Kannibalizmussal is megvádolták az afrikai Napóleont A világtörténelem számos zsarnokságot és hírhedt despotát ismer az ókortól kezdve egészen a modern időkig bezárólag. A diktátorok historikus arcképcsarnokán belül azonban Afrika, a fekete kontinens meghökkentően különc zsarnokai egészen sajátos csoportot alkotnak, mint amilyenek például az egykori párduckucsmás kongói tirranus, Mobutu Sese Seko, vagy a bokszolóból lett ugandai diktátor, Idi Amin Dada voltak. Ám ha egyáltalán lehet még fokozni a fokozhatatlant, kétségtelen, hogy valamennyiük közül a magát Napóleon mintájára császárrá koronázó közép-afrikai diktátor, az emberevéssel is megvádolt Jean-Bédel Bokassa számít a legbizarrabbb...
Amin a korábbi rendszert korrupcióval és a demokrácia elnyomásával vádolta. Rádióbeszédében ígéretet tett a titkosrendőrség feloszlatására, a politikai foglyok szabadon bocsátására, valamint gazdasági reformok bevezetésére és a demokratikus politikai rendszer helyreállítására. Közben önmagát elnökké és a hadsereg főparancsnokává nevezte ki, a reformok megvalósulásáig "ideiglenes" katonai kormányzás bevezetéséről döntött. Korábbi ígéreteivel ellentétben azonnali parancsot adott ki az Obotéhoz lojális tisztek és katonák kivégzésére, egy év alatt a kilencezer fős katonaság kétharmadát megölette. 1972-ben Ugandát hivatalosan is a "feketék országává" nyilvánította. Az állítása szerint álmában megjelenő Isten utasítására kiűzette az országban élő több tízezer indiait és pakisztánit, mondván szabotálják Uganda gazdasági felemelkedését. A gyerekek világa – Wikiforrás. Az események nyomán több állam is tiltakozását fejezte ki, Nagy-Britannia és Izrael fegyverembargót hirdettek az afrikai országgal szemben. Amin mindezek hatására "szocialista" fordulatot vett, a Szovjetunióhoz, valamint Líbiához kezdett közeledni.
De nem egyedül, hanem egész országa népével. Nagy pávaszemek, rókapillék, gyászpillék, tarka szárnyú szenderek százával jöttek, tódultak be az ablakon. Legelöl a koronás pillangókirály. Odaszálltak Margitka fölé, s harmatos szárnyukkal elkezdték legyezni, hűsíteni. A pillangókirály a szeme fölé repült, s addig legyezgette, cirógatta, míg szép csendesen le nem csukódott. Akkor aztán zümmögtek, búgtak szelíden, lágyan, s egyenként kirepültek az ablakon. Utoljára maradt a pillangókirály. Mire apa bejött, Margitka nyugodtan, csendesen aludt. Még mosolygott is álmában, valami nagyon szépet álmodhatott. Reggelre nem volt semmi baja se. Pár nap múlva már virágot is szedett anyukának. Én sohase mondtam el senkinek, mit láttam azon az éjszakán, de azóta többet sohase fogtam pillangót. Még ma is, ha törött szárnyú lepkét látok az út porában, mindig fölemelem, és fölteszem valami faágra. Hátha meggyógyul, mint ahogy az én húgom meggyógyult.
A megtámadott Tanzánia ellen a lázadók felfegyverzése, biztos hátországgal való ellátásuk volt a vád. A tanzániai hadsereg, amelyben egyébként rengeteg emigrált ugandai is harcolt, azonban visszaverte a támadást, sőt, némi ruandai segítséggel ellenakcióba is lendült. 1979. április 11-én a tanzániai csapatok bevonultak Kampalába és megdöntötték a diktatúrát. Amin Líbiába menekült, azonban sokáig ott sem maradhatott, így előbb Irakba, végül Szaúd-Arábiába utazott tovább. A szaúdi kormány havi 1400 dolláros életjáradékot, valamint szolgálókat, sofőröket és autókat biztosított számára, cserébe Aminnak azonban fel kellett hagynia politikai tevékenységével, a visszatérés tervének szövögetésével. A diktatúra megbuktatásakor 200 százalékos volt az infláció Ugandában, az államadósság elérte 320 millió dollárt. Az utódként visszatért elődre, Milton Obotéra minden szempontból Afrika egyik legválságosabb országa maradt. Amin Szaúd-Arábiában élte le élete hátralévő részét. 1989-ben ugyan megpróbált visszatérni Ugandába, de Zaire (a mai Kongói Demokratikus Köztársaság) területén felismerték a hatóságok és kiutasítottak az országból.
Több mint 15 év után újra egy filmben dolgozik együtt Jason Statham és Guy Ritchie. Aki azonban a rendezőtől megszokott humoros, laza gengszterkomédiát várja, számára az Egy igazán dühös ember ( Wrath of Man) nagy meglepetés lehet. Témában és hangvételben ugyanis sokkal közelebb van Statham kőkemény akcióthrillereihez. Kérdés: vajon illik-e Guy Ritchie-hez ez a zordabb megvalósítás? Mai szemmel nehéz is elhinni, hogy ez a két ember mekkora utat tett meg. Az egykori profi műugró és modell Jason Statham, és az iskolából kicsapott, a filmezést autodidakta módon megtanuló Guy Ritchie szó szerint az ismeretlenbe ugrott fejest mikor 1998-ban, a ködös Angliában elkészült A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső. Ami rekordgyorsasággal vált a késő '90-es évek egyik legismertebb kultfilmjévé. Két év múlva bevették Amerikát, jött a Blöff, ami meg a 2000-es évek egyik legnagyobb kultfilmje lett. Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben! Aztán Jason belekóstolt az akciófilmek világába, Ritchie rendezőként pedig megjárta a poklot (a Hullámhegy remake-jével, ami majdnem kettétörte karrierét).
A két mesterművet ugyan nem szárnyalta túl, de azért közel állt hozzájuk. Statham sem volt tétlen: szépen építgette karrierjét, és lassacskán a régimódi akciófilmek egyik utolsó, tántoríthatatlan zászlóvivőjévé vált, aki bár nagyrészt B-kategóriás alkotásokban villantja meg saját karizmáját, amelyekben mindig számíthat a nem túl nagy, ám annál megbízhatóbb rajongóbázisára, azért néha-néha becsúszik egy-egy kasszát robbantó anyagi siker is a filmográfiájába. A duó idén újra egyesítette erejét: az Egy igazán dühös ember (a magyar címet – amiért, ha kötelet nem is, de egy térdlövést minimum megérdemelne a fordító – inkább mellőzzük, és a továbbiakban legyen szimplán Wrath of Man) műfaját tekintve inkább egy kőkemény, éjsötét bűndráma, mint egy velős párbeszédekkel és jókora angolos fekete humorral átitatott gengszterfilm, amelyet noha Ritchie vezényelt le, szellemiségében és stílusában sokkal közelebb áll Statham életművéhez. Azaz nem árt elővenni egy nagyítót, ha meg akarjuk keresni benne Guy Ritchie-t. Jól lehet, megtalálni akkor sem nagyon fogjuk.
Film 2021. június 19. 10:49, szombat Ötvös Tibor Jason Statham és Guy Ritchie ezúttal egy 2004-es francia film amerikai feldolgozásával tértek vissza a mozikba, mely sajnos inkább lett középszerű, mint jó. Guy Ritchie pár hónappal ezelőtt már bizonyította, hogy továbbra is tud jó filmet készíteni. Az Úriemberek nem lett olyan kultikus, mint mondjuk a Blöff, de egy ízig-vérig Ritchie-mozi volt, idézhető szövegekkel és emlékezetes karakterekkel. Az író-rendező eddig csak egyszer csinált remake-t, mely majdnem derékba is törte a karrierjét. Azonban úgy tűnik, hogy már elfeledte a Hullámhegy okozta álmatlan éjszakákat és ismét egy feldolgozásra adta a fejét. Az egészen ostoba magyar címet kapott Egy igazán dühös ember a 2004-es A pénzszállító című francia akciófilm alapján készült. Be kell valljam, hogy nem láttam az eredetit, de az biztos, hogy Ritchie komolyan meglepett. Az angol Tarantinónak is nevezett direktortól ugyanis, bár minden filmjében jelen van az erőszak és igen súlyos dolgok is történnek a szereplőkkel, de mégis ott van benne az a csibészes sárm, a felszabadító humor és természetesen a sokáig idézhető szövegek.
Amúgy tényleg lehetne jobb sajnos:) am. a többi Guy Ritchie film olyan mélyen szántó gondolatokat közölt nem? Ez a film pontosan bele illik a sorba, már ami az erodálódást illeti. (a lista szubjektív, de nem hinném, hogy olyan nagyot hibáznék vele) 1. Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső. <- nekem ez a legtutibb Ritchie film 2. Blöff. <- nem rossz, de nem is olyan frankó mint az első 3. RocknRolla <- a zenék jók, van néhány olyan jelenet ami jó. De ennyi. 4. Igazán dühös... <- igazából nem rosszabb mint a RocknRolla, de fényévekkel marad el az elsőtől. (akár csak a Rock 'n Rolla) Amit anno megcsinált a Ravasszal, azt soha többet nem tudta megismételni, de próbálkozik vele. Ami nem megy, nem kell erőltetni, szokták volt mondani. Utoljára szerkesztette: Macropus Rufus, 2021. 06. 22. 12:14:02 Ez egy olyan hetkoznap esti, egyszer nezos film volt. Ez nagyjabol mindent elmond. Speciel egyetertek a cikkel... Akciofilmnek elmegy, de Guy Ritchie filmnek marha gyenge igy aztan kozepes az egesz (mondjuk nalam meg igy is koroket ver a Boss levelre.... ) Nekem eddig az év akciófilmje, amit többször is meg tudok nézni.