A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből. Régi idők focija (1973): "Kell egy csapat. " Írta: Mándy Iván elbeszéléséből Tóth Zsuzsa Operatőr: Ragályi Elemér Zene: Tamássy Zdenkó Rendező: Sándor Pál Idézetek [ szerkesztés] Kell egy csapat! – (Minarik Ede, a főszereplő) Hajrá, Csabagyöngye! Ki az a Hitler? Villamosjegy! Új filmek magyarul. (Vallai és a barátnője) Minarik Ede pályabérlő! (végrehajtók) Volt egy kapus Angliában, akit úgy hívtak Robinson. A pisztolya oda volt akasztva a kapufára, mert megesküdött, hogy ha egyszer mégis bekapja... aztán egy mérkőzésen bekapta a gólt. Valahogy nem tudta kifogni azt a lövést. Aztán a halántékához illesztette a pisztolyt és puff... Azóta Angliában minden mérkőzésen egy percre leáll a játék, egy perces gyász-szünetet tartanak Robinson emlékére. Forrás [ szerkesztés] DVD kiadás: Fantasy Film (2006) (Magyar filmek gyűjteménye 28) Külső hivatkozások [ szerkesztés] A film ismertetője a
). Minden forrást előzetesen egységes forrásakritikának kell alávetni. Ennek elemei: 1. a formális hitelesség megállapítása (eredeti-e a forrás vagy másolat: ez utóbbi lehet tudatos hamisítvány is), 2. a tartalmi érték eldöntése (hamisítvány vagy önkénytelen, a korabeli látásmódból, ideológiából, ismerethiányból eredő hamis, téves tudósítás, illetve a tényeknek megfelelő leírás). Ezek eldöntéséhez egyrészt ún. külső kritikára van szükség, amely a források materiális jellemzőit és keletkezésük hátterét vizsgálja (íróanyag, pecsét, írásmód, a forrás keletkzésének ideje, alkotójának személye stb. ), másrészt ún. belső kritikára, amely a tartalmi hitelesség kérdésével foglalkozik (elsősorban más, a vizsgált forástól függetlenül keletkezett, ún. Uj filmek magyarul 2019 videa. kontroll-források bevonásával, összehasonlító kutatásával). Áldásy a címertan forrásait írott és képzőművészeti forrásokra osztotta. A címertani források osztályozásával Gatterer is foglalkozott. Két csoportra osztotta ezeket: 1. elsőrangú források (Quellen vom ersten Range), 2. másodrangú források (Quellen vom zweylen Range).
Franny a mai napig esküszik rá, hogy emlékszik Seymour felolvasására: Mu herceg, Csin fejedelme, így szólt Po Lóhoz: "Te magad tisztességben megöregedtél. Tudsz-e ajánlani valakit a fiaid közül, akit helyetted elküldhetnék lovat vásárolni? " Po Lo így felelt: "a jó lovat meg lehet ismerni a tartásáról meg a külsejéről. De az igazi táltos – amelyik nem veri fel a port, s nyom sem marad utána –, az olyan felismerhetetlen, olyan megfoghatatlan, akár a levegő. Az én fiaim tehetségéből erre nem futja; van annyi eszük, hogy meg tudják különböztetni a jó lovat a rossztól, de nem ismerik fel az igazi táltost. Van azonban egy barátom, Csiu Fang-kao a neve, tüzelővel és zöldséggel szokott házalni. Hát ő mindenképpen ért annyit a lovakhoz, mint jómagam. Kérlek, beszélj vele. " Mu herceg megfogadta a tanácsot, és megbízta a házalót, keressen neki egy jó paripát. Három hónap múlva megjött a házaló a hírrel, hogy talált egyet. Feltámadás (Bálint György) – Wikiforrás. "Sa-csiuban bukkantam rá" – tette hozzá. »S miféle az a ló? « – kérdezte a herceg.
Mindig feljött az év első meccsére a böhöm nagy Cadillacjén, és mi felálltunk a tribünön, rárogyasztottuk az eget, mármint az éljenzésünkkel. Aztán másnap reggel a kápolnában beszélt, pokoli dumája volt, eltartott vagy tíz óra hosszat. Szakállas viccekkel kezdte, meg akarta mutatni, milyen rendes tag. Nagy dolog! Aztán arról beszélt, hogy ha valami baja volt az életben, sose szégyellt térdre borulni és imádkozni Istenhez. Heraldikai lexikon/Történeti források – Wikikönyvek. Azt mondta, hogy nekünk is mindig imádkozni kellene. Beszélgetnünk az Úrral, meg minden - akárhol vagyunk. Mondta, hogy Jézus a mi pajtásunk, meg hogy ő mindig beszélgetni szokott Jézussal, még vezetés közben is. Ez fájt! El tudom képzelni azt a gennyes állatot, amint éppen első sebességre vált, és közben Jézuskához fohászkodik több hulláért. Az egyetlen jó az egész beszédben a közepe volt. Éppen azt magyarázta, hogy ő milyen nagymenő meg milyen nagy koponya, meg minden, mikor Edgar Marsalla, aki az előttem levő sorban ült, hirtelen egy öblöset fingott. Elég disznóság ilyet csinálni templomban, meg egyáltalán, de jót röhögtünk rajta legalább.
Ez olyan hülye kérdés, szerintem. Mert honnan tudná az ember, mit fog csinálni, amíg meg nem csinálta? A válasz: sehonnan. Én azt hiszem, igyekszem majd, de honnan tudjam? Esküszöm, hülye kérdés. D. B. nem olyan rémes, mint a többiek, de ő is rengeteget kérdez. Múlt szombaton átjött autón, azzal az angol pipivel, aki az új filmjében játszik, amit most ír. Eléggé megjátszotta magát a pipi, de azzal együtt nagyon jó bőr. Egyébként mikor elment megkeresni a női vécét, valahova a fenébe, a túlsó szárnyra, D. megkérdezte, mit gondolok erről az egészről, amit most neked is elmondtam. Nem tudtam, mi a frászt feleljek. Ha tudni akarod az igazat, nem tudom, mit gondolok róla. Sajnálom, hogy annyi embernek elmeséltem. Csak azt tudom, hogy mindenki hiányzik nekem, akiről meséltem. Még például Stradlater és Ackley is. Uj horror filmek teljes magyarul. Azt hiszem, még az az átkozott Maurice is. Röhejes. Soha senkinek ne mesélj el semmit. Ha elmeséled, mindenki hiányozni kezd. – A Zabhegyező befejezése A történet, amit aznap éjjel felolvasott Frannynek, Seymour egyik kedvenc olvasmánya volt; egy taoista mese.
Az elsőrangú források további előnye, hogy rendelkezünk a velük kapcsolatos összes "tudósítással". Magyarországon a történeti források rendszeres kiadása a 18. században kezdődött, de tömegessé csak a 19. században vált. Ezen forráskiadványok teljes vagy részleges forrásanyaggal szolgálnak egy adott időszakra, eseményre, intézményre, irányzatra, személyre, tudományterületre stb. vonatkozóan. A 19. Régi idők focija – Wikidézet. század második felétől a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Történelmi Társulat, a különböző intézmények, egyesületek, társaságok, főúri családok stb. sorra adták ki a különféle történeti forrásokat (elbeszélő történeti irodalom, oklevelek és iratok, címerek, pénzérmék stb. ).
Mert a kis szoba négy fala, az örök óceán volt, Aladdin csodakastélya, ezer könyv megannyi ablakával! Bármelyiket nyitotta fel, messzebb látott azon, mint a világ legnagyobb refraktorán. Nem kellett hát kilépni a bűvös szobából - s a körülötte suhogó, örökké mozgó, tátogó, helyüket nem lelő halak suhoghattak és tátoghattak körötte százféle irányban. És kis aranyhalacskák és csattogó fogú cápák tátogtak és meresztgették halszemüket. Nem lehet, nem lehet egyhelyben állni, tátogtak a halak - a kor mást követel! Zenét! Zenét! A halak indulóját! Mozgást, cselekvést, tetteket! A jövő zenéjét! Nem elég az üres szó! Legyen a szó is fegyver, tett, pörölycsapás, legyen gép, legyen gőzmozdony! Legyen létra, legyen halpénz, legyen csók! Legyen kalapács! Legyen fúró! Mozogni, mozogni halak, elég volt a tespedésből! De a költő mosolygott. Jól tudta ő, hogy ez aquariumi sürgés-forgás még nem cselekvés, s a cselekvés még nem tett, - hogy a tenger felszínét meg se borzolja mindez. Jól tudta ő, hogy aki a tenger medrét kifaragta egykor, hasonlatos módon alkotott, mint ő, ki szavakat farag.