, és felfedeztünk egy csodálatos korongot, amit Georges Lakhovsky orosz tudós és Nikola Tesla fejlesztett ki. Vannak még csodák! - NSO. A POLARIS egy energetikai korong, a végsőkig egyszerű, ugyanakkor olyan hatékony, hogy az szinte hihetetlen. Megdöbbentőek azok az egészségügyi eredmények is, amelyekről a korong használói számoltak be. Ezúttal Zuhra Fetic tapasztalatairól szólunk, amelyekről szarajevói látogatásunk alkalmával értesültünk.