Értékelés: 4 szavazatból Az idő és a tér valódi lények. Férfi és nő. Az idő a férfi és a tér a nő. (William Blake) Stáblista: Szerkeszd te is a! Ha hiányosságot találsz, vagy valamihez van valamilyen érdekes hozzászólásod, írd meg nekünk! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Dönthetnek ugyanis bárhogyan a szereplők, a végén kiderül, hogy mást nem is választhattak. Újra és újra ugyanaz történik, az egyetlen, amit tehetnek, hogy mindezt elfogadják, és a lehető legjobban teszik azt, amit tenniük kell. Ha az idő kizárólag egy irányba tart, akkor lehetnek benne elágazások. Ám ha néha körbeér és visszafordul, akkor egyetlen olyan kitüntetett pillanat sincs, amikor valaki szabadon dönthetne. Az ember egzisztenciális kérdései között régóta ott áll az idő. Bár megérteni soha nem fogjuk tudni, megközelíteni azért lehetséges, ebben pedig mindig is komoly szerepet vállalt a művészet. A Tenet egy rendkívül érdekes film, ám csak szórakoztat; egy jottányit sem jutunk közelebb általa önmagunkhoz. Fotó:; Wikimedia Commons Baranyai Béla/Magyar Kurír Az írás nyomtatott változata a 2020. szeptember 13-i Új Ember Mértékadó mellékletében jelent meg.
Általában eredeti, saját fejéből kipattanó sztorikat tár elénk – persze az elrettentő ellenpélda erre az Utolsó léghajlító – ami szintén már-már külön kiemelendő abban a ligában, ahová helyezi magát. Az Idő viszont csak részben eredeti, egy svájci képregényből merítette az alaptézist, ezt formálta át kénye kedve szerint a rá jellemző misztikummal, végén lévő csavarral/magyarázattal (nem lövöm le, itt melyik van), és ez annyira tetten érhető, hogy süt a film több pontjáról is. Jó és rossz oldalról egyaránt. Viszont mielőtt mindezekbe belemennék, le kell szögezni egy igen fontos dolgot, ami kihatással lehet a film megítélése, holott magától a kész alkotástól teljesen független. A marketing ugyanis elég erősen horrort faragott belőle, olyan tipikus vágási-, és hangeffekteket használva, amik csak hasonló formában, de egyáltalán nem horrorisztikusan köszönnek vissza a vászonról. Egy ilyet leszámítva a legfőbb trailer gyakorlatilag az összes, már a parton lévő, nem átverős jelenetből ellőtt valamennyit (amit leszámítottam, abból is csak a lényeget nem), viszont míg az röviden és koncentráltan tényleg hatásos, az egész játékidőre kinyújtva már nem az.
Viszont mivel a színészek tisztességgel kipréselik magukból azt, ami az írással problémás és adnak 1-1 emlékezetes pillanatot, a fiatalok esetén pedig még jó is nézni őket… ezért a film maga is megér egy esélyt. Nem annyira látványos, hogy igényelné a mozit, de van olyan spoileres dolog, amin a várakozás nem feltétlen segít. Akinek az alaphelyzet felkeltette figyelmét, vagy valamelyik feltörekvő tehetséget látná minél többet, azok bátran menjenek, de se ők, se a többiek (pláne az átvert horrorfanok) ne számítsanak semmi extrára. Egy utóbeszélgetésre alkalmas lehet abból a szempontból, hogy miként is álljunk hozzá időbeosztásunkhoz a mindennapokban. Mire és mennyit szakítsunk, megéri-e erre vagy arra áldozni? Nem filozofikus ennyire a film, de benne van ez is. Hozzászólások hozzászólás
A sírás határán álltam, mert hát mégiscsak sérült az önbizalmam, de még volt bennem annyi erő, hogy elgyalogoljak a patikába. Vásároltam két arckrémet (amikor megtudtam az áraikat, már nem a sírás határán álltam, hanem valóban el is sírtam magam). Naiv voltam, mert azt hittem, hogy csodát tesznek a drága kencék. Májusban veszettül elkezdtem radírozni a bőröm, kentem kövirózsa habkrémmel, oxigénes fehérítő krémmel és tormás géllel, kéthetente egyszer kozmetikushoz jártam gyümölcssavas kezelésre, de az arcom a barna "csipkével" még mindig olyan volt, mintha koszos lenne. Beláttam, hogy nem halogathatom tovább a bőrgyógyászatot, elmentem hát a kerületi szakrendelőbe. A doktor szemügyre vett, és közölte, hogy ez bizony menopauza. –Hogy micsoda?! • Tóth Orsolya • Szeged • Csongrád •. De hiszen én csak 34 éves vagyok! – csattantam fel. –Az nem számít. Van, hogy egyeseknél korán jelentkeznek a menopauza tünetei – mondta a doktor. – Engem életemben még nem sértett meg ennyire orvos! – kiabáltam rá, és kis híján elbőgtem magam, de még időben sikerült kiviharzanom a rendelőből.
Szellemi kincskeresés...