Szita Károly polgármester közösségi oldalán egy videót is megosztott a vasárnapi ünnepségről és koncertről: Szerző: Cserhalmi Krisztián Fotós: Benke Róbert
század) polgármester, művész Szilágyi Miklós (1859–1945) gépgyáros Szűcs Lajos (1829–1904) 1848-as honvédtiszt, törvényszéki bíró Szűcs Miklós (1820–1886) 1848-as nemzetőr, jogász, író Szűcs Sámuel (1819–1889) 1848-as nemzetőr, jogász, naplóíró Tóth Pál (1843–1903) tanár Túry József (1863–1932) fürdőigazgató, fényképész Tüdős István dr. (1866–1918) református püspök, főrendiházi tag. HAON - Hosszú időre érkezett a lelkész. Avasi református temető [ szerkesztés] Apostol Pál (1787–1860) evangélikus püspök, tanár, egyházi író Berecz Károly (1820–1902) író, akadémikus Bereznay István (1744–1824) miskolci polgár Butykay József (1828–1900) 1848-as tüzérfőhadnagy Csöglei-Tóth Lajos (kb. 1800–1852) nyomdász Dálnoky és Regéczy család (19–20. század) társadalmi elit Diószeghy-kripta – társadalmi elit Eötvös Lajos (1856–1908) tűzoltó Herke Miklós (1810–1870) főbíró Horváth Lajos (1824–1911) jogász, országgyűlési képviselő, díszpolgár Jost család (19. század) cukrász-iparos Kun Miklós (1812–1875) 1848-as nemzetőr hadnagy, főbíró Latabár -Schabinszky kripta – fotó- és színművészet Marjalaki Kiss család – tanár, történész, fordító Nyilas Sámuel (1830–1874) lelkész Palóczy László (1783–1861) politikus, országgyűlési képviselő Petró Sándor dr. (1907–1976) orvos Poóts András (?
Rendkívüli az idei adventi időszak, hiszen elmaradtak a közös gyertyagyújtások a Kossuth téren, illetve hosszú idő után először nincs karácsonyi vásár se a városban, se az országban. Viszont az adventi gyertyagyújtás nem maradt el idén, a város adventi koszorúján a gyertyákat virtuálisan gyújták meg hétről hétre. A kaposvári dolgozók gyújtották meg a harmadik gyertyát - Kis szines - Hírek - KaposPont. Az előző héten önkéntes teszelőkkel gyújtotta meg a második gyertyát Szita Károly polgármester, ezúttal pedig a város dolgozóinak nevében Ibolya, a Kométa munkavállalója gyújtott gyertyát. Az ünnepi gondolatok ezúttal se maradt el, tró László református lelkész üzenetét hallgathatjuk meg a polgármester Facebookra feltöltött videójában. Címkék: advent, gyertya, Kométa, Szita Károly, kis szines
Visszatérve Debrecenbe beosztott lelkészi feladatokkal bízták meg elöljárói, amelyet az elmúlt öt évben lelkiismeretesen végzett. 2013 óta havonta jár Luxemburgba, az ottani magyar protestánsok lelkipásztoraként tevékenykedik. A tudományos munkában is igen aktív, hamarosan sor kerül a doktori disszertációja nyilvános védésére, amelyben az úrvacsora történetével foglalkozik. 2015-ben saját kiadásban könyvet jelentetett meg Nagytemplomi imádságok címmel. Tartalmas út áll a 32 éves fiatal lelkész mögött, aki úgy érzi, éppen jókor érkezett a meghívás a vámospércsi gyülekezettől, hisz nemrég kezdődött közös életük a hitoktatónak tanuló feleségével. Így a fészekrakás időszaka a közös munka kezdete is egyben. Tervei szerint felesége végzi majd a gyermek és ifjúsági munkát, ő pedig a gyülekezeti feladatokra tud nagy hangsúlyt fektetni. Ennek részeként szeretne jó kapcsolatot kiépíteni a város intézményeivel, szervezeteivel, lakóival. Feladat s terv van bőven, annak ellenére, hogy a megérkezés előtt nem volt mód megismerni a körülményeket.
Malmő. Fölszáll egy úr, egy fiatal nő, egy főkötős dadus, nehány bőrönddel, meg egy kisleány. Sigrid. Vízszőke, lenge hajjal. Csöpp, kárminarcú, dundi angyal. Vajszín köpeny borul reája. Kis angyal tetoválás 11. Van néki egy nagy-nagy babája, oly szöszke, oly kéken tekintő, mint ő. Sigrid, aki fegyelmezett kis északi, mértéktartó, de víg, s megvárja, míg az ételét eléteszik, akkor eszik, aztán, hogy elviszik, iszik piros gyümölcslevet s nevet, fut és cikáz és száll vigan az óriási termeskocsiban, akár a villik, de mindig úgy csak, ahogy illik, evez, libeg, táncol, uszik, majd álmos és elaluszik, röpül az álmai egében, mint egy regében, és nézik a körül ülők, a mosolygó, szerény szülők, de a szemük titkon ragyog, lehet-e boldogság nagyobb? Lehet bizony. Stockholm felé Sigrid fölébred és - hahó - ki áll a pályaudvaron? - a nagyapó, a nagyanyó, két még nagyobb babát mutatnak, és sírnak, ősz hajuk lobog. Sigrid kacag és mind kacagnak. Én is kacagok, hogy oly boldogok.
Csak egy rövid hold élet, és az én Költő barátom, mint Illyés proféta, Tüzes szekéren a mennyégbe száll. Én bőjtölöm meg mézes heteid, Fogadni mernék; s néma bőjteim Hosszúak és nagyok lesznek, nagyok, Mint a tiéid egykor Debrecenben. Mert a barátság kis szövétneke Halvány világgal ég a szerelem Máglyája mellett: de mit bánom én! Hogy el nem alszik, arról meg vagyok Győződve, mert hisz – tűz nem olt tüzet, Sőt jobban éleszt: hát miért emelnék Önző panaszt; a mézteljes hetekre? Nem, én nem zúgolódom ellenök, Sőt azt ohajtom (vesszek el, ha nem) Legyen halandó élted fogytaig Oly boldog-édes mindenik heted, Mint a legelső, mellyet élvezesz Az esküvés után. Arany János: Kedves barátom... : hungarianliterature. Én addig itthon, a távolban is, Magányomban veled társalkodom, Könyvedből issza lelkem lelkedet, Mint a dicsőült égi szellemek Az idvezűlés harmattengerét. És elmerengek arcod másolatján, Mely néma, mégis annyit mond nekem, Előteremti azt a tíz napot, Midőn te, hű barát, hajlékomat Megnépesítéd egy öröm-sereggel, Előteremti, mondom és örökké - Valósággá ifjítja nékem azt.
Felfogadtam száz-meg-százszor, Nem fogok szeretni másszor; Felfogadtam, semmi lyány Rabbilincsre már nem hány. Azt mondám, bolond is voltam, Hogy szerelmekhez hajoltam: Azt is mondám, mind bolond, Aki rólok le nem mond. Felfogadtam, hogy míg élek, Egy asszonnyal sem beszélek; S bár Heléna volna is, Még sem kapnék rajta is. Gyűlölöm minden nemével, Bájoló tekintetével, Gyűlölöm! - Mind csalfa kép, S még talán csalfább, ha szép. Felfogadtam mindenekre, Rá se nézek őkemekre; Mert mind vesztembe kerűl. - Meg is álltam emberűl. Tóth Árpád: Elég volt a vágta : hungarianliterature. Jaj, de fojtó únalommal Bánat szálla rám egynyommal, S a szerelmes kény helyett Gyűlölség foglalt helyet. A barátság s kedv megszűnék, Tréfa, nyájasság eltűnék; Csak setétes gondolat Vont körűltem gőzfalat. Csak rettentő képzelések, Csak kegyetlen érezések Ostromolták lelkemet, Úgy gyötörtek engemet. Semmi virtust nem kerestem; Embergyűlölésbe estem, S már egészen ellepe Lelkestől a sárepe. Már az elmém is tompúla; És csak - csak kevésbe múla, Hogy fejembe nem lövék.