Szerintem pont annyit csináltam, hogy lássam, mi az, ami egy rendezvényszervezésnél gond lehet, amire figyelni kell, és hogy mitől lesz egy rendezvény jó. Ami itt új, az a szabályozási környezet, az önkormányzati világ, az, hogy egy beszerzés, egy engedélykérés, területfoglalás sokkal nehézkesebb, ezt meg kellett tanulnom az elmúlt másfél évben. Faix Csaba/Fotó: Szabó Réka Mi a 2021 nyár végi állapotjelentésetek és a rövid távú várakozásaitok: milyen állapotban vannak a kisebb-nagyobb budapesti szolgáltatók, mennyire vagytok nyugodtak a lassan zajló újranyitástól? Milyen állapotban van a város? Így nem lehet ezt megválaszolni. A Prezi egyik vezetője saját cégében folytatja | 24.hu. Ha azt kérdezed, hogy amikor elkezdtem ezt a munkát, hol fogunk tartani másfél év után, azt gondoltam, hogy sokkal előrébb. Nem, azt gondoltam, hogy ezt a kérdést kihagyom. Nyilván amikor a pályázatodat írtad, még pont a Covid előtt voltunk, de jó, abban a szcenárióban most hol tartanánk? A BVA élére tavaly február elsején választottak, a turisztikai iroda élére március elsején, úgyhogy volt olyan 10 jó napom a Covid előtt.
-nek. Itt nem problémákat akarunk beazonosítani, hanem kiemelni a városból a jó dolgokat, ami miatt büszkék lehetünk Budapestre. Mint már említettem Budapest mindenkinek mást jelent, valaki azt szereti, hogy a bulinegyedben tud mulatni, más meg azt szereti, hogy el tud menni a Müpába, ahol világsztárokat hallgathat meg. NN: De jelenleg mit kommunikál magáról a város? Miért jönnek ide a legtöbben? FCS: Elég világos, hogy Budapest az elmúlt években elsősorban a diszkont légitársaságoknak, leegyszerűsítve a bulituristáknak köszönhette azt, hogy ilyen ütemben tudta növelni az idelátogatók számát. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak ők jelentek meg a városban, de elsősorban nekik köszönhetően van most egy nagy bumm. Ezen kívül nagyon sok turistát jelentenek a buszos utak, illetve egyre meghatározóbb szerephez jutnak a szállodahajók is. Faix csaba meleg szex. Amiről azt gondolom, hogy fejlesztésre szorul, az a konferenciaturizmus, vagyis a konferenciákra, üzleti utakra, expókra ideérkezők. Egy olyan szegmensről beszélünk, amiben még van növekedési potenciál.
A Szex és New York újragondolása, az HBO-n a héten véget érő És egyszer csak… megosztotta a rajongókat és a kritikusokat is. Voltak, akik üdvözölték, hogy ötvenes nőket látunk a képernyőn, mások kínosnak találták, hogy a szereplők, mintha csak évtizedes hibernálásból ébredtek volna, úgy csodálkoznak rá a körülöttük lévő világra. A reboot egyszerre próbál meg nosztalgiával visszanézni a Szex és New York-os múltjára, miközben szégyenkezik is a régi idők miatt, ezért aztán nem győz feloldozást kérni, ami viszont biztos recept a kisiklásokhoz. Milyen ziccereket hagytak ki és milyen kérdéseket hagytak nyitva? Ezúttal a tíz rész mérlegét vonjuk meg néhány kulcstörténet mentén. Elég színes a háttér? Hogy mennyire sikerült önazonosnak maradniuk az eredeti karaktereknek, miközben az alkotók szinte erőszakkal csapták oda az életükhöz a politikaialag korrekt mennyiségű színes és LMBTQ-szereplőket, azon még sokáig lehet vitázni. Tény, hogy az eredeti sorozat fehér buborékját úgy korrigálták, hogy mindegyik barátnő kapott egy személyre szabott kisebbségi barátnőt: Carrie mellett feltűnt az ingatlanosból bizalmassá lett Seema Patel (Sarita Choudhury), Miranda etnikai ráébredését Nya Wallace professzor (Karen Pittman) kísérte, Charlotte pedig megkapta a saját tükörképét feketében Lisa Todd Wexley (Nicole Ari Parker) személyében.
Az éjszakai bulizás és a felnőtté válás nagy kérdései az élet nagy kérdéseinek adták át a helyüket – nagyszerű hír, hogy még legalább nyolc résztől remélhetek választ ezekre a kérdőjelekre. Az És egyszer csak… megtalálható az HBO GO kínálatában.
Érdekes, hogy a népszerűbb Jóbarátok sosem tért vissza sem sorozatként, sem filmként. Ők nem akarták kockáztatni, hogy a nagy várakozás végül felsülésben végződjön. A Szex és New York habár népszerű volt, mégsem közelítette meg az említett '90-es évekbeli komédia sikerét, így nekik nem volt olyan nagy félnivalójuk. Az első film elején kapunk egy rövid leírást arról, hogy kik is pontosan a hölgyek, így nem kell tudni a szereplők hátterét, anélkül is élvezhető a történet. A második film azonban nem volt olyan nagy siker, illetve Kim Catrall is kijelentette, hogy nem szeretne visszatérni a Samantha megformálójaként többet. Vajon mi lehet az oka, hogy mégis újabb esélyt kapott a Szex és New York? Tulajdonképpen több dolog is lehet, ami miatt úgy döntöttek, hogy akár még egy bőrt le lehet húzni a new yorki lányok kalandos életéről. A különböző streaming platformok egyre népszerűbbek, a pandémiának köszönhetően még több a feliratkozó, illetve egyre újabb és újabb programokat kell ajánlania a szolgáltatóknak, hogy megtarthassák a nézőiket.
De ők inkább a fájdalom nélküli gyerekpezsgőt választották. Hol kezdődik és hol ér véget a gyász? Sokkoló rajtot vett az új sorozat Mr. Big pelotonos halálával, de mivel a szerelmi szálak fontos mozgatórugói a barátnők életének, benne volt a pakliban, hogy az alkotók a lehető leghamarabb bedobják Carrie-t a randikörforgásba. Ehelyett kivártak, megadták a tiszteletet a gyásznak, ami aztán a sorozat egyik legerősebb történetvezetése lett annak minden drámájával és hétköznapi fájdalmával. Megpróbálták elkapni a gyász kapcsolati dinamikáját is, láttuk, ahogy Carrie az elején beleveti magát a feladatokba, csak hogy legyen valamiféle kontrollja, temetést szervezett, lakást adott el, de láttuk azt is, hogy a legközelebbi barátok is sokszor tanácstalanok, ha ekkora veszteségről van szó: Carrie egy sokaknak ismerős helyzetben találja magát, amikor neki kell vigasztalnia a körülötte lévőket a saját fájdalma miatt, a többieknek ugyanis nincs eszközük a vigasztalásra. Megmutatták azt is, hogy a gyász sohasem tud csak magánügy lenni, hogy a gyászoló fájdalma mindig kapcsolódik a külvilághoz, amely viszonyulni próbál a fájdalmához, de diktálni is próbálja, hogy mit és hogyan kellene csinálnia.
Na szóval: ez az első 6 rész zanzásítva… Még nem döntöttem el, hogy nézem-e tovább vagy sem, de valószínűleg igen, mert kíváncsi vagyok, mit tudnak még kitalálni? Hova tudják még tépázni, lealacsonyítani a mi kedvenceinket? Vagy esetleg a következőkben van remény, hogy valami megjelenik a régi stílusból, ami fémjelezte? Persze itt nem arra gondolok, hogy ne fogjon rajtuk az idő -mondjuk egy plasztikai sebész az egyik részben pont megmutatja Carrienek, hogy el tudja tüntetni az elmúlt 15 évet, de inkább nem kér belőle… hurrá! -, hanem a mondanivaló. A stílus. A szerethetőség. Amikor azt érzed, hogy ők a barátnőid. Mintha velük élnél és élnéd át hétről hétre a történéseket. Én erre vágyom. És reménykedek. Mert mi mindannyian egy kicsit vagy Carrie, vagy Charlotte, vagy Miranda vagy Samantha vagyunk (utóbbit gyászoljuk). Tomkó Bori (képek: Pinterest)