Szent Flórián Napja

Saturday, 18-May-24 06:33:19 UTC

Ünnepén tiszteletére böjtöt és körmenetet tartottak, képét vagy szobrát a ház homlokzatára tették. Napja "tűztiltónap" is volt. Sok faluban ekkor nem raktak tüzet (például Lendván és környékén), nem sütöttek kenyeret (göcseji falvakban), és a kovácsok nem dolgoztak. Máshol viszont épp ezen a napon gyújtottak új tüzet, ősi módon, napfelkelte előtt, két fadarab összedörzsölésével, és a falu lakossága erről a közös tűzről gyújthatta meg saját tüzét. A Mura-vidéken Flórián napján asszony nem, csak férfi rakhatott tüzet. Tűzgyújtás előtt kezet kellett mosni és szétpermetezni egy kis vizet, hogy a tűzvészt elkerüljék. Szent flórián napja 1. Budai Éva rovatvezető (Források: Kristin E. White: Szentek kislexikona, Diós István: A szentek élete, ) TAKÁTS GYULA: A PÉCSI FLÓRIÁN KOCSMÁBAN Jó szent Flórián, büszke, régi szent, neved kocsmánk cégére volt: római díszben, ős rangod szerint, védted a káptalani bort. Dús köpenyed, mint kotlós szárnya fölöttünk hűsen szétszaladt, s néma bánatunkat halkan nyeltük e szentfényű cégér alatt.

Szent Flórián Napja Es

A szoboralak egy mesterien kidolgozott kőtalapzaton áll, fején csákó, jobb kezében vízzel telt edény van. A vizet épp egy égő házra önti. Alatta ez a felirat olvasható: "Florian ora pro nobis. Anno, 1799. " Az egegi szecessziós Szent Flórián-szobor a templom közelében, egy kis téren látható akácfákkal körülvéve. Szent flórián napja es. Talapzatára eredetileg ez a szöveg volt bevésve: "Szent Flórián tiszteletére emeltette az egegi önkéntes tűzoltó testület 1903. " Ipolybalogon a falu közepén álló ritka szoborcsoport, a csomószenteknek is nevezett együttes (Nepomuki Szent János, Szent Vendel, Szent Flórián) tagja a szent. Tűz elleni patrónusunk a jobb kezében lévő dézsából vizet önt egy égő házra. Bal kezében zászlót tart, fején pedig csákó van. Az 1872-ből származó szoborcsoportot Pásztori István és Török Katalin állíttatta (Csáky 1993, 110; Uő 2003, 137; Uő 2004, 83). Felsőtúron a Korpona-patak melletti Pongrácz-kúria közelében, az ipolyságihoz hasonló címeres kőtalapzaton áll 1790-től Szent Flórián késő barokk szobra.

Szent Flórián Napja

Halálának módja a rómaiak májusi Argei ünnepének szokásából vezethető le, amikor is nádból, szalmából font bábokat hajítottak jelképes emberáldozatul a Tiberisbe. Ez a szokás a kiszehajtás ókori előzménye is lehetett. Az argei-bábokat ugyanis március 17-én helyezték el alkalmi szentélyeikbe, olyan napon tehát, amelyre később virágvasárnap eshetett. Talán az sem véletlen, hogy az argei-bábok március 17-i fölszentelése és Flórián vértanúsága között 47 nap telik el. Flórián vízbe hajításának jelképi funkciója is megfelel a korábbi kiszehajtásénak. Ahogy a kisze a "40 napos" böjtöt jelképezi, úgy Flórián a húsvétot követő "virágos kedvű 40 nap" jelképe. Vértanúhalála e naptári ciklus szomorú végét jelzi (l. még "zöldember"). Szent Patrik napja 2019 : HunNews. Flórián tűzzel való kapcsolata is összefügg a ciklusváltással. Az eddigiekben is láttuk, hogy a régi európai luniszoláris naptár határnapjai tűzújító, tűzszentelő ünnepek voltak. Az volt a gyertyaszentelő – Ágota – húshagyó kedd ünnepkör, az volt húsvét, s az volt a május 1.

A két alaknak, emberinek és állatinak, legfőbb közös vonása, hogy nem tud beszélni. Csak kiáltani, vonítani, nyöszörögni (a Pesti éjben így: "Kutyám halódik és állati kínja / hörgését csurrogatva reves éltem / teknejébe, olyan a hangja, mint a / vízvezetéké, mely csepeg az éjben… állati egyedülség! "). Majd aztán, a vers menetében mintegy feljebb emelkedve az artikuláció fokain, dadogni tud. Szent flórián napja. Egyébként nem egészen kivert kutyáról van itt szó, hanem a "családba" tartozóról. A beletartozás egy szűkebb vagy nagyon széles közösségbe, az élőkébe, a lényekébe, az, hogy ki van jelölve a helye egy hierarchia alján, valahogy még tragikusabban emberivé teszi a figurát, odataszítja arra a mitikus határra, ahol állatalakokból emberi szemek tekintenek ki, kutya-emberek, oroszlán-emberek, medve-emberek befalazott pillantásai. Innen aztán egyetlen lépés a teljes kitaszítottság, amely a versben meg is történik ("kiverten és sárral dobáltan"). Megtörténik azonban az ellenlépés is: vissza az emberig, az első személyig, aki "már" dadog.