Szerintetek hogyan lehetne előcsalni a hangot jó minőségben? Az öregséget onnantól kell számítani, amikor a punci már büdösebb a munkánál.
A közönség, mely a színházban ül, mindig nagyon fogékonynak mutatkozott a díszlet-titkok iránt. Miért ne használná föl a kritika az emberek ez ősi és üdvös kíváncsiságát? Az én célom kettős volt: egyrészt visszamutattam az aranyjánosi, preceptorian-puritan bírálatra, másrészt e bírálat tudományos eredményeit tovább igyekeztem fejleszteni, megkísérelve, hogy a vers és hangtani megfigyelések birtokában metafizikai légkörökbe is behatoljak. Hogy a tanító célzatú, nagyobb közönségnek szóló ismertetéseknek és könyv-riportoknak is megvan a létjogosultságuk, az természetes. De minthogy tanulmányomat hatóerőnek szántam, főképp az igazság egyik oldalát kellett hangsúlyoznom. Igazi tigris akartam . Különben a módszerem mivoltával, úgy látom, egyetért Tóth Árpád és Gellért Oszkár is, akik a fejtegetés tárgyául választott Goethe-vershez fűznek észrevételeket, melynek átköltése - mint megjegyeztem - nem volt főcélom, a fordítás csak afféle kísérleti tárgy volt, melyen mondanivalóimat bizonyítottam. Mégis pár észrevételt kell tennem ezekre a cikkekre is, melyek elsősorban velem vitatkoznak, de közben egymással is.
Időközben újrakezdtem a sportolást, amit covid-betegség és egy sérülés miatt nem tudtam csinálni hónapokig. Ezzel a lépéssel máris enyhült valamit rajtam a függőség szorítása, de még mindig fogságában voltam. A lelkivilágom kiegyensúlyozottabb lett tőle és már kevésbé lettem a szenvedélyeim rabja. Első nap : hunnofap. Ugyanakkor a továbbiakban is megmaradt a stressz enyhítési eszközének és a belső fájdalmat tompító eszköznek. Egy ideig szinte mindennap toltam, aztán nem mindennap, de tiszta hét akkor sem volt. Ennek ellenére továbbra is ott volt bennem, hogy abba akartam hagyni, igazi függő módjára mindig az volt a fejemben, hogy "na most utoljára, aztán abbahagyom" és persze ment tovább a dolog. Viszont ebből a sok önmagamnak ígérgetésből lassacskán megért az elhatározás arra, hogy újra itt legyek, hiszen minden eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy akkor tudtam előrelépni a függőségemmel való küzdelemben, amikor nem egyedül voltam a problémáimmal, hanem legalább az internetes fórumokon csatlakoztam a sorstársaimhoz és nyíltan beszéltem a nehézségekről.
A kis házinyúl mindjárt nagyon megtetszett, mikor a konyhában letették: buta, kedves kis feje, ijedt szemei és lágy, sima szőre. Azt a jellemző, gyöngéd, pártoló szeretetet érzem, amit nagyon jól ismernek kezdő szerelmesek, akiknek kicsi és macskaszerű nőkkel akadt dolguk. Igazi tigris akartam 3. Nem akarok semmit tőled, te fehér, ijedt kis nyúl, csak meg akarom simogatni a fehér bundádat, hátrafelé és óvatosan, hogy jól essék neked, ölembe vennélek, és a kis fejedet simogatnám, hogy megnyugodj, és jól érezd magad, biztonságban, és elhidd, hogy nincs okod félni, nem kell tartanod semmitől, én vigyázok rád és megvédelek. Ezt érzem, egészen melegen és önzetlenül, felolvadva ebben a védő, önzetlen, odaadó szeretetben, és a kis fehér nyúl után nyúlok, hogy megsimogassam. A kis nyúl azonban, ijedt kis dög, riadtan lelapul, és kifut a tenyerem alól, be a konyhaszekrény alá. Te csacsi kis nyúl, mondom neki fejcsóválva, lám milyen kedves, ostoba ijedt kis nyúl vagy te, hát most azt hiszed, hogy bántani akarlak, megfogni, mohón megragadni, agyonütni, megenni, mert erősebb vagyok nálad.
De értsd meg, hogy szó sincsen minderrôl, hát persze, hogy erôsebb vagyok nálad, és mindezt megtehetném, de hiszen éppen arról van szól, hogy nem akarom megtenni, nem érted? Sôt, gyöngéd és kedves akarok lenni, meg akarlak simogatni, meg akarok feledkezni önmagamról, a magam jogairól, vágyairól, élvezeteirôl, temiattad, akit meg akarok simogatni, hogy dobogó kis szíved megnyugodjon, és jól érezd magad, egész finom, bájos, törékeny, félénk kis lényedet. Ezt gondolom megindult lélekkel, és egy piszkafával piszkálom a kis nyulat, hogy kijöjjön a konyhaszekrény alól, és megsimogathassam. A kis nyúl elôbb húzódozik a piszkafa elôl; orrcimpái idegesen, rémülten táncolnak, aztán usgyi, kiugrik, átfut a konyhán, bebújik egy sarokba. Utánamegyek, és óvatosan leguggolok melléje. Kosztolányi Dezső: Még egy szó a versbírálatról : hungarianliterature. Ejnye, mondom neki, hát milyen ostoba vagy. Nini, hiszen még sokkal jobban reszkedsz és félsz, mint az imént. Persze ez érthetô a te elfogult és szűk kis értelmed szempontjából, mely azt súgja neked, hogy abban a makacsságban, amivel utánad jövök, csak a vérengzô vadállatok mohósága rejtôzhet, és amely nem tudja megérteni az erôsebbnek fejlettebb erkölcsi érzését és altruizmusát.
Na mostmár aztán tényleg meg kell, hogy fogjalak, meg kell, hogy simogassalak, azzal az érzéssel, amit most érzesz irányomban, s mely vérszopó tigrisnek láttat engem, ezzel az érzéssel igazán nem hagyhatlak magadra. Be kell bizonyítsam neked, hogy mennyire tévedtél, hogy mennyire nem azért akarlak megfogni, hogy átharapjam a torkodat, hanem csak önzetlenül meg akarlak simogatni, kellemessé akarom tenni az életedet, és nem számítok se hálára, se ellenszolgáltatásra. Óvatosan kinyújtom a kezem, s már a nyakán vannak az ujjaim, mikor egy kétségbeesett ugrással kirántotta magát, fuldokolva nyifogott, és szétterpesztett lábbakkal, lihegve, halálos félelemben bebújik a kályha alá. Nyelek egyet, és érzem, hogy a vér a fejembe száll. No, igazán példátlan butasággal van dolgom. Most mit tegyek? Abbahagyjam? Visszapillantás – Wikiforrás. De akkor azt fogja hinni, hogy neki volt igaza, hogy tényleg meg akartam enni vagy agyonverni, és most kifáradva, egyelőre lemondtam szándékomról. A kályha élé fekszem, s benézek a kályha alá.
Annyira megszerettem, a színei annyira megbabonáztak, hogy már eszembe jutottak a bolond költők is, akiket egyensúlyozott lelkem annyira megvetett valaha, a hasonlatfaragók, a csepűrágók, a verskotyvasztók, és magam is úgy gondolkozom már, mint ők, ezek az isteni nyavalyatörősek. Múltkor láttam az eget. Almazöld volt, s mint egy aranygombos, kedves, ódon cukorszelence borult a hósíkra, erre a finom porcukorra, amelyben csak mi mászkáltunk, kis fekete legyek. Gyenge a hasonlat? Akkor dobjátok el. Különben is nekem nem az eget kell felfedeznem, hanem a földet. Hogy ráadom-e a fejem, arról még gondolkozom. Azt sem tudom, visszatérek-e. Elindulván, az emberiségnek akartam hírt vinni egy új világról, a tudományt akartam gyarapítani ringy-rongy adatokkal. Igazi tigris akartam en. Mit nekem ma az emberiség. Az emberiség ─ és mindenekelőtt ti, angolok ─ rosszul viseltétek magatokat. Nem érdemlitek meg, hogy új csatateret szerezzek nektek. Ha célhoz érek, akkor majd megállapodom, és élek fókazsíron, halon, jeges vízen, állati módon.
De értsd meg, hogy szó sincsen minderről, hát persze, hogy erősebb vagyok nálad és mindezt megtehetném, de hiszen éppen arról van szó, hogy nem akarom megtenni, nem érted? Sőt gyöngéd és kedves akarok lenni, meg akarlak simogatni, meg akarok feledkezni önmagamról, a magam jogairól, vágyairól, élvezeteiről, te miattad, akit meg akarok simogatni, hogy dobogó kis szíved megnyugodjon, és jól érezd magadat, egész finom, bájos, törékeny, félénk kis lényedet. Ezt gondolom megindult lélekkel és egy piszkafával piszkálom a kis nyulat, hogy kijöjjön a konyhaszekrény alól, és én megsimogathassam. A kis nyúl előbb húzódozik a piszkafa elől, orrcimpái idegesen, rémülten táncolnak, aztán usgye, kiugrik, átfut a konyhán, bebújik egy sarokba. Utána megyek, és óvatosan leguggolok melléje. Ejnye, mondom neki, hát milyen ostoba vagy. Nini, hiszen még sokkal jobban reszketsz és félsz, mint az imént. Persze, ez érthető a te elfogult és szűk kis értelmed szempontjából, mely azt súgja neked, hogy abban a makacsságban, amivel utánad jövök, csak a vérengző vadállatok mohósága rejlhetik, és amely nem tudja megérteni az erősebbnek fejlettebb erkölcsi érzését és altruizmusát.