Ha megérintettelek volna, megcsókoltalak volna, Szeretlek, Ha erősebben szerettelek volna, Ha értékeltelek volna, tovább tartottunk volna. Ha gyakran mondtam volna neked, "te vagy az, akit imádok", talán még mindig velem lennél, Ha többet mondtam volna neked. Legszebb versek a halálról. Ha csak úgy bántam volna veled mintha a legjobb barátok lennénk, nem lennék egyedül a bánatban, ahogy elhalványult szerelmünk végül véget ér., Ha csak nem kell mondani, "Ha csak a szerelem, ha csak" nem lennék egyedül nagyon sajnálom, magányos, szomorú. Joanna Fuchs Ez egy szomorú szerelmi vers, amelyhez sok csalódott szerelmes kapcsolódhat. ideje búcsút mondani A szívem megszakad bennem; még mindig te vagy, akit imádok; a könnyeim túlcsordulnak: már nem szeretsz. minden nap alszom; a mennybe imádkozom, abban a reményben, hogy meggondolja magát, de tudom, hogy elvesztettem a szeretetedet., szeretném, ha a dolgok különbözőek lennének; bárcsak úgy lenne, ahogy volt, de a valóságnak nincs szánalma; csak úgy történik, ahogy van. valaha is jobban érzem magam, Olyan napokkal, amikor nem sírok?
a szomorú szerelmi költészet leírhatja, hogy mi történik egy kapcsolatban, mint ez a szomorú szerelmi vers. ez a szerelem? Ez minden, ami együtt van? Ez az, ami a szerelem valójában, kiabál egy veszekedés és hogy ki egy csók? Miért nem tudunk kijönni egymással?, Miért kell harcolnunk? nap mint nap éheztetjük az igaz szerelmet és egész éjszaka tápláljuk a vágyat. Szomorú Versek Halál – Madeelousi. bárcsak letelepednénk; kíváncsi vagyok, hová ment a béke. Miért választunk egymásra; Miért nem lehetünk elégedettek? Ha ez a szerelem, Ha a gyengédség repült, egyre többet gondolok, jobb egyedül lenni. írta: Joanna Fuchs verseink használata előtt kérjük, olvassa el Felhasználási Feltételeinket az engedély részleteiért. A szomorú szerelmi költészet egy folyamatos, nem kielégítő kapcsolatot ír le, mint ez a rövid szomorú szerelmi vers., elég? amikor beszélgetünk, ez csak felszíni dolgok; mondunk néhány szót, de elég? kijövünk; ritkán harcolunk, de hol van a szikra, az öröm, az öröm? ugyanabba a rutinba rendezkedünk be; néha szeretnék elmenekülni ebből a jelenetből.
Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy mindegy: melyik a kimondott és melyik a ki-nem-mondott (esetleg nem is tudott) tartalom, sőt nagyon is jellemző. Csak annyit mondok, hogy a két vers nyílt és rejtett tartalmai kvázi keresztezik egymást, mint egy nagy X keresztbe-dőlő két szára. (Egy lét-érzeti chiazmus! ) És mindkét versben ott van valami, amit nem szabad nemészrevenni: a forma, a versforma kihívó igézete. Mindkettő jellegzetes, virtuóz Nyugat-vers; Babitséból ez hamarabb, első látásra-hallásra kitetszik, de Tóthé is az. Hármas rímekkel lép Tóth Árpád verse, és micsoda hármas rímekkel. Legfőbb bravúrja, hogy mennyire összeforrott a rím a képpel-tartalommal: miközben teljesen szokatlan, sosem-hallott összecsengést produkál, még természetes is. Bundás, kondás, lemondás – nem lehet ezt elfelejteni, aminthogy nem lehet elfelejteni a képet sem, azt a ballagó, öreg kondást, a rímek mögött. – Babits verse meg egyenesen varázs-mondóka jellegű. Szomorú versek halál 1000 arca. A közlés és az áradás a vers kicsiny terjedelmében valahogy egymásba esik, az ismétlések tömege szinte népdalok vagy ős-versek technikáját idézi, miközben nagy logikai léptekkel sietve előregázol.
A titokzatosság, néhány sor elhallgatása nagyobb szabadságot ad az olvasónak is. Ez dalszövegíráskor sem utolsó szempont: nem szabad mindent belezsúfolni egy dalba. A Bordahajtogató című dalnak például nagyon tömör, pörgős szövege van. Mindennek kifejezéséhez, mondja Csaba, ma már kevesebb szó is elég. Akárcsak annyi is, hogy "menj ki és írd ki a falra, hogy ennyi". A hétköznapi rádióhallgatónak talán túlzsúfoltnak, eklektikusnak tűnik az a hangzás, amelyet az Elefánt képvisel. De ők a zenekar egész életében a művészi szabadságot tartották fontosnak az elvárásokkal szemben. Elefant tizenhat dalszoveg hotel. A zenekar saját oldalán így mutatkozik be: "filmzenéket írunk nem létező filmekhez". Ugyanis nem szeretnék ők maguk sem beskatulyázni zenéjüket egy adott stílusba. Minden dalnak van egy sajátos világa, egyiket sem a stílus határozza meg, mondja András, aki számára nagyon fontos a dalszerzés minden pillanata: ilyenkor mindig a lehetőségek végtelen tárházából lehet válogatni: nem előre elrendelt, hogy mi lesz a végeredmény.
Improvizációk sorából és össze nem illő hanghatások ötvözetéből válik ki a végleges dal. A tavaly napvilágra kerülő Szívlapát antológia bemutatóján is részt vettek így ketten: néhány verset a kötetből is megzenésítettek. Egészen más volt kész szövegekkel dolgozni, mesélte Csaba, hiszen saját gondolataikat, érzelmeiket csak a dallamban és a zenekíséretben tudták megjeleníteni. Varró Dániel De mit vesződöm én… kezdetű versét be is mutatták a szombathelyi esten. A Bájoló-beszélgetést egy saját dallal, a Plüssel zárták, ami igazán meleg hangulatot árasztott szét a teltházas teremben. Hazáig majdnem el is kísért minket a sok meleg, puha gondolat. És talán a következő Elefánt koncertre már kötettel a kezünkben állunk sorba néhány aláírás reményében. Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Elefánt (zenekar) – Wikipédia. Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! Feliratkozom a hírlevélre Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Aztán végül inkább "vers sírás" lett mindebből: alkotásaiból feketeség és szürrealitás árad, nem kevés kiüresedettség és elmúlás-érzéssel: "az emberek először elsüllyednek / a vízben miután meghaltak / aztán ha az emésztő baktériumok / dolgozni kezdenek / újra felszínre kerül a test". Felidézi bennünk Babits Mihály Fekete országát, de itt nem jutunk el a minden mélységet átható feketeségig: hiszen versei mögött a dalszövegíró, lassan első kötetes költő, mégiscsak mosolyog. Ez is tud terápiás lenni: ha az ember kiírja magából a fájdalmát. Nagyon izgul. Ez számára is új környezet: bár kezében a megnyugtató mikrofon. Ebben az apró tárgyban most összemosódni látszik dalszöveg és költészet – alapból sem találni éles határt a kettő között. Már kötete is lehetne, hiszen tizenhat évesen támogatást nyert a kiadásához. Elefant tizenhat dalszoveg se. Mégsem tartunk Szendrői-kötetet a kezünkben: korai költészetét is komoly önkritika hatotta át. Most viszont a készülő kötet szerkesztése közben járunk: van, hogy kikerülnek sorok a versekből, de ezt sem bánja: "ezzel úgy ad hozzá, hogy elvesz".