A nagy pénzrablás. spanyol akciódráma. Játékidő: részenként kb 45-50 perc. Csatorna: Netflix. Értékelés: 7/10 rablóraptor
És igen, ez rögtön az első részben elhangzik: Milyen ironikus, nem igaz? Hogy erőszakra van szükség a béke megőrzéséhez. Könnyű lenne azzal letudni égető kérdésünkre a magyarázatot, hogy a La Casa de Papel nem véletlenül lett épp Magyarországon az egyik legnépszerűbb széria, hiszen olyan nemzet vagyunk, akik mindig is piedesztálra emeltük a zsiványkaraktereket, könnyen tudunk azonosulni olyan hősökkel, akiknek nem hófehér a lelkiismeretük. Mégis kell hogy legyen valami más, valami több abban, hogy fáj a szívünk, amint az egyik tolvaj a csapatból elveszti az életét, nem csak az, hogy a kidolgozott karakterekkel képes legjobban azonosulni a néző. Leet | Örült játékmódok, vicces karakterek - Idén is volt bolondok napja a játékokban. Talán a titok abban rejlik, hogy millió írott és íratlan szabálynak behódolva éljük az életünket. Meg kell felelnünk a törvényeknek, az erkölcsi normáknak, a társadalmi nyomásnak, amelyek, ahogy idősödünk, úgy kötik egyre inkább gúzsba a lelket. Pont ezért felszabadító olyan történeteket átélni biztonságosnak gondolt otthonainkban, még ha csak pár órára is, ahol kiszabadulhatunk a láthatatlan bilincsekből, amelyek elszakíthatatlanul láncolnak minket a realitás talajához.
Nem reális, hogy minden váratlan fordulat és esemény a terv része, még ha egyes mozzanatokban vissza is köszön az eredeti elképzelés, vagy ha néhány eseményszálat időközben sikerül is visszaterelni az eredeti mederbe. Ugyanígy túltolták a második évadban kiiktatott, de azóta is közönségkedvenc Berlin (Pedro Alonso) karakterének jelentőségét. Bár az 5. évad során sokkal kevesebb flashback szakítja meg a folyamatban lévő rablást, ezek nagyobb része mégis Berlinre és a környezetében felbukkanó, gyakran jelentéktelen és hangsúlytalan karakterekre fókuszál. A közönségakarat kielégítése félretolja a logikus narratívát, és igénykiszolgálóvá válik, utólagosan magyaráz már megtörtént eseményeket, sőt, utólagosan próbál motivációt adni olyan karaktereknek is, akik már megcselekedték, ami nekik elő volt írva. A nagy pénzrablás karakterek 3. A záróepizódok egyikében egészen odáig mentek az alkotók, hogy rövid előzménytörténetet kreáltak a rablásnak, és egyúttal a Professzor-Berlin testvérpár kapcsolatának is, ami üde színfoltként hat ugyan, de kissé megkésett szándék arra, hogy árnyalja a karakterekről eddig kialakított képet.
"Sok ember szemében eretnek voltam. Eretneknek számít az a nő, aki mindent egy lapra tesz fel, az a nő, aki bárhová megy, állandóan belegyalogol azoknak az ízlésvilágába, akikkel szemben áll. Nem illettem bele az asszonyokról alkotott képbe. Nem úgy táncoltam, ahogy az emberek táncoltak. Olyasmi volt ez, amit úgy hívtam, hogy feszítés és lazítás. Meg használni kezdtem a padlót is. Használtam a lábizmaimmal. Látszott rajtam az erőfeszítés. Mezítláb táncoltam. Sok szempontból azt mutattam be a színpadon, amiről a legtöbb ember igyekezett elfeledkezni, amikor színházba jött. " (Graham, Martha: Életemről, In: Fuchs Lívia (szerk. ): Fejezetek a modern tánc történetéből, Budapest, 1995) Ma már elképzelhetetlen ez a szembenállás, hiszen a táncosképzésben nagyon fontos helye van a Graham-technikának, melynek lényege a gravitáció tudatosítása (a klasszikus balett technikájával szemben, mely mindig le akarja győzni a gravitációt) a légzés új felfogása, bevonása a törzs, illetve a test mozgásába, a feszültség-elernyedés ( contraction-release) megtapasztalása, és a mozdulatoknak a törzs centrumából, mint testközpontból való indítása.
Ez a test és a tér tudatos használatára tanító dinamikus rendszer volt a klasszikus balett első igazi alternatívája, a Graham-technika elemei pedig azóta szinte az összes modern és posztmodern tánctechnikában megtalálhatók. De Martha Graham nem csupán tánctechnikai újításai miatt kivételes: egyrészt termékenyen foglalkoztatta Amerika története, melyről koreográfiák sokaságát készítette, másrészt ő volt az az igazi szólista-típus, aki kész volt személyiségének akár árnyékos, drámai oldalát is megmutatni, mitológiai és történelmi hősnők ( Persephone, Clytemnestra) bőrébe bújva. Az International encyclopedia of dance viszont egyszerűen keresőnek titulálja őt, aki énjének labirintusában bolyong, bátran szembenézve azzal, akármit is talál. Az igazi kettősséget az jelenti művészetében, hogy szólóiban a fizikai értelemben vett tökéletes koordináció és kontroll számára lehetőséget nyitott az egészen végletes, szélsőséges lelki tartalmak kifejezésére is. Társulatát, a Martha Graham Dance Company-t 1926-ban alapította meg (saját iskolájával egyetemben), az együttes jelenleg az Egyesült Államok egyik legtekintélyesebb, leghíresebb társulata.
Szokatlan meglátásai, mozdulatai szélsőséges érzelmeket váltottak ki a szakmából és a közönségből: a klasszikusok rajongói egyenesen iszonyodtak ezektől az apró rángásokkal megszakított, hirtelen indulatokkal tűzdelt stílustól. A "Chronicle" (Krónika), Graham egyik legmeghatározóbb munkája, mely a modern tánctörténet kezdetét jelző cezúrává érett, 1936-ban készült el. A kor uralkodó kérdéseit drámai módon fogalmazta meg koreográfiájában: táncnyelvre így korábban senki nem ültette át azt a depressziót és elszigetelődést, ami ebben világválságtól és polgárháborúktól sújtott érában a közhangulat meghatározó eleme volt. Két évvel később, 1938-ban megjelent a társulat első férfitagja, Erick Hawkins. A munkából hatalmas szerelem, majd tizenhat évvel később válás lett. Graham viszonylag későn kezdte karrierjét, közel húszéves volt már. Mindenki azt mondta, esélytelen. 76 éves korában még mindig táncolt, és a nézők még mindig rajongással fogadták produkcióját. Egyszer volt, hol nem volt, volt egy ideggyógyász apa és neki egy törékeny, de nagyon kíváncsi leánya.
A Trafó ugyanis az ötödik Táncmaratonját május 19-én és 20-án egyfajta tánctörténeti összegzésnek szenteli, ahol felsorakoznak egymás mögé a legfontosabb módszerek, stílusok, technikák az 1900-as évektől kezdve napjainkig. A modern tánctól a posztmodernig ívelő körképben természetesen helyet kapnak az említett metódusok is, 19-én 13. 00-tól 14. 15-ig Lőrinc Katalintól vehetnek mintát a vállalkozó kedvűek a Graham technikából, 16. 30-tól 17. 45-ig pedig Éliás Kamilla vezeti be az érdeklődőket a Limón technika rejtelmeibe. További jó hír, hogy aznap, a Táncmaraton első napján nem kell profinak lenni, ez a nap a bátor, de érdeklődő laikusoké, előzetes jelentkezésre pedig nincs szükség, elég a helyszínen regisztrálni. Ha tetszik előző nap a Budapest Tánciskola előadása, nem fog ártani egy kis sajátélmény-csoport sem.
Europeum Bevásárló központ H-1088 Budapest, József krt. 5, első emelet
A nyitány másnapja egyben a tánc világnapja, amelynek alkalmából közös gálaműsorra készül a Magyar Táncművészek Szövetsége és a Nemzeti Táncszínház, az eseményen a művészeti produkciók mellett szakmai díjakat adnak át. Május elsején az Inversedance-Fodor Zoltán Társulat HOME című előadásának ősbemutatóját láthatja a közönség, amely Anh Ngoc Nguyen, vietnámi koreográfus személyes vallomása a világunkban zajló és mindannyiunkat érintő folyamatokról – emelték ki. Ertl Péter elmondta, hogy május 7-én és 8-án a Dresden Frankfurt Dance Company lép színpadra a Nemzeti Táncszínház nagyszínpadán. Napjaink egyik legnevesebb táncegyüttese Hollow Bones (üreges csontok) című Jacopo Godani-koreográfiával érkezik. Az előadások után pedig közönségtalálkozót tartanak. A neves külföldi együttesek mellett május 3-án a Győri Balett megrázó és drámai erejű Ne bánts! című előadásával érkezik a Táncszínházba. Velekei László, a Győri Balett igazgatója elmonda, hogy a darab a családon belüli erőszak témájával foglalkozik.