Az épületet Szcs István építette, bizonyíték erre a pincelejáróban található eredeti bevésés. 1960-ig lakóházként mködött. Ebben az év... Dömsödi Holtág A holtág Ráckeve-Soroksári Duna egykori mellékágából alakult ki a Duna-ág bal partján. Közigazgatásilag jórészt Dömsödhöz, kisebb részben Ráckevéhez tartozik. Hossza 6500 m, átlagos szélessége 28 m, á... További látnivalók
All rights reserved. | Impresszum | Jogi tudnivalók | Ajánló |
07. 15-20. 5 éj faház 2fő).
Az idén is megrendezésre került Márton-napi mulatságunk, melyet minden évben közösen az udvaron ünneplünk. Emlékezünk a legendára, szent Márton történetére, jótetteire, önzetlenségére. A legenda szerint Márton egy libaólba bújt el az emberek elől, akik szerették volna püspökké avatni. Ám a libák gágogásukkal felfedték hollétét, s végül mégis püspök lett. Ilyenkor a gyermekekkel egész héten ezzel a témakörrel, s a libákkal foglalkozunk, verset, dalokat, játékokat tanulnak, kézműveskednek, mesét hallgatnak. Remek alkalom, hogy Boldogságóra keretében beszélgessünk a gyermekekkel, hogy ki hogyan tett már jót valakivel, segített vagy önzetlenül megosztott valamit. Minden tevékenységet a libák köré építünk fel, hogy minél több érzékszervükkel tapasztalhassák meg környezetüket: libatollat tapintanak, kukoricát morzsolnak, s természetesen libát kóstolnak. Marton nap óvoda. Hisz a jóslás mondja: "Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik. " Így tettek a gyermekek is, libazsíros kenyeret ettek, s hozzá meleg teát ittak.
A magyaros csoportok is megemlékeznek minden évben a Márton napról, ekkor megismerkedhetnek a gyerekek szent Márton legendájával, a jeles naphoz kapcsolódó népszokásokkal, jóslásokkal, hiedelmekkel. Emellett libáról szóló dalokat éneklünk, verseket, mondókákat mondunk és mi is elkészítjük kis lámpásainkat, amivel körbe vonulunk az óvoda udvarán. Dunavarsányi – Weöres Sándor Óvoda. Idén is nagy lelkesedéssel, odafigyeléssel készítették el a gyerekek a maguk lámpását, mindenki a saját elképzelése szerint díszíthette az üvegeket. Délután büszkén vonulhattak vele haza és mutathatták a világító lámpásokkal a hazafelé vezető utat. Láng Krisztina szakvizsgázott óvodapedagógus
A róka gyanakvó képet vágott: de az öreg lúd sietve megnyugtatta: – Nehogy azt hidd, hogy valami cselt forgatunk a fejünkben. Szó sincs róla! De magad is tudhatod, hogy aki énekszóval könnyített a szívén, kevésbé érzi a halál keserűségét. Nézd csak, szépen felsorakozunk itt előtted, egyik a másik után, libasorban. Kezdi az éneket az első: ahogy befejezte, folytatja a másik: s amelyik befejezte, azt te nyomban megeszed. Így kettős örömben lesz részed: énekszó mellett falatozhatol. A róka ráállt a dologra: különösen az tetszett neki: hogy énekszó mellett lakmározhatik. A libák nagy búsan fölsorakoztak, aztán a legelső a falu felé fordulva elkezdett keservesen gágogni: – Gá-gá-gá-gá-gá... A róka alig várta, hogy vége legyen az éneknek: de a liba csak nem hagyta abba. Aki mögötte állt a sorban, elunhatta a várakozást, mert ő is rákezdte: Aztán a harmadik, aztán a negyedik: és már gágogott mind az egész csapat, de olyan harsányan, hogy zengett belé a környék. A róka már éppen közbe akart szólni, hogy elég a hangversenyből, és kezdődhet a lakoma: de mielőtt megszólalt volna, észrevette, hogy a nagy libalármára szaladnak ám a falu felől, s nem üres kézzel, hanem söprűkkel, dorongokkal, husángokkal.