A házasságkötés nagyon komoly kihatású személyes döntés – honfitársak esetében is –, és különös tekintettel arra a körülményre, ha az egyik fél külföldi (esetünkben egyiptomi) állampolgár. A személyes döntés mellett a hivatalos álláspontokat, érvényes rendelkezéseket is figyelembe kell venni és be kell tartani – úgy a házasulandóknak mint a Magyar Külképviseletnek – e nélkül ugyanis a házasság nem volna legális, következésképpen nem anyakönyvezhető. A házasulandók egymás, és egymás családjának, kultúrájának, szokásainak, tradícióinak, nyelvének (de legalább egy közös nyelv), valamint vallási hátterének ismerete nélkül sok nehézségre, buktatóra, csalódásra, esetleg tragédiára is bizton számíthatnak – mely hatványozott lehet, ha már közös gyermekek is születtek a házasságból.
Az állampolgárok szavazhatnak a 16 éves. És anélkül, hogy bármilyen további feltételek. A gyakorlatban az ilyen állapotok kicsi. A legfontosabb dolog, hogy emlékezzen, hogy a szavazati jogot - ez nem kötelező.
4. a magyar fél érdeklődjön a Kairói Külképviselet Konzuli részlegénél a hatályos magyar előírásokról arra vonatkozóan, hogy milyen feltételekkel, díjszabással, okmányok bemutatását követően állítható ki a 'Házasságkötési Tanúsítvány' (Affidavit of Eligibility to Marry), mely előfeltétele a külföldiek hivatalos, államilag elismert házasságkötésének Egyiptomban. Megjegyzések: - egy Egyiptomban megkötött (bármilyen típusú) házasság ténye nem jelent sem előnyt, sem bárminemű kedvezményt egy esetleges magyarországi vízumkérelem benyújtásánál; - a Kairói Külképviselet jelenlegi információja és friss tapasztalatai szerint: a nem hivatalos (pl. 'orfi') házasságot kötött külföldi állampolgár házasságkötése az egyiptomi hivatalos szervek által el nem ismert, ezért ez önmagában nem jogosít egyiptomi vízum vagy tartózkodási engedély igénylésére sem! - a Kairói Külképviselet jelenlegi információja és a legfrissebb egyeztető találkozói alapján: külföldi állampolgár egyiptomi állampolgárral hivatalos, államilag elismert házasságot csakis az Egyiptomi Igazságügyi Minisztériuma égisze alatt működő, és általa kinevezett két közjegyzői hivatal valamelyikében köthet, melyek: Kairóban az Igazságügyi Minisztérium 4. Milyen országokban nincs kiadatás internet. emeletén, illetve Alexandriában a 'Manshia' téri Közjegyzői Hivatalban találhatók.
Mindenesetre ha valamiben, ebben az elemben sokkal jobban sikerült a második évad. A menekülő, hatalmát egyre inkább elveszítő, önmagával és az elveivel is harcoló Don Pablo megformálása sokkal jobban sikerült Mourának, olyannyira, hogy a sorozat vége felé még sajnálni is lehetett az apjánál bujdokoló, szakállat növesztő Escobart. Gyönyörűen mutatta be a bukást, a folyamatos leépülést a sorozat, kiválóan összerakott szezont kaptunk. Ebben persze sokat segített, hogy míg az első évad nagyjából tíz év történéseit ölelte fel, addig a másodikra csak az utolsó másfél év, a menekülés időszaka maradt, ami sokkal több teret adott a készítőknek a karakterábrázolásokra, a családi hátterek és az egyéni küzdelmek bemutatására. Ez határozottan jót tett nem csak a főszereplőnek, hanem a többiek jellemének is. Az elnöktől az Escobart lelövő rendőrtisztig mindenkinek megértettük a motivációját, azt, mit miért tettek. Nem csak a főszereplők (Escobar mellett Pena és Murphy), hanem a mellékszereplők is kiválóak voltak.
A szerelmükről – már ha volt is más köztük pár ágyjelenetnek aligha nevezhető pillanaton, és sok méregdrága ajándék ékszereken kívül – nem tudunk meg nagyon semmit. Ebből a szempontból a magyar forgalmazó kivételesen nem tett rossz lóra a címváltoztatással, mert ugyan a film végig próbálja Vallejo szemszögéből láttatni az eseményeket, a nő valóban csak lencseként szolgál, melyen keresztül tanúi lehetünk a kolumbiai kokainkirály elkerülhetetlen bukásának. És attól eltekintve, hogy a filmben csupa rosszarcú gengsztert, vérbő kivégzést, árulást és súlyos drámát látunk, ez a bukás egészen pazar képekkel lett a könyvből a vászonra emelve. A néhol igen durva jelenetei is egyfajta ízléses eleganciáról – sőt, tovább megyek –, visszafogott humorról árulkodnak. Nagyjából úgy, ahogy azt Scorsese csinálja, csak kicsit kevésbe agresszíven. Persze az igazi Escobar és Vallejo meglehet a fejüket ingatva bírnák csak nézni Javier Bardem és Penélope Cruz angolul, de spanyol akcentussal előadott, néhol már szinte karikatúrába hajló alakítását, mégis az az elképesztő szenvedély, amivel léteznek a kamera előtt, egy idő után átragad a nézőre, és emiatt még a játékidő lassabb pillanataiban sem érezni, hogy a film leülne.
Mindenképpen érdemes elolvasni, a válaszok semmit nem vonnak le a sorozat értékéből és minőségéből. )