A barna nőcske kezében piros és kék rózsákkal hímzett szövetdarab mozog, és a frissen fésült hajból mintha valami könnyű illat áradna szerteszéjjel. A kicsiny és rózsaszínű fül mellett göndörkés fürtöcskékben libeg a barna haj, míg a finom, fehér orr tájékán, a hosszúpillájú szemek mellett könnyű kékes árnyék borong. A domború mell a selyemkötény alatt lágyan emelkedik, és a finom nyakon vékony aranylánc látszik. A nyurga tiszt széles mozdulattal öltötte magára bő köpenyegét, sarkantyús lépései elzörögnek. A kopasz, pápaszemes emberke már előbb eltűnt észrevétlenül az újságlepedő mögül. Szindbád egyedül marad a cukrásznéval… – Asszonyom, nem mutatná meg nekem azt a medaillont közelebbről, amelyet a nyakában visel? – kérdezte Szindbád egy darab idő múlva. A cukrászné könnyen elpirult. – Anyámtól örököltem, uram. Megboldogult édesanyámtól… – Éppen azért kérem, mert Marchaliné asszony egykor nagyon jó ismerősöm volt. Némi vonakodás után a Szindbád kezébe kerül a medaillon. Megragadta az életét - Nyíregyháza Megyei Jogú Város Portálja - Nyíregyháza Többet Ad!. Igen, megösmeri.
És a kassza mellett a piros függöny mintegy varázsszóra szétnyílott, és Amália fekete kötényben, kezében kávéscsészével a cukrászboltba lépett. A félcipőcskéje némileg kopott volt, de a szalagja friss és széles, a köténye pirossal volt beszegve, és frissen fésült barna hajában egy ezüstfésű villogott. Könnyed, alig hallható lépésekkel hozta a kávét Szindbád asztalához, és barna szemében kellemes kíváncsiság csillant meg a fura idegen láttára. Halkan, kedveskedve, simulékony, mély hangon kérdezte Szindbádot: - Nos és hogyan tetszik önnek városunk? A hídon krúdy gyula. Szindbád csendesen mosolygott, és kávéját kevergette. Igen, csakugyan ő az: Amália, vagy legalábbis a lánya... A kassza melletti asztalkán kis kézimunkakosár áll, és amint a cukrászné elfoglalja helyét a kosár mellett, a függöny mögül óvatos, hosszúkás lépésekkel jön elő egy nagy, szürke macska, amely, miután körülsétálta a biliárdasztalt, elfoglalta helyét úrnője lábánál, és bajuszát megpödörte. - Igen, ő az! - ismételte Szindbád magában, és furcsa melegség szalad végig a mellén, és valami diadalmas örömet érez a szívében, mint talán akkor érzett, midőn sarkantyút pengetett a lábán, és a barna kis cukrásznét először keblére szorította.
Még alig múlt hat óra és a folyó partjain már felgyújtották a lámpákat. A hegy orma a kőfalakkal sötétkéken rajzolódott az égre és a sziklák, mint megannyi figyelő emberfők, néztek a folyóba a hegyoldalból. A lámpások piros és hosszúkás fénysugarakat vetettek az áradó folyóra, amelyen, mint sötétszürke hullák úsztak a Vág és a Garam havai. Csudálatos volt az este, némely lámpa fehérebb volt, mint a többi, máshol vörös fényben szikrázott egy láng; a hidak mint nagy komor árnyékok feküdtek a folyón, mely halkan sustorogva áradt a zord tél által itthagyott vizektől. A tavaszt leginkább a vizek érzik meg. A folyó már februáriusban különös nesszel ébred és partjai között a havas ár sustorogva indul el. Krúdy Gyula írói világa, egy Szindbád-novella | zanza.tv. A földből kijönnek a nedvek és az elhagyott réteken különös vizekre találunk. Alkonyattal sajátos és nagy árnyékok bolyonganak a vizek tükrén és a kora tavaszi éjjeleken a hold, amely ilyenkor a szeles felhők között rejtelmesen bolyong, a folyó fekete tükrén szeszélyes fantomokat tánczoltat sápadt világánál.
Sárgaborítékos regényt olvasott a kassza mellett, és midőn a tekegolyók futkározásukban megcsörrentek a zöld posztón, álmodozva, szórakozottan felpillantott a cukrászné a regényből. Ezért állott Szindbád dákójára támaszkodva minden délután a biliárd felett, és dús, puha haját titkon megigazította a kassza tükrében. – Vajon él-e még Amália? – kérdezte Szindbád a sztambuli bazárban, és nemsokára útra kelt a piros tetők felé, ahol egy folyó szeli keresztül a várost, és a hídról álmodó erdőket látni. A városka (amelyben Szindbád egykor katonáskodott) mintha mit sem változott volna. Krudy gyula a hídon . Némely vidéki város, a hegyek között, völgyekben, mintha századokig aludna, ha egyszer elalszik. A régi királyok okozták ezt, akik egyszer valamiért megharagudtak e helyre, és kegyes, termékeny pillantásukat levették a városkáról. Mit csináljon a városka, ha a király többé nem néz rá? Bánatában 52 elalszik, és álomba merülve várja, amíg valamely királynak ismét odatéved a tekintete, hogy a városka megrázkódjon és felébredjen.
Életstílusa Folyamatosan és rengeteget írt. Munkájában – és csak ebben – rendszeresség, módszeresség jellemezte. Írt a kor összes jelentősebb lapjában, folyóiratában, de soha nem csatlakozott egyetlen irányzathoz, laphoz sem. Napjainak első felét a reggeli óráktól az írás töltötte ki, déltől kezdte meg különös életét. A hídon (Krúdy Gyula) – Wikiforrás. Már életében legendákat, anekdotákat meséltek furcsa szokásairól, heves vérmérsékletéről, erejéről, különcségeiről. Mikor már a legtöbben kocsin utaztak, ő lóháton közlekedett, képes volt az ebéd vagy a vacsora egyes fogásait különböző helyeken elkölteni; gáláns, nagyvonalú udvarló volt, szerette a szerencsejátékokat, rengeteget utazott, de szinte csak Magyarországon belül. Elbeszéléseinek, regényeinek ezek mind fő motívumai. Evés, ivás, szerelem, utazás: mindezek vonzó és kellemes részei életünknek, Krúdy elbeszélő műveiben azonban különös hangulatok, érzések társulnak e motívumokhoz. Életmódja valójában nem volt egyedi, hisz a korszak művészei közül sokan hasonló önpusztító életet éltek.