Anne naplóját az egyik bújtatótól kapta meg, megjegyzéseket fűzött hozzá, majd 1947-ben kiadta. A naplót 2009-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. A világ tíz legolvasottabb könyve közé tartozik – számolt be az MTI. (Borítókép: Anne Frank. Fotó: Strobel A. / Svbild / Northfoto)
2022. április 4. Hétfő Izidor Vélemény (H)arctér Keresztút Vatikáni Figyelő Családháló Pengető Kultúra Szabadidő Spiritusz vélemény koronavírus 2022-es választások Anne Frank hitre és reményre tanít Bemutatták a Budapesti Operettszínházban az Anne Frank naplója című monooperát. Kettős premier szombat este az Operettszínházban Az Anne Frank naplója mono-operát és A képfaragó táncelőadást mutatják be. Legfrissebb Orbán: Hatalmas győzelmet arattunk Országgyűlési választás 2022 – győzött a Fidesz-KDNP! Fél órával urnazárás előtt 67, 8 százalékos volt a részvétel Orbán Viktor megítélése ismét a nemzetközi terekre került Eddig közel 63 százalékos a részvétel a választáson Délután 15 óráig csaknem 53 százalék a résztvevők aránya Soltész Miklós: Négy nemmel támogassák a törvényt!
"A Robben Island-i börtönben néhányan elolvastuk Anne Frank naplóját, és rengeteg bátorságot merítettünk belőle. " - Nelson Mandela Anne Frank 1942. június 12-e és 1944. augusztus elseje között vezetett naplót. Az volt a terve, hogy később könyvet ír a háborúról, és hű képet fest benne a hollandiai német megszállás éveiről. Korai halála - nem sokkal tizenhatodik születésnapja előtt vesztette életét - megakadályozta terve megvalósításában. Anne Frank naplója örök érvényű olvasmány, egyaránt szól az övéihez hasonló gondokkal küzdő fiatalokhoz, az idősebbekhez, akik szeretnék jobban megérteni őket, és szól mindazokhoz, akik tudni akarják, mi történt a Prinsengracht 263. hátsó traktusában bujkáló családokkal a hitleri megszállás alatt álló Amszterdamban. A könyv megvásárlása után járó jóváírás virtuális számláján:: 25 Ft
2021. május 22., 16:32 Az állampolgársági törvény újabb módosítási javaslata számunkra ismét kedvezőtlen, és indulatokat gerjeszt. A felvidéki magyarok többsége joggal van felháborodva, mert továbbra sem változik a hátrányos helyzetünk. Sajnos, néhányan még a magyar oldalon is kétségbe vonják a kettős állampolgársághoz fűződő jogunkat. Fotó: MTI A "milyen előnyöm származik belőle" szemlélet betört a Felvidékre is. Egyesek szerint a magyar állampolgárságra nincs szükségük az otthonukban "jólétben és jogbiztonságban" élő szlovákiai magyaroknak, akik közül sokan már szlovák pártokra szavaznak, és nem kötődnek olyan erősen az anyaországhoz, mint az erdélyiek. Rájuk a magyar kormánypártoknak is nagyobb szükségük van, képesek lehetnek a szavazataikkal befolyásolni a magyarországi választásokat. Ez persze képtelenség, mert a sors egyformán elbánt mindkét elszakított magyar nemzetrésszel. Sőt, amíg a 16. században, az ország három részre szakadását követően, igaz, török függésben létrejött a korlátozott államisággal rendelkező Erdélyi Fejedelemség, addig a Felvidék az erőszakos szétszakításig mindvégig Magyarország szerves részét képezte.
Persze Erdély függetlensége nem jelentett teljes elszakadást Magyarországtól, ahogyan később, a Habsburg-fennhatóság alatt is erős gazdasági és kulturális szálak kötötték a fejedelemséget, mígnem a kiegyezés után újra visszakerült az anyaországhoz. A teljes szakadásra csak Trianon után került sor, ám napjainkban újra erősödnek a kapcsolatok, és ez nemcsak Erdély vonatkozásában van így. Az otthonom a Felvidéken van, a hazám pedig Magyarország! Ez a kiindulási pont, ez mindennek az alapja. Ennek az érzelmi kettősségnek az alapján pedig megillet minket a szlovák állampolgárság mellett a magyar is. Hogy miért? Gyerekkoromban hetente legalább egyszer azért kellett a szüleimnek kivinniük az érsekújvári vasútállomásra, hogy megnézhessem a Budapest irányába robogó nemzetközi gyorsvonatokat. Fejből tudtam a menetrendet: reggel megy az Amicus, dél körül a Hungária, délután következik a Balt-Orient expressz, majd estefelé a Báthory, amely Lengyelországból jött, és nem Prága felől, mint a többi. A Pannónia éjjel kelt át Újváron, olyankor aludni szoktam.
Nagyon szomorú voltam, amikor kimaradt pár hónap, és egyikre sem ülhettem fel. Visszafelé nem érdekelt a menetrend. Nem a gőzös, a mozdonyvezető vagy a vasút hangulata vonzott az állomásra, hanem mindig ott lebegett előttem az úti cél! Számomra Budapest és Magyarország jelentette az álomutazásokat már kicsi koromban is. És nem feltétlenül a Vidámpark, a Balaton, a Bambi, a Jaffa, a szerencsi mogyorós csoki vagy a piros pöttyös gumilabda miatt, hanem egyszerűen vonzott a magyar hon! Már napokkal az utazásunk előtt valami leírhatatlan, máig megfogalmazhatatlan, csodálatos érzés kerített a hatalmába. Akkor még nem nagyon értettem, hogy miért él olyan sok rokonunk, barátunk odaát. Hiába mesélt nekem sokat nagyanyám a kitelepítésről, a szanaszét röppent hat testvéréről, édesapám pedig a Budapestre került érsekújvári barátairól, iskolatársairól. Nem értettem azt sem, miért kell sajnálnunk őket, és miért nem irigykedünk azért, hogy őket odavetette a sors, mi meg maradtunk a helyünkön. Iskolás koromban pedig már naplóba írt statisztikát vezettem arról, hogy egy évben hány alkalommal, hol, mikor és miért voltam Magyarországon.
Szerintem nem lehet különbséget tenni a kettő között, az anyaországhoz fűződő kapcsolatunk olyan határon túli magyar kötődés, amely nem mérhető sehogyan és semmivel. Megjelent a Magyar7 2021/ámában. Megosztás Címkék