Megszólalt a színész a nagy vihart kavaró MMA-székfoglaló beszédéről. Mint mondja, azóta is nevet azon, menniyre betojtak a szavaitól. Mint korábban beszámoltunk róla, a minap tartotta meg Cserhalmi György a Magyar Művészeti Akadémián (MMA) a székfoglaló beszédét, amelyben többek között azt mondta, olyan országban szeretne élni, ahol "a politika nem téveszti össze magát a tízparancsolattal, ahol hihetünk magunkban és hisznek nekünk". A színész kiállt a korábbi Színház- és Filmművészeti Egyetem mellett is, ahol szerinte az oktatás "okos, értékes, érzéki, európai" volt. Támadta azt az érvelést, amely szerint "az egyetemen nem termeltek hazafiakat, honfiúkat és honleányokat". A beszéd elég nagy vihart kavart, az Index pedig elérte Cserhalmit telefonon, aki azt mondta, nem kívánja nyilvánossá tenni székfoglaló beszédének teljes szövegét, mert nem szeretné, ha bárki politikai szövegként használná. Hozzátette, nagyon nevet, amikor eszébe jut: "annyira betojtak a beszédemtől, hogy elhatárolódtak tőle.
A Radnóti Színház legújabb darabját, Szophoklész Antigonéját Porogi Dorka rendezésében – a sorozatos megbetegedések miatt – új időpontban mutatják be. A darabban Teiresziasz szerepére Cserhalmi Györgyöt kérték fel, aki egészségügyi okok miatt végül nem tudta vállalni a feladatot. A Radnóti új időpontban, március 12-én mutatja be legújabb darabját, az Antigonét, amit már nagy izgalommal vár a közönség. Az újraidőzítés oka a sorozatos covid-megbetegedés, ami nagyon megnehezíti, olykor ellehetetleníti a próbafolyamatot. A produkciónak most azzal is számolnia kell, hogy Cserhalmi György, aki hosszú idő után Theiresziász szerepében tért volna vissza a színpadra – mindannyiuk legnagyobb sajnálatára – egészségügyi okokból végül nem tudta vállalni a feladatot. " Cserhalmiról nekem a szabadság indulatai jutnak eszembe: azt a fajta 'öntörvényt', lázadást és bátorságot képviseli, amely nem vaktában, hanem okosan, keserűen cselekszik; és az 'és mégis' váratlan mosolyát. A személyesség ereje lenyűgöző a színészetében.
"Olyan országban szeretnék élni, ahol a politika nem téveszti össze magát a tízparancsolattal, ahol hihetünk magunkban és hisznek nekünk" – mondta többek között a színész, rendező a Magyar Művészeti Akadémián, ahol székfoglaló beszédet tartott. Felszólalásának nyílt hangneme megütközést keltett a kormányközeli szervezet tagjai körében. Az "Állj ki vagy" címet viselő székfoglaló dolgozatában – amelynek az előadása a járvány miatt egy évet csúszott, Cserhalmi György akkor lett tagja az MMA-nak – többek között elmondta, hogy az ország két színházi társasága "éppen a nagybetűs színház kárára karatézik". A szöveget az MMA nem hozta eddig nyilvánosságra, arról a Népszava tudósított (a lapnak sem bocsátották rendelkezésre a beszédet). A színész kiállt a korábbi Színház-és Filmművészeti Egyetem mellett, ahol szerinte az oktatás "okos, értékes, érzéki, európai" volt. Támadta azt az érvelést, amely szerint "az egyetemen nem termeltek hazafiakat, honfiúkat és honleányokat". Hozzátette, "egy olyan országban szeretne élni, ahol a politika nem téveszti össze magát a tízparancsolattal, ahol hihetünk magunkban és hisznek nekünk. "
Isten ne adja, hogy ebben a hazában újra bizonyítani kelljen, hogy ki a jó hazafi. (…) Kell a változás, de csak olyan, ami velünk átbeszélve, a mi egyetértésünkkel történik, minden más történés, nem csak hasonlít az erőszakra, hanem maga az erőszak, mégpedig a leggonoszabb időket idézi. Ne menjünk ebbe bele, Ez egy rossz út, rossz állomása, amely nem csak a jövőnkre hoz szégyent, hanem a múltunkra is, a jelent pedig elviselhetetlenné teszi – idézett a Népszava a beszédből. A rendszerváltás előtti évtizedek lázadásáról így beszélt: "Egy új, kritikus nemzedék tagjaként először mondtuk ki, hogy gyávák, korruptak, kevesek és kurvák vagytok. " Személyes élményeiről is szót ejtett, a nagyanyja halálát felidézve: "A nagyi halála után felnőtt lettem, a feleségem halála után pedig öreg. És rájöttem: nincs az a színház, ami annyira érdekelne, mint az élet. Én az a színész vagyok, akit a szerepei egyre magányosabbá tettek, így felmerül a kérdés: megérte-e? " Cserhalmi szerint 1972 végén Latinovits Zoltánnal sörözgetve még úgy látszott: megéri színésznek lenni, azóta viszont mindenki elment, akikre jólesett felnézni, akik nélkül elképzelhetetlennek tartotta, hogy feljöjjön a nap.