Ez volt az úgynevezett agrár, vagy termékenységi mágia. Amíg kendert termesztettek, addig ennek volt is értelme, aztán, ahogy felhagytak vele, ez egyre inkább elmaradt. Amikor elmondták a köszöntőt, a háziaktól kaptak néhány tojást, nagyon ritkán pár forintot, esetleg lisztet a kislányok. Időnként azonban előfordult, hogy nem engedték be őket, vagy nem kaptak ajándékot. Ilyenkor azt mondták, hogy dűjön el a kender, soha föl ne keljen. – A kiszehajtásnak – amikor viszik a bábut és elégetik, vagy beledobják a patakba – Zalában nincs hagyománya – tette hozzá a néprajzkutató, és kiemelte: a pünkösd lényege a természet feléledése. Ezért nincs olyan tárgykultúrája, mint a karácsonynak, de a kislányok ilyenkor az elsőáldozási mirtuszkoszorújukat újra a fejükre tették. Fehér vagy rózsaszínű ruhába öltöztek, esetleg felvették az erre az alkalomra varrt szép bársonyszoknyájukat. Azt tartották, ha a pünkösdi harmatban megmosakodnak, az elűzi a szeplőket, és szépséget varázsol az arcukra, vagy ha a pünkösdi rózsa szirmait beledobják a mosdóvízbe, s azzal megmosakodnak, egészséget varázsolnak egy évre maguknak.
Ha a húsvét a természet feltámadásának az ünnepe, akkor a pünkösd az emberi szellem tudatossá válásának a szimbóluma, annak az ünnepe, aki tud és megismer, és ezzel áthatottan a szabadságot keresi. A pünkösdi ünnepet tehát úgy kell felfogni, mint az emberi szellem megszabadulásának szimbólumát, mint az emberi törekvés nagy szimbólumát a szabadság, a szabadságban élő tudat irányában. Egy értelemmel teli világban kell, hogy éljünk. Mert mi emberek, nem egy álomszerű homályos éldegélésre vagyunk ide rendelve, hanem lényünk szabad, teljesen tudatos kibontakoztatására. (Rudolf Steiner) A lélek születése Évekig dolgoztam állami gondozásban lévő gyerekekkel. A legnehezebb mindig az volt, amikor a sorsukról faggattak. Azt kérdezték, miért kerültek ők ilyen helyzetbe? Büntetésből? Mit követtek el? Miért születtek meg, ha így kell élniük? Egyetlen válaszomat fogadták csak el: amikor azt mondtam nekik, hogy az ember háromszor születhet meg az élete során. Az elsőt – a testi születést, bizonyos értelemben – nem választhatja.
A tűzzel, mely tisztít, tisztává tesz bennünket, és kiégeti belőlünk a bűnök sebeit és fekélyeit. A Szentlélek nem utolsósorban erőssé tesz. A pünkösd lényege, hogy a Lélek által erő kezdett el működni. A napokban közel ezren utaznak a Boldogasszony zarándokvonattal Csíksomlyóra. Ezek a "mindentudó" gépek képesek húsz vagont is elhúzni Gyimesbükkig. Ha viszont a csápokat leszedik, egy csapásra magatehetetlen vasdarabokká válnak. Mindez érvényes a pünkösdi történetre is: ha az emberek nem veszik le Isten energiáját, a lelket, a tüzét, akkor a szerkezet, a csodálatos építmény ott marad, de képtelen lesz teljesíteni a hivatását. Jövő heti útravalóként imádkozunk, hogy az egyházunkban, közösségeinkben állandóan ez történjék. És gondolkodjunk el azon, hogy mennyire engedjük működni bennünk a Szentlelket? Engedjük-e hogy tápláljon, erősítsen, és az egyház nagy családjának életképes tagjaivá tegyen? Engedd, hogy rávilágítson a Lélek az életedben arra, ami jó és ami rossz, hagyd, hogy felszítsa benned szíved szeretetét, engedd, hogy kiégesse lelked fekélyeit, hogy nemessé és tisztává tegyen a szeretetben, és hagyd, hogy benned, majd általad igazabbá, világosabbá, szentebbé, megvigasztaltabbá és boldogabbá tegye a világot ezekben a napokban és majd az örökkévalóságban.
A pünkösd a húsvét utáni 50. napon tartott keresztény mozgóünnep. A katolikus egyház tanítása szerint a Szentlélek eljövetelét és az Egyház születését ünnepeljük ilyenkor, ugyanakkor a néphagyomány a tavasszal is összefüggésbe hozza. A múzeumban a hónap műtárgya a mirtuszkoszorú és a "pünkösdi szoknya" (Fotó: Bakonyi Erzsébet) – Nagyon sok olyan néphagyomány, népszokás kapcsolódik pünkösdhöz, ami a tavasszal, a megújulással, a fiatalsággal, az egészséggel függ össze – mondta Kiss Nóra, a Thúry György Múzeum néprajzkutatója. – Az ünnep két szimbóluma a zöldág, illetve a pünkösdi rózsa. A zöldág már szerepel május 1-jén a májusfaállításnál, illetve a pünkösd utáni második vasárnapon, Úr napján, amikor zöldágas sátrakat állítottak a templomok mellett. A pünkösdi rózsa pedig számtalan pünkösdi énekben, gyermekjátékban előfordul, és összekapcsolható Árpádházi Szent Erzsébet legendájával, a rózsacsodával. Erzsébet a férje halála után is folytatta a jótékonykodását, és egy alkalommal, amikor kenyeret vitt az istápoltjainak, megkérdezte tőle valaki – talán a sógora –, hogy hova megy.
Bakonyi Erzsébet
Mára azonban nem kérdés, hogy mindezzel foglalkozni kell, ráadásul alkotói szempontból is hálás terep ez, hiszen nagyon sokan (sokkal többen, mint gondolnánk) tudnak személyesen is kapcsolódni a látottakhoz, ráadásul rengeteg feldolgozandó nézőpont, aspektus van. Sam Levinson Eufóriá ja megkapóan absztraktan fogta meg magát a függőség állapotát, míg Felix Van Groeningen Csodálatos fiú ja például a közvetlen környezet, a szülők és a barátok szempontjából mutatta be az addikció árnyoldalait. Azonban ha még inkább közelíteni akarunk A végállomás gyermekei hez, akkor a téma egy másik klasszikusát, az Egy kosaras naplójá t kell elővennünk, Scott Kalvert ma már kicsit avíttnak, szélsőségesnek, kevésbé árnyaltnak mutatkozó filmjét. Egyrészt a narratíva szempontjából is ez áll legközelebb a tárgyalt sorozathoz, másrészt a szélsőségek kezelése a Végállomás gyermekei kapcsán is fontos probléma lesz majd. Christiane szülei egy csúnya veszekedés után válnak, az addig rendezett életét előny lány pedig új barátokra lel Berlin elhagyott megállójában.
- Rohanunk a vesztünkbe 2021. 05. 20. A végállomás gyermekei tehát témájában, megközelítésében nem, megvalósításában azonban hozzá tud tenni a zsánerhez. Nem ez lesz az a mű, amelyet a műfaj alapműveként fogunk emlegetni, és talán a remake szükségessége is megkérdőjelezhető, ezek ellenére nem állítható azonban, hogy rossz volna Philip Kadelbach sorozata. több»
Minden több, hangosabb, látványosabb akar lenni, ami azonban épp a nüanszok érzékeltetését teszi lehetetlenné. Ez egyébként szinte általános problémaként fogalmazható meg a német sorozatok esetében (legalábbis azokat vizsgálva, amelyek a nagy streaming-szolgáltatók által hazánkba is eljutnak). A Netflix óriási sikere, a Dark, vagy a szintén az HBO-n látható 8 nap is küzdött ezzel a problémával. Mintha a német filmesek bizonyítani akarnák, hogy ők is tudnak amerikai módon sorozatot készíteni, ezáltal azonban épp az veszik ki ezekből a produkciókból, ami igazán különlegessé tehetné őket. A végállomás gyermekei is jórészt emiatt bukik el. A látványos érzelmi kitörések és a szívszorító zenére komponált jelenetek mellett épp karaktereiről feledkezik el, ami azért is nagy probléma, mert a figurák alapvetően működőképesek. A főszereplő Christiane a "bezzeglány". Aki látszólag jó családból jön, akibe minden fiú szerelmes, aki előtt valószínűleg minden ajtó nyitva állna. És akinek azonban a leglátványosabban hullik szét az élete.
Stelle, Babsi, Axel, Michi és Benno különböző módokon ugyan, de mind a társadalom perifériájára szorulnak. A hat fiatal pedig a tétlenségtől és a frissen megszerzett önkontrolltól megrészegülve elmerül a kábítószerek világában, hamar kiderül azonban, hogy a korábban oly biztosnak tűnő élet egy hiba hatására is romlásnak indulhat. Christiane Felscherinow 1978-ban publikálta Christiane F. című, önéletrajzi ihletésű művét, amely hatalmas sikert aratott, 1981-ben film is készült belőle, mely kisebbfajta kultstátusznak örvend azóta. Ennek az alkotásnak az alcíme ( Wir kinder vom Ba h nhof Zoo) egyezik meg az új sorozat címével, bár ezúttal ki kell emelni, hogy a magyar fordító remek érzékkel adott többértelmű címet. A végállomás ugyanis így egyszerre utal a sorozat tényleges terére, illetve a fiatalok állapotára, az ártatlanság végére, arra, hogy néhányuk számára ez az életszakasz valóban a végállomást jelenti majd. Felvetődhet persze bennünk a kérdés, hogy egy saját korában ennyire sikeres és autentikus mű esetén mi szükség a remake-re (még úgy is, ha a téma érezhetően reneszánszát éli), és mintha ez a kérdés a készítők fejében is megfogalmazódott volna, mert az egész sorozatot áthatja valamiféle bizonyítási kényszer.
Christiane, Stella, Babsi, Axel, Michi és Benno Berlin mámorító klubjaiban és underground bulijaiban találnak egymásra. Erősek, bevállalósak és szabadon vadulnak ebben a 'paradicsomban', ami eleinte színes, bátor és izgalmas világnak tűnik. A csoport központi figurája Christiane, akinek az élete… [ tovább] Képek 15 Szereposztás Jana McKinnon Christiane Lena Urzendowsky Stella Lea Drinda Babsi Michelangelo Fortuzzi Benno Jeremias Meyer Axel Bruno Alexander Michi Angelina Häntsch Karin Felscherinow Sebastian Urzendowsky Robert Felscherinow Bernd Hölscher Günther Breitweg Valerie Koch Nati
Értékelés: 9 szavazatból Christiane, Stella, Babsi, Axel, Michi és Benno Berlin mámorító klubjaiban és underground bulijaiban találnak egymásra. Erősek, bevállalósak és szabadon vadulnak ebben a 'paradicsomban', ami eleinte színes, bátor és izgalmas világnak tűnik. A csoport központi figurája Christiane, akinek az élete összeomlik szülei borzalmas válása nyomán. Elmenekül otthonról, és elkezd belecsúszni a csábító alvilágba. A fiatalok közti kötelék egyre szorosabbá válik, ahogyan belevetik magukat a következő betépés utáni hajszába, és próbálnak elevickélni az eufórikus csúcspontok és veszélyes mélypontok hullámai között. Miközben az életük és kapcsolataik kitágulnak vagy szétesnek, az egyéni traumáik olyan spirálba rántják bele őket, amiből nem mindannyian tudnak kiszabadulni. Egyéb epizódok: Stáblista:
Erősek, bátrak és vadul élik az életüket ebben a földi mennyországban, ami elsőre színes, merész és izgalmas kavalkádnak tűnik. A csoport középpontjában Christiane áll, akinek életét szülei válása szakítja szét. Miután elszökik otthonról, rögtön fejest ugrik ebbe a csábító alvilágba. A fiatalok hedonista módon ugrálnak az egyik izgalmas lehetőségből a másikba, közben megélve az eufória csúcsait és a rákövetkező sötét, veszélyes mélypontokat. Ahogy életük kanyarog és kapcsolataik változnak, saját egyéni traumáik olyan spirálba sodorják őket, amelyből néhányan már soha nem fognak kilábalni.