Nagy adag smarni lekvárral, porcukorral Smarni – vagy más néven császármorzsa – az édes tésztafélék kedvelői körében az egyik legnépszerűbb édes tészta étel. Sokféleképpen készítik, van ahol darával, ezért az elején nem árt leszögezni, hogy ez a recept a császármorzsa búzadara nélkül készített változata. A desszert tésztaféleséget kínálhatjuk kompóttal, sűrű szörppel, lekvárral, porcukorral, vagy akár önmagában is. Egyszerű császármorzsa réceptions. Az édesszájúaknak kihagyhatatlan fogás ebédre vagy vacsorára. A smarni egyértelműen osztrák eredetű étel, vannak akik Erzsébet királynéhoz, mások Ferenc Józsefhez kötik a származását. A császármorzsa eredetéről a Most végre megtudhatod honnan kapta a nevét egy-egy híres étel című írásunkban bővebben olvashatsz. Mielőtt nekikezdenél a recept átolvasásához, annyit elárulhatok, hogy a recept alatt találsz hasznos Császármorzsa készítési tippeket, melyekből egyebek mellett azt is megtudhatod, hogy hányféleképpen nevezik még a smarnit. Lássuk a receptet! Hozzávalók 3 egész tojás, 3 evőkanál porcukor, 3 dl tej, 3 dl liszt (egy nagy bögrényi), 5 dkg mazsola, só, zsír.
Persze, lehet, hogy neked a grízzel készült verzió jobban ízlik, főleg, ha azon nőttél fel, és ahhoz szoktál hozzá. Nem baj, egy próbát az osztrák verzió is megér, hogy később nagyon határozottan, meggyőződésből vitatkozhass a kérdésen, mondjuk a hüttében, egy jó pohár Bombardino mellett. Az egyik kedvenc édességem a smarni. Legalábbis az az igazi, nagymamámféle. Akkor a legjobb, ha vannak benne kicsit odakapott részek is. Osztrák császármorzsa recept - Nemzeti ételek, receptek. Pár éve, amikor Ausztriában síeltünk, vacsora után rendeltem belőle egy adaggal. De amit kihoztak, az egy teljesen más étel volt. Egy palacsinta, ami feldobás közben szétesett, és darabokban hullott vissza a serpenyőbe. Mindez egy csomó porcukorral, és valami jó édes kompóttal ( Zwetschkenröster) tálalva. Na, ez volt az első élményem az eredeti Kaiserschmarrnnal. Morzsa helyett galuskák Utólag visszagondolva, a meglepetésen kívül más kellemetlenség nem ért, a Kaiserschmarrn egy nagyon finom édesség, ráadásul - szemben a grízes változattal - pár perc alatt el is készíthető.
Linka kissé hátralépett s hosszú ideig figyelmesen vizsgálta a testvérét. - Ma jó napod van - szólt végre elégedetten. Még egyszer megfordultak a tükör előtt, azután elindultak. Mikor a kapun kiléptek, Teréz megállott és így szólt: - Az almárium tetején néhány piros almánk van, meg némi édesség is akad a kredencben. Uzsonnázni fogunk a friss levegőn. Visszafordultak. Linka előkeresett egy fekete gyékénykosarat s tele szedte az almárium tetején pirosló almákkal. Végre elindultak. Lassú kimért léptekkel mentek. Szikár, magas alakjuk feltűnt és kiemelkedett az utcán nyüzsgő embertömegből. Linka kalapján nehány piros rózsát ringatott a langyos őszi szellő... - Szép napunk van. Soká lesz este, minden ismerősünk sírját meglátogatjuk - mondta Teréz. Szép csokor virág rajz. - Timbus Károlyt is felkeressük? - kérdezte Linka s kissé elmosolyodott. - Őt is. A hosszú szőke haját nem tudom elfelejteni - mondta Teréz és ő is elmosolyodott. Gondolatokba merülten ültek a villanyos kocsiban. Timbus Károly emléke elébük tolakodott.
A nap mielőtt letűnt volna, elcsodálkozva megpihent a Sváb-hegy gerincén s még egy utolsó forró sugárkévét küldött feléjük s felmelegítette öreg, kihűlő hátukat. Csendben, szótlanul ültek egymás mellett, mint két kopott, borzas, öreg madár. Mikor hűvösödni kezdett rendbe szedték a kosárkájukat. Hazakészültek. Elindulás előtt még egyszer végigsimogatták tekintetükkel a sírhantot és Teréz megenyhült, halk hangon így szólt: - Szép szőke haja volt s a szemében fiatalság ragyogott. Linka sóhajtott s maga elé meredve félhangon mormolta imáját. Azután kifelé indultak. Szürke félhomály bújt elő a fejfák közül. A hűvös esti szél lehullott gallyakat görgetve maga előtt csendesen, hangtalanul követte szikár alakjukat. - Mély férfias hangja volt - mondta Teréz. - Csak az r betűt nem tudta kimondani. Szép csokor virág részei. Szevetem, szevetem... ismételte Linka. Elmosolyodtak s most már gyorsabban mentek a kapu felé. Már a városban jártak, amikor Teréz ismét megszólalt: - Kellemes délutánunk volt - mondta - ha az idő megengedi gyakrabban eljárunk ide, s fekete kesztyűs vékony ujjaival gyöngéden megigazította nővére fején a kalapot.
amint állasz egész olyan vagy Akár a holttest a kriptája mélyén, Vagy a szemem csal, vagy nagyon fehér vagy. Rómeó: De csitt, mi fény nyilall az ablakon? Ez itt Kelet és Júlia a napja Kelj, szép Nap, és az irigy holdat öld meg, Mely már beteg a bútól sápadoz Júlia Ó, Romeo, mért vagy te Romeo Tagadd meg atyád, dobd el neved, Vagy én nem leszek Capulet tovább. Csak neved ellenségem, csak az Te önmagad vagy, és nem Montague? se kéz, se láb se kar, se arc, se más efféle része Az embereknek. Tóth Árpád: Ez a nap is : hungarianliterature. Ó, hát légy Te más név! Mi is a név? Mit rózsának hivunk mi, Bárhogy nevezzük, éppoly illatos. Így, hogyha nem hívnának Romeónak, E cím híján se volna csorba híred. Romeo, lökd porba a neved, S ezért a névért, mely nem a valód, Fogd életem Lőrinc barát Szilaj gyönyörnek a vége is szilaj Lázban pusztul el, mint tűz s a lőpor Mely csókolódzva hal meg: lásd, a méz is Csömörletes, mihelyt túlontúl édes. S ennen-ízébe zápul el az étvágy Lassan szeress, s szeretni fogsz sokáig Lásd még: Rómeó és Júlia (musical) Fordítás: Mészöly Dezső Külső hivatkozások [ szerkesztés]
Búcsúznunk kell újra, kicsi ház, s egyre nehezebb a búcsuzás. Hányszor látlak, ki tudhatja, még? Hány nyarat fog adni még az ég? Az idei zord volt és fukar. Kárpótolni talán most akar. De pávázhat a nap tolla már: kései nyár, nem igazi nyár. Óh e párás, pávás lomhaság! Félszegen nyujtózik a faág S olyan tarkák, merevek a fák, ahogy pingálná egy kisdiák. Mint a dróton csüggő művirág, lanyhán ling-lóg szárán a virág, S néma s fényes az egész világ, mint üveg alatt egy mű-világ. Mint egy akvárium fenekén, idegen nagy csendben járok én. Körülöttem sok halk szörnyeteg, jövőm félelmei, lengenek. Isten veled, kicsi hegyi ház! Nem soká tart már a ragyogás. Szétroppan a kék üveg, az ég, Beszakad a zápor és a szél. S én futok, mint aki menekül, Mint ki nem bírja ki egyedül, Mint vihar jöttén a kósza juh nyájat keres és karámba bú. Én tudom, hogy ez a béna csend, ez a vak fény gonoszat jelent. A temetőben (Kortsák Jenő) – Wikiforrás. Jön az ősz és életem is ősz: Óh jaj, mit hoz őszömnek az ősz? Ha egyszer a förgeteg beront, mit ér, hogy ily tarka-szép a lomb?
Mert a színészi pálya egy megfordított élet - tízen, húszon kezdi, s egyen végzi... Tegnap, ahogy az előadásra megyek (mert mindig megyek, valahányszor a színlapon jelezve van »asszonyok, lányok, falusi népség«), az est szürkületben beleütöm a fejemet a szűk utcában, amerre haladtam, egy kinyitott ablak zsalugáterjébe. Újdonatújon kivasalt cilinderem behorpadt. - Sapristi - szóltam. - Micsoda rend ez? - S mintegy ösztönszerűleg a nyitott földszinti ablakon át a szobába süvítém be szemrehányásomat. Azonban egyszerre mintegy megállított mérgelődésemben egy fölséges virágcsokor csupa kaméliákból, mely az ablakban pompázott, egy közönséges cserépvirágtartóba téve. - Oh, mily szép virág! - sóhajték, miközben szemem bejárta a szegényes szobát. - Hogy illik ide e pompás bokréta? Volt ez tán harminc forint is! A szobában nem volt senki, minélfogva egész kényelemmel nézegethettem a csodaszép csokrot. A török népművészet – Wikiforrás. - Bárcsak én adhatnék egyszer ilyet az én Marimnak! Az utcaszögletnél egy rendőr állt, és rettenetesen köhögött, fuldoklási szünetek közben a köhögéstől vérvörössé vált szemeivel gyanakodólag tekinte rám.