shopping_cart Nagy választék Több száz különféle összetételű és színű garnitúra, valamint különálló bútordarab közül választhat thumb_up Nem kell sehová mennie Elég pár kattintás, és az álombútor már úton is van account_balance_wallet Jobb lehetőségek a fizetési mód kiválasztására Fizethet készpénzzel, banki átutalással vagy részletekben.
Jobb lehetőségek a fizetési mód kiválasztására Fizethet készpénzzel, banki átutalással vagy részletekben. home Nem kell sehová mennie A bútor online elérhető. Széleskörű kínálat Több száz különféle összetételű és színű garnitúra, valamint különálló bútordarab közül választhat
Jobb lehetőségek a fizetési mód kiválasztására Fizessen kényelmesen! Fizetési módként szükség szerint választhatja a készpénzes fizetést, a banki átutalást és a részletfizetést.
Műfaj Petőfi Sándor Kiskunság című verse romantikus tájleíró költemény, jellemzője lírai személyesség melyet csodálattal tölt el a természetrendje, változatossága és ereje s a végtelenségébe, tágasságába otthonosan olvad bele, érzelmileg telített. Tájköltészeti pályaszakasza az életmű korábban is jelentős témájának folytatása, illetve kiterjesztése, hasonló művek:, Börtönéből szabadult sas lelkem/ Ha a rónák végtelenjét látom"/Az alföld/,, Puszta puszta, te vagy a szabadság képe, / És szabadság, te vagy lelkem istensége! /A csárda romjai/ A Tisza/ A puszta télen/ Szülőföldemen. Petőfi Sándor: Kiskunság (elemzés) – Oldal 3 a 5-ből – Jegyzetek. Beszélő Megkettőzött lírai én (elképzelő-elképzelt alak) ez a fajta beszédhelyzet elbizonytalanítja a megszólalást, hiszen a versben egyszerre megtalálható a nagyvárósba képzelgő költő és az elképzelt alföldi vándor, mint beszélő ez aztjelenti hogy a jelen és a múlt idősíkjai összeolvadnak. Vershelyzet Egy forró nyári napon, kora délelőtt a puszta egy meghatározott pontjáról, belsejétől indul el a nézet a város felé, a képzeletbeli vándorlás délelőttől egészen sötétedésig tart.
| Napikvíz Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra... :: Nevetve sírós, sírva... Opiniones de sandor pet fi Petőfi Sándor: János vitéz | bookline Petőfi Sándor: János vitéz. Plasztikus képekben. Róna Emy | Darabanth Kft.
Emerre meg gyérül A legelő, végre a nyoma is elvész, Sárga homokdombok emelkednek, miket Épít s dönt a szélvész. Nagy sokára egy-egy Tanya tünedez fel, boglyák és kazalok, Rajtok varju károg, itt-ott egy mogorva Komondor csavarog. Tenger szántóföldek Terjednek szerteszét, rajtok áldott búza, Lefelé hajlanak, kalászaikat a Nehéz mag lehúzza. A zöld búza között Piros pipacsok és kék virágok nyilnak, Imitt-amott sötét-vörös tüskerózsa, Mint egy vérző csillag. Közeleg az este, Megaranyosodnak a fehér fellegek, Szép felhők! mindenik ugy megy el fölöttünk, Mint egy tündérrege. Végre ott a város, Közepén a templom, nagy komoly tornyával, Szanaszét a város végén a szélmalmok Széles vitorlákkal. Ugy szeretek állni A szélmalmok előtt! elnézem ezeket, Amint vitorlájok hányja, egyre hányja A cigánykereket. Petőfi Sándor: Kiskunság. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5
Itten a lapályon Egy ér nyúlik végig, meg se' mozdul habja, Csak akkor loccsan, ha egy-egy halászmadár Szárnyával megcsapja; Szép fövény az alja, Egészen lelátni sárga fenekére, A lusta piócák s a futó bogarak Tarka seregése. Szélén a sötétzöld Káka közt egy-egy gém nyakát nyújtogatja, Közbe hosszú orrát üti víz alá a Gólyafiak anyja, Nagyot nyel, és aztán Fölemeli fejét s körülnéz kényesen, A vízparton pedig töméntelen bíbic Jajgat keservesen. Amott egy nagy ágas Áll szomorún, egykor kútágas lehetett, mellette a gödör, hanem már beomlott, Be is gyepesedett; Elmerengve nézi Ez a kútágas a távol délibábot, Nem tudom, mit nézhet rajta? Petőfi Sándor: Kiskunság / Karácsony 2013 - YouTube. hisz affélét Már eleget látott. Ott van a délibáb A láthatár szélén... nem kapott egyebet, Egy ütöttkopott vén csárdát emelt föl, azt Tartja a föld felett. Emerre meg gyérül A legelő, végre a nyoma is elvész, Sárga homokdombok emelkednek, miket Épít s dönt a szélvész. Nagy sokára egy-egy Tanya tünedez fel, boglyák és kazalok, Rajtok varjú károg, itt-ott egy mogorva Komondor csavarog.
A Kiskunság 1848 júniusában íródott Pesten, nem sokkal a szabadszállási választási kudarc előtt. Petőfi szülőföldjén, a Kiskunságban akart indulni a képviselőválasztáson, mert – mint választási beszédében írta – "bármily közel az ember szívéhez az egész haza, még közelebb áll az a hely a hazában, ahol született". A versben érezhető lelkiállapotból arra lehet következtetni, hogy a költő a felfokozott várakozás hangulatában volt: remélte, hogy képviselő lesz, és már azt is tudta, hogy gyermeke fog születni. Ezért Illyés Gyula véleménye, aki szerint a vers a kiábrándító választási vereség után született, nem megalapozott. Szegedy-Maszák Mihály szerint a Kiskunság keletkezési körülményei azt igazolják, hogy Petőfi politikai meggondolásból fogott hozzá a megírásához: szülőföldje dicséretének szánta a verset, amelyet tulajdonképpen a választásra írt. Petőfi sándor kiskunság verselemzés. Bár a Kiskunság nem politikai vers, a költő tájleíró és politikai versei között nincsen éles határvonal, és könnyen lehet, hogy a tájvers politikai indíttatásból született.
Ezek-különösen strófa belsejében -felgyorsítják a tempót, és mozgalmassá teszik a versszak szerkezetét. Téma: Szülőföldjére való visszaemlékezés és ennek bemutatása. Műfaj:
Hova szívem, lelkem Mindig, mindenhonnan vissza-visszavágyott, Ujra láttam végre születésem földét, A szép Kiskunságot! Bejártam a rónát, Melyet átölel a Tisza-Duna karja, S ölében, mint kedves mosolygó gyermekét, Az anya, úgy tartja. Itt vagyok megint a Nagyvárosi élet örökös zajában, Oh de képzeletem most is odalenn az Alföld rónáján van; Testi szemeimet Behunyom, és lelkem szemeivel nézek, S előttem lebegnek szépen gyönyörűn az Alföldi vidékek. Forró nyárközép van, Kapaszkodik a nap fölfelé; sugára Mint a lángeső, oly égető özönnel Ömlik a pusztára... Puszta van körűlem, Széles hosszu puszta, el is látok messze, Egész odáig, hol a lehajló ég a Földdel olvad össze. Petőfi sándor kiskunsag . Gazdag legelőkön Visz az út keresztül; ott hever a gőböly, Rekkenő a hőség, azért nem fogyaszt most A kövér mezőböl. Cserény oldalánál Szundikál a gulyás leterített subán, Kutyái is lomhák, nem is pillantanak Az útazó után. Itten a lapályon Egy ér nyúlik végig, meg se' mozdul habja, Csak akkor loccsan, ha egy-egy halászmadár Szárnyával megcsapja; Szép fövény az alja, Egészen lelátni sárga fenekére, A lusta piócák s a futó bogarak Tarka seregére.