Egy nemzeti ereklye hazatérése Budapestre II. Rákóczi Ferenc – Mányoki Ádám festménye A II. Mányoki Ádám – Wikipédia. Rákóczi Ferenc ről fennmaradt képzőművészeti ábrázolások köréből kiemelkedik egy jól ismert festmény, Mányoki Ádám 1712-ben, Gdansk-ban festett híres Rákóczi-portréja, mely bár röviddel készülése után a szász királyi család birtokába került, s csak évszázadokkal később, egész pontosan 1925-ben került vissza Magyarországra, a róla készült másolatoknak, illetve fényképes reprodukcióknak köszönhetően már a századforduló környékén viszonylag széles körben ismertté vált a hazai közönség körében. Amennyire tudni lehet, a festmény őrzési helyével kapcsolatos első hazai tudósítás Nyári Sándor egy 1893-ban, a Vasárnapi Ujságban megjelent rövid cikke lehetett. Nem sokkal ennek megjelenése után, feltehetően a magyar állam fennállásának közelgő ezredéves évfordulójával összefüggésben, a tehetséges fiatal festőt, László Fülöp öt Drezdába küldték, hogy hiteles másolatot készítsen a portréról. Ez az 1895-ben készült képmás jelenleg is a Magyar Történelmi Képcsarnok gyűjteményében található.
Rákóczi Ferenc képmása (Száz Szép Kép sorozat) Kiss Ernő: Mányoki Ádám leveleiből (Művészet, 1908, 4. szám) Ernszt Lajos: Adatok Kupeczky János és Mányoki Ádám életéhez (Művészet, 1911, 1. szám) Mányoki Ádám festményei – Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 118803228 LCCN: n99026005 ISNI: 0000 0000 8414 9654 GND: 121986500 ULAN: 500026647 RKD: 52425
A vagyonjogi viták az 1918 után köztársasággá alakuló Németország és az egykori királyi család között 1925-ben rendeződtek. Ekkor kezdődik a kép magyarországi története is. Nemes Marcell (1866–1930), korának egyik legjelentősebb és legvagyonosabb műgyűjtője 1913 óta próbálta megszerezni a festményt. 1925-ben jogilag is tiszta helyzet állt elő, így egyből meg tudott egyezni a szász királyi tulajdonossal, s jó pár értékes porcelánért és más műtárgyakért cserébe végre megkapta Mányoki portréját. "De nehogy azt gondolják, hogy a szász királyi család rosszul járt. Nem, erre nagyon vigyáztam. Olyan műkincseket adtam cserébe a Rákócziért, melyek a szász király családjának igen becses kincsek. Csupa gyönyörű családi ereklye, melyek közül a legértékesebb talán Erős Ágost szász király porcellán-szobra, mely csak egy példányban van meg" – nyilatkozta Nemes az Újság című lapnak. Mányoki ádám ii. rákóczi ferenc. A művet, melyre idehaza "nemzeti ereklyeként" tekintettek, Nemes Marcell egyből a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta, s ott került sor a festmény ünnepélyes bemutatására is 1925. április 22-én, Horthy Miklós kormányzó és sok más előkelőség jelenlétében.
Mikszáth Kálmán (1847-1910) irodalmunk egyik legnagyobb művésze, Jókai mellett a legolvasottabb 19. századi író. Írói nagyságát elsősorban nem regényei, hanem kisebb terjedelmű alkotásai fémjelzik. A kis műfajt választotta nagy mondanivalója közléséhez, formájául pedig a karcolatot, a rajzot, a novellát. Ezekbe a remekekbe tömörítette tehetségét. Ilyen műve az "A néhai bárány" című novellája a "Jó palócok" című novelleagyűjteményből. Mikszáth egyes szám első személyben kezdi el a történetet. Mikszáth kálmán: a néhai bárány - Gyakori kérdések. Rögtön az első mondatban egy kép bontakozik ki előttünk: a felhők elé harangoznak. Ez egy falusi szokás, amely a nagy viharok elmulasztását hivatott szolgálni. A helyszínt is megtudjuk: Bodok község. Már a második mondatban találkozunk egy emberrel, Csuri Jóskával, akinek "hólyagos lett a tenyere". Az olvasónak egy picit jobban bele kell gondolnia a történetbe, hogy rájöjjön: Csuri Jóska harangozott, hogy elkergesse a vihart. 'Az állatok megérzik a viharokat. ' Ennek a népi babonának ad hangot az író a második bekezdésben, ahol felsorolásszerűen mutat be néhány jellegzetes példát.
A romantikára jellemző például a sejtetés, a balladai homály, a népmesei és a néprajzi elemek. Ezután tudjuk meg, pontosabban következtethetünk a történet szempontjából teljesen lényegtelen Csuri Jóska foglalkozására: ő a katolikus pap. Ugyanakkor egy példát is láthatunk Mikszáth sajátos írói stílusának egyik elemére: az előző mondatokkal teljesen ellentétes tartalmú megjegyzésekkel, csattanóval fejezi be a bekezdéseket (Pl. : "jó dolog keresztény katolikus papnak lenni – lutheranus vidéken"; "A gazdák barázdákban eresztették a folyóba az esővizet. Csak aztán vissza ne térjen többedmagával! ") Ezután már a láda és a bárány sorsa lesz érdekes! "Amott fordul ni, a Périék pajtájánál! Nosza, szaladj, hát utána, öreg láda! Mozaik digitális oktatás és tanulás. " Mikszáth közvetlen hangvétele azt érezteti velünk, hogy az író nem a "mindent tudó úr" (mint kortársai), hanem egy a novellában szereplő, bámészkodó parasztok közül. "Nem volt abban a ládában egy veszett garas sem, hanem (ma már tudjuk) benne volt a szép majornoki Baló Ágnes kelengyéje: három perkál szoknya, négy szélből az egyik, hat olajos kendő, nyakba való kettő, ezüstcsatos mellény, tíz patyolat ingváll s azonfelül a mente, meg egy rámás csizma, újdonatúj, még a patkó se volt ráverve.
9. Megoldás: A legkisebb lány – mint a mesékben! – ismeri fel a báránykája bundáját Sós Pál ködmönében. Az uraság lelepleződik. Ámbátor, ha már szóba jött az a bárány, mégis furcsa eset, hogy míg a felsővégen mindenki tud róla, Sós Pálék kertjénél egyszerre nyoma vész, az alsóvégiek közül már nem látta senki. Amennyi itt a rossz nyelv, még mindjárt másnap, ott a hálaadó misén is csak addig pihentek, míg az imádságoskönyvek leveleit nyálazták, ahol pedig az Úr kímélő kegyelmét kellett volna inkább megköszönni, amiért nem sújtotta a falut... A nhai bárány szereplők. de amennyi itt a rossz nyelv, százan is kinyújtják lapátnak, hogy a mások becsületét hordják el rajta. Nyomban nekiestek a gyanúsítással Sós Pálnak: csak ő húzhatta ki, senki más, a ládát! Hanem 'iszen, az Isten nem alszik, rossz tűz el nem alszik, nem marad ez annyiban. Kerül annak gazdája akárhonnan! Súgtak, búgtak, hogy (ugyan kis szopja az ilyeneket az ujjából? ) ennyi meg annyi tömérdek régi ezüsttallér volt a ládában. Ami igaz, igaz, lehet az öregnek is tarka macskája, mert a nagyitalú Mócsik György, a gózoni szűcs olyasfélét mondott a minap itt jártában, hogy ebben a dologban, ha nem volna lakat az ő száján... Ki tudhatja hát?
Ennek a jelenetnek a kiemelése egy a Mikszáth által alkalmazott módszerek közül, hogy "elültesse az ember fülébe a bogarat". És mivel az író elég gyakran alkalmazza, a feszültségkeltéssel egy időben a mű balladai homályba süllyed: csak sejtünk bizonyos dolgokat, de biztosan nem tudunk semmit. "Amott fordul ni, a Périék pajtájánál! Nosza szaladj, hát utána, öreg láda! " Mikszáth közvetlen hangvétele azt érezteti velünk, hogy az író nem a "mindent tudó úr" (mint kortársai), hanem egy a novellában szereplő, bámészkodó parasztok közül. A következő bekezdésben a falusi élet és a paraszti sors jelenik meg: az emberek elfogadják Sós Pál "őkigyelme" szavát, mert ő tisztviselő – és valószínűleg gazdag is. Nem lázadoznak ellene nyíltan, bár a háta mögött mégis őt gyanúsítják a lopással. Mikszáth Kálmán A néhai bárány ( elemzéshez tanácsok + idézet) - magyar nyelv és irodalom korrepetálás interneten. A városban a faluról általánosított kép, a "pletykázó parasztok" ebben a műben is megjelenik. Az emberi kíváncsiság a gazdagság utáni vággyal párosulva olyan lehetetlen történeteket alkot, amelyet már az író is nyíltan elítél.