A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Hogy miért vagyok többször szomorú, Mint víg, ó, kedves, kár úgy számbavenni, Jól van ez így, Lásd, kell szomorú embernek is lenni. Kell lenni szívnek, amelyben kihajt S dússá érik az élet szenvedése, Vak, ferde mag, Mely mégis, mégis, istenek vetése. S lásd, van az úgy, hogy ez a bús vetés Legsúlyosabb kalászát akkor kapja, - Furcsa titok - Ha jó időknek fénylőn süti napja. Sokszor meg mintha mély, nyugodt öröm Acélos fénye éppen őbelőle Csillogna ki, Ha ráhullt a könnyek meleg esője. "Bánat" - mondod, - de bánat és derű Között a határ olyan egyszerű-e? Hátha a bú Íze kapat a legbölcsebb derűre? Hátha a végső Aratás után, Mikor sarló alá hull lassu szára, Belőle kél Szent kenyér az istenek asztalára?
-re miért érkezik válaszként a nem tudom. Vagy újabban ez: almalé. Szülői jelzésre tekintettük át az utóbbi hónapok iskolai étlapjait – és valóban: havonta több alaklommal bekúszott ebédnél az almalé a leves helyére. Nem tízórai vagy uzsonna mellé, hanem főétkezésre, a főfogás elé. Hogy rendben van-e ez így, arról a közétkeztetést biztosító Hungast cégcsoportot kérdeztük. Enyedi Csaba, GVC Zrt kommunikációs igazgatója kitért rá, az étlapokat felkészült dietetikusok közreműködésével készítik, szem előtt tartva a hagyományos magyar ízeket, a területi sajátosságokat, a szezonalitást, valamint a fogyasztói elvárásokat. Figyelembe kell venniük a menüsor szerkesztésekor a közétkeztetésre vonatkozó táplálkozás-egészségügyi előírásokat is, amely tartalmazza az egy adagra vonatkozó felhasználandó nyersanyagok mennyiségét és az adagolási útmutatót, korcsoportonként meghatározza nemcsak a napi energiaszükségletet, de egyes élelmiszerek felhasználási gyakoriságát is. Emellett küldetésüknek tekintik az újabb, a változatosságot képviselő ételek megismertetését is.
A dologban egyébként van némi igazság, épp ezért sok kezdeményezés is született az oktatás átformálásával kapcsolatban. Leginkább a kötelező olvasmányok listája és a tankönyvek újragondolásán fáradoznak a szakemberek, mivel a tudásanyag egyáltalán nem a mai viszonyokhoz idomul, hanem a 40-50 évvel ezelőtti berendezkedéshez. A Z-generáció hiperérzékenysége tulajdonképpen abban is rejlik, hogy a rendszerváltás után egyre többen álltak át a kétkeresős családmodellre, ami sajnos azt eredményezte, hogy a gyermekekre már közel sem jutott annyi idő, mint azelőtt. Idővel sok mindent tanultak a fiatalok az internetről a maguk módján, a szülők pedig nem biztos, hogy kellő figyelmet tudtak fordítani csemetéjükre, illetve azokra az online tartalmakra, amikhez idő közben hozzáfért. A szakértők szerint a generációk közti ellentét feloldásának kulcsa a kommunikáció és a tolerancia. Sosem volt jól működő fogás, hogy a szülő ráerőlteti a gyermekre a saját értékrendjét, látásmódját. További problémákat szül, hogy a legtöbb szülő nem szeretetteljes odafigyeléssel, hanem értékes ajándékokkal próbálja kvázi megvásárolni a gyermeke szeretetét, ami sokkal egyszerűbb, mint egy fárasztó munkanap után megoldást találni a fiatal problémájára.
Ebben a kontextusban számomra nagy kérdés az alkotások művészi értéke és az alkotók hitelessége, de ezt a kérdést szándékosan nyitva hagyom. Nem tartom ugyanis eleve és feltétlenül rossznak a politikai indíttatású alkotásokat, mert úgyis a végeredmény számít. Nézzük is sorjában ezeket! Elk*rtuk – sok hűhó, de miért? Ez az a film, melynek messze a legjobb volt a marketingje a másik két filmhez képest. Már a bemutató előtt hetekkel Gyurcsány Ferenc óriásplakáton látható sziluettje volt a téma, meg az, hogy a még a filmforgalmazók által sem látott filmet politikai nyomásgyakorlásra nem fogják vetíteni a mozik, vagy nem olyan idősávokban, mely vonzó lenne a nézőknek. Kálomista Gábor producer az Index-nek adott interjújában így fogalmazott: "Forgalmazok és gyártok is filmeket, mindenkit ismerek ebben a szegmensben, higgye el, hogy ha valamihez, akkor ehhez értek. Tehát amikor egy filmet délelőtt tizenegykor, egykor, esetleg még háromkor, majd este tízkor vetítenek, azt senki sem fogja látni. "
Ez az egyik oka annak, hogy a fiatalabb generációk miért szoronganak a munkavállalás miatt. Sok X-generációs azt a munkát választotta, amiben örömét leli, ez az Y és Z-generációra már nem mondható el teljes mértékben, számukra a legfontosabb a jó megélhetési szempont, ami a pszichológusok szerint hosszú távon boldogtalansághoz vezet. Láthatjuk, milyen ellentétes felfogással rendelkeznek a különböző korosztályok, főleg a legfiatalabb. Vajon van lehetőség a probléma elhárítására? Mi a baj a Z-generációval? Maga a kérdés nagyon is sok problémát vet fel a megválaszolásával kapcsolatban. Ahhoz, hogy megközelítőleg helyes választ tudjanak adni a szakértők, igyekeztek minden generációt megvizsgálni a maga életterében, és az alapján levonni a következtetéseket. A legnagyobb elidegenítő tényezőként a technológiára tekintenek, hiszen leginkább ez és az ország politikai helyzete az, ami éles határvonalat húz a generációk között. Más világ, más látásmód. Az X-generáció vizsgálata érdekes eredményt hozott.