Jókat enni is jó volt, annak is volt egy pozitív oldala, de ebben meg az a jó, amikor látod és érzed, hogy alakulsz át és jobban érzed magad a bőrödben. A kajakozás már egyáltalán nem része az életének? Nyáron biztos le fogok menni kajakozni is. A többiek most pont kint vannak edzőtáborban Dél-Afrikában. Az a része nem hiányzik, hogy a hidegben evezzek, de maga a kajakozás nagyon. Várom már, hogy jobb idő legyen. Napi kép: a tv streaming háború jelenlegi állása – Kiszámoló – egy blog a pénzügyekről. Nem bánta meg, hogy ilyen fiatalon abbahagyta? A kajakozás azért szép élet. Azt csinálod, amit szeretsz, utazol is rengeteget, a barátokkal vagy, nyilván amikor ennek vége, az megviseli az embert, de előbb utóbb tudomásul kell venni, hogy vége. Mindenki tudja ezt az élsportolók közül, lelkileg azért készülsz rá, hogy ez nem tart örökké, mindig jönnek a fiatalabb generációk. Hiába, én még csak harmincéves vagyok, de éreztem már magamon, hogy nem olyan voltam, mint húszévesen. Az olimpiai érmet sem hiányolja? Nyilván szerettem volna olimpiai bajnok lenni vagy legalább érmes, de nem feltétlen ez a boldog élet titka.
Melyik áll hozzád közelebb? Ha ezt a kérdést három évvel ezelőtt teszed fel, biztosan azt mondom, hogy a dobolás. A Neoton nekem 15 évig a megélhetést jelentette, és ha a Heatlie-nek bejött egy koncert, ami ütközött egy Neoton-bulival, egyértelmű volt, hogy előbbit lemondom az utóbbi miatt. A Neotonnál mindössze egyszer helyettesítettek, amikor érettségiztem. Imádok velük fellépni a dalok, a hangulat és a tömeg miatt, és hálás is vagyok, hogy benne lehetek, de most már szeretnék a saját zenekarommal, a saját dalaimmal is komolyabban foglalkozni. Eddig hobbiként tekintettem a Heatlie-re, de idéntől változott a helyzet. Palikék világa: Kapócs Zsóka - nlc.hu. Pár éve elvégezted a TV2 Akadémia vágó és rendezőasszisztens, illetve televíziós műsorkészítő szakát, úgy sejtem, tévés-filmes ambícióid is lehetnek. Sőt, rádiósak is vannak! Szoktam is otthon csinálni magamnak – és magammal – műsorokat Konyha Show címmel. Volt, hogy én voltam a műsorvezető, a vendég, a betelefonáló és az operatőr is. Némelyiket fel is tettem YouTube-ra, azt hittem, a kutya se fogja megnézni, de több szakmabeli jelezte felém, hogy látta, és tetszett neki.
A szóbeli felvételin a professzorok megkérdezték, hogy miért akarok állatorvos lenni. Mondtam, hogy oroszlánokat fogok gyógyítani. A bátor hülyéknek, úgy tűnik, hogy pluszpont járt, mert rögtön fel is vettek. Aztán a szocializmus utolsó éveiben egyre kevésbé láttam magam előtt, hogy valaha is olyan gyógyító munkát tudok majd végezni, mint amiről az imádott állatorvosos könyveim szóltak. Amikor váltáson járt az eszem, eszembe jutottak azok a tanárok, akiket annyira szerettem a gimnáziumi éveimben. És eldöntöttem, hogy én is ilyen szeretnék lenni. Aki akkor is támogat, amikor már évek óta nem is találkoztunk. Aki bennem integet akkor is, amikor már régen másokkal dolgozik. Így lett a fehér köpenyes állatorvostan-hallgatóból fehér köpenyes biológia–kémia szakos tanárhallgató. Aztán pedig tanár. Hosszú ideje köpeny nélkül. Index - FOMO - Dudás Miklós: A mai világban luxus, ha meg tudsz élni abból, amit szeretsz. Tanárként mindenféle helyzetbe kerültem már. Egyszer lehajoltam egy gyerkőchöz, hogy a fülembe súghassa a találós kérdés megoldását, erre véletlenül megpuszilt. Aztán annyira zavarba jött ettől, hogy elfelejtette, mit is akart mondani.
Most meg érzem, hogy egy pillanatra oldalra fordította a fejét. Nekem meg persze, hogy ilyenkor kell odanéznem. Úristen, most meg izzadok, mint egy ló. Nem tudom, mióta vagyunk úton, de az biztos már vagy háromszor néztem bele a szemébe, és ha így folytatja, le kell húznia az összes ablakot, ha nem akarja, hogy elájuljak. Jó lenne, ha már ott lennénk... Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
2022. február 10. | | Olvasási idő kb. 5 perc Felélénkült a vita a tanárok helyzetéről, ami nem is baj: legalább minden érintettnek van oka végiggondolni, mit vár el az oktatástól. A héten közzétettük egy szülő levelét arról, milyen iskolában szeretné tudni a gyerekét, majd egy gyógypedagógus mondta el, hogy a kezdeti elhivatottságát hogyan őrölte fel a rendszer. Ma állandó szerzőnk, a Pesthidegkúti Waldorf Iskola tanára, Kökéndy Ákos idézi fel, miért választotta annak idején ezt a hivatást, és mi mindent ad neki ma is – mert a szépségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. – Gyerekként eszembe se jutott a tanárság, világéletemben állatorvos akartam lenni. Volt otthon hal, béka, kígyó, madár, patkány, minden, ami ehhez az álomhoz elengedhetetlen. A családom végtelenül türelmes és támogató volt velem. És voltak remek tanáraim, akik segítettek, hogy az álmom valóra válhasson. Két fiatal, egyetemről nemrégen kikerült, remek, vagány tanárnő, akik mindketten biológiát és kémiát tanítottak nekem.