A gondviselés. 22 Aztán így szólt tanítványaihoz: "Ezért mondom nektek, ne aggódjatok megélhetésetek miatt, hogy mit esztek, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. 23 A lélek több, mint az eledel, s a test több, mint a ruha. 24 Vegyetek példát a hollókról. Nem vetnek, nem aratnak, nincs pincéjük, nincs kamrájuk, s az Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti, mint ezek a madarak! 25 Ugyan melyiketek hosszabbíthatja meg az életét csak egy arasznyival is azzal, hogy aggodalmaskodik? 26 Ha tehát még az egészen kis dolgokban is tehetetlenek vagytok, mit aggódtok? 27 Vegyetek példát a liliomokról, hogyan nőnek: se nem fonnak, se nem szőnek. Mégis, mondom nektek, hogy Salamon dicsősége teljében sem volt úgy felöltözve, mint egy ezek közül. 28 Ha tehát a mezőn a füvet, amely ma a mezőn zöldell, holnap a kemencébe kerül, Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kishitűek. Ne aggodalmaskodjatok a holnap miatt su. 29 Ne kérdezgessétek hát, hogy mit esztek vagy mit isztok, és ne nyugtalankodjatok. 30 Mert erre a pogányok törekednek a világban.
Élő, lüktető tagoknak kellene lennünk a közösségekben, az Egyházban, és bízni benne: a Lélek megszüli azt az Egyházat, amelyet akar – csak tér kell neki. A Lélek szél – zárt térben nem tud fújni… A migráció problémáját érintő kérdésre Török Csaba elmondta, ha a hívő egyéni lelkiismeretének a szintjéről beszélünk, tiszta a helyzet, hisz ismerjük a jézusi tanítást. Az evangélium direkt társadalommodellt azonban nem tartalmaz, azt keresztény ihletésű politikusoknak kell kialakítaniuk. Beszélt egy tavalyi libanoni út tapasztalatairól: milliók menekültek Libanonba, sokuknak azonban már nincs hova hazamennie. Az éghajlatváltozás következtében növekednek az aszályos területek, ami a háborúk nélkül is hatalmas problémát jelentene. Szent István Társulati Biblia - Lukács evangéliuma - Lk 12,22-31. Kiszámítható a migrációs hullámok kezdete: nyár eleje, az első betakarítás ideje – amikor látszik, hogy érdemes-e még maradni, vagy nincs már mire várni. Hatékony projektekkel lehet segíteni, ezt próbálja a libanoni egyház is – közösségi szinten ott helyben tehet az Egyház legtöbbet.
Az Ige első segítsége számomra az, hogy figyelmeztet: elsősorban ne a múlttal és ne a jövővel törődjek, hanem a mai nappal. Valóban sokszor eltelik a fél életünk vagy talán több is, míg megtanuljuk, ha ugyan meg tudjuk tanulni, hogy egyedül a jelen áll a rendelkezésünkre, és élni igazán és értelmesen csak ma lehet. Jól értsük, nem a mának, hanem a mában. Nem valami "szakítsd le minden napnak a maga virágát" önző filozófiájáról van itt szó, nem a pillanatemberkék életfilozófiája ez. Arról sincs itt szó, hogy ne törődjünk a holnappal, afféle mesebeli tücsök módjára, hogy felelőtlenül Istenre hárítsuk azt, ami a mi feladatunk itt. Ne aggodalmaskodjatok! – EVANGÉLIKUS.RO. A keresztény ember igenis törődjön a holnappal, de ne törjön össze a holnap miatt. Azért fontos erről beszélni, mert a keresztény ember alapvető életformája ez: a mában való élés. Magamnak is mindig hangsúlyozom, mert a hívő emberek nagy része is sokszor vagy a tegnapokban vagy a holnapokban él, és eközben elveszíti élete értelmét. Van, aki szüntelenül úgy él, hogy a múltba menekül, hogy makacsul meg akarja tartani a múlt kedvező időszakait, amikor minden sikerült, minden összejött.
Adapa ( óbabiloni a-da-ap-a) a sumer mitológia mitikus személye, Eridu királya volt. Természetfölötti lényként apkallu, a mezopotámiai "hét bölcs" egyike lett. A hagyomány szerint Éa (vagy Ansar) és Kisar fia. Történetét az Adapa-eposz meséli el. Az eposz rendkívül fontos irodalmi mű, még Bérósszosz is átvette Adapa alakját Óannész néven. Ez a sumer u 4 - ( D) an-a-da-pa 3) rövidített változata. A név jelentése: "a fény az égben An (istennel) együtt ragyogó". A legrégebbi ismert szövegrész az Amarna-levelek között maradt fenn. Eridu királya volt 9. Assur-bán-apli könyvtárából került elő a legtöbb részlete. Adapát gyakran Alulim ( m a-a-lu) tanácsadójának nevezik, aki Eridu első királya a sumer királylistán. Adapa személyének elképzelése egy historizált mítoszból származik. A mítoszt még a sumer korban dolgozták ki, mégpedig a nagy népszerűségnek örvendő hét bölcs egyik alakja köré. Az apkalluk eredetileg bölcs emberek, akik heten voltak, és a hét görög bölcshöz hasonlóan a sok fennmaradt lista jó része más neveket tartalmaz.
A kora dinasztikus kor végén a megszaporodó és megerősödő sumer államok között versengés, folyamatos háborúskodás alakult ki. Uruk ebben csak másodrendű szerepet játszott: a Keselyű-sztélé tanúsága szerint a lagasi Éanatum elfoglalta. Később Lugalkiginedudu egyesítette Urral. Lugalzageszi, az ummai uralkodó végül meghódította Urukot, mielőtt Kr. 2334-ben Sarrukín le nem győzte. Ekkor az Akkád Birodalom része lett. [ szerkesztés] A sumer reneszánsz Uruk királya volt Utuhegál (Kr. 2119–Kr. 2113), aki legyőzte az Akkád Birodalmat megdöntő gutikat. Utódja Ur katonai kormányzója, Ur-Nammu lett, aki Ur és Uruk mellett Eridut, Nippurt, Kist és számos más települést is uralma alá hajtott. ? a szakrális legitimáció érdekében egyik fiát az uruki Inanna-templom papjává tette. A III. uri dinasztia bukását hozó elámi támadásban (Kr. 2004) Uruk súlyos károkat szenvedett. Eridu királya volt 11. [ szerkesztés] Az óbabiloni kor A következő évszázadok hatalmi vetélkedésében Uruk nem vett részt, végül az azoknak véget vető Hammurapi hódította meg Kr.
Promóciós videó: Image A város még az ősi civilizáció "fővárosa" státusának elvesztése után is fontos spirituális központ maradt. A XXI. Században. időszámításunk előtt e. A III. Ur-dinasztia egyesítette az egész Mezopotámiát. Ur-Nammu király nem felejtette el Eridu-t, sőt egy csatornát vezetett az Eufrátusból Uron keresztül a városba. Ennek segítségével a sumírok nemcsak öntözték a földet, hanem a fővárost összekapcsolták a Perzsa-öbölkel is. Eridu királya volt 10. Az ókorban Eridu a Perzsa-öböl lagúna partján helyezkedett el, ám idővel a víz elárasztódása (a természetes és a csatornák használata által okozott) miatt a város távolodott a tengertől. Eridőben fedezték fel a régészek egy csónak agyagmodelljét, jelezve, hogy a sumériak vitorlát használtak. Nekik voltak oszlopok és evezők. A part mentén ökör és emberek húzták a hajókat. A várost, amelynek védőszentje Enki volt, egyszerűen nem lehetett a tengerparton elhelyezni (úgy vélte, hogy Isten az Abzu világ óceánjában él). Hajó rekonstrukciója az Eridu mólón Hajó rekonstrukciója az Eridu mólón.