Minden bizonnyal Te is ezerszer hallottad már, hogy csak légy önmagad! Ez így is van, meg kell(ene) élned önmagad, de ki vagy Te? Mit mondanál magadról? Úgy is kérdezhetném, kinek gondolod magad? Tudsz és hát egyáltalán lehet válaszolni erre a kérdésre? Szavakkal, gondolatokkal? Hisz nem a gondolataid vagy. Légy önmagad! – Jó, de ki vagy Te? | szemlÉLETváltás. De mivel azzal azonosítod magad, amit gondolsz, hiszel magadról, érdemes innen elindulni önmagad felé. Ha most fel kellene sorolnod mindent, amit egy bemutatkozásnál, vagy ismerkedésnél mondani szoktál magadról, mi minden kerülne elő? A munkádon, korodon túl jönnének a különféle személyiségjegyek, tulajdonságok, erősségek, esetleg hiányosságok, félelmek. Meg persze egy csomó minden, amiket nem mondanál ki, csak belül érzed, hiszed magadról. Hogy pl. nincs önbizalmad, képtelen vagy, béna, kétbalkezes, egy szerencsétlen lúzer, stb. Vajon ez igaz? Tényleg ilyen vagy? Vagy ez is csak egy gondolattal, negatív tapasztalattal, akár egy kritikus beszólással kezdődött valamikor régen, amit elhittél, amitől tartani kezdtél és szépen lassan az identitásod részévé tettél.
Addig gyűjtöget, addig tervezget, míg végül egyszer csak azt veszi észre, hogy nemsokára meghal, pedig még nem is élt. De akkor már késő. - És ki vagy te? - Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére. Olyan ember vagyok, aki leborul az élet titokzatossága előtt, aki nyitott a csodákra, aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál. A stílus az egyetlen, ami állandó az életben. Legyél saját magad, ebben te vagy a legjobb! Válogassátok meg a társaságotokat. Ha egy csoportban vagytok, ne azt tegyétek, amit a legerősebb srác mond, hanem azt, amit az eszetek helyesnek tart. Valamely kedvelt állatunkat csak szűk korlátok közt bírjuk boldogítani. Így áll ez az embernél is: az egyénisége eleve kiszabja lehető boldogságának a mértékét. Mindig van valami eredeti elrejtve minden hamisítványban. Az embernek a börtönben is dolgoznia kell magán, ha nem akar belesüppedni a tömegbe. Légy önmagad idézetek az. A tetoválások közlik azt, ami kikívánkozik belőlünk. Vagy elrejtenek olyasmit, amihez másoknak semmi közük.
Spirituális Választechnika " Az SVT eszközt kínál ahhoz, hogy megtekintsük és átválogassunk tudatalatti elménk tartalmát. Módot nyújt arra, hogy megtartsuk ami jó, pozitív és építő, s kidobáljuk a felesleget. " Robert E. Detzler, a módszer kifejlesztője Ajánlott az öngyógyító megoldások egyikeként elsajátítani a módszert, egyéni problémamegoldás céljából. Bárki hatékonyan, önmagán alkalmazhatja a módszert. Légy önmagad idézetek angolul. Az SVT gyors eszköz a kezünkben, nincs negatív mellékhatása. Nem helyettesíti az orvost vagy a pszichológust, ám kiegészíti azok kezelését. Megnyugvást, megkönnyebbülést érezhetünk, néha azonnal. Elérhetőségeim SVT kurzusok Adatvédelmi nyilatkozat Impresszum Elérhetőségeim Információ:+36 20 480 5322 Email: IRATKOZZ FEL HÍRLEVELEMRE! Ingyenes hírlevelemen keresztül mélyebb betekintést nyerhetsz a Spirituális Választechnika világába. Iratkozz fel most!
Utóbb odamódosult hir, hogy Scott még sem jutott el egészen a déli sarokig, ellenben Amundsen igen. Amundsennek régi jó hirneve van mint merész utazónak, a ki Fram nevü hajójával már nagy utakat tett meg, járt az északi sarkvidéken, de nem tudott eljutni az északi sarokhoz. Erre a déli sark megkeresésére határozta el magát. Ma csak annyit tudunk, hogy az expedicziónak tényleg nagy sikerei voltak, de mindenesetre be kell várnunk Amundsen visszaérkezését, hogy a tudományos és ténybeli bizonyitékokat tőle halljuk, lássuk és meggyőződjünk, hogy valóban megtörtént-e a nevezetes felfedezés? Amundsen expedicziója, igen jól fel volt szerelve minden szükséges tárgygyal. Hozzávéve Amundsen ismeretes szivós erélyét, és azt, hogy az örök jég mezején komoly baleset nem érte őket, feltehető, hogy az expediczió sikerrel járt.
visszatartott foglyai fájdalmas szomorusággal neszelnek fel a messzi, örvendő hangokra, minden kürtő és szelep diadalorditásba tör ki. A Szabadság-szobor mintha megnőne és jobb karja még büszkébben mutatna a lobogó fáklyával Newyork felé, a zászlólengetés, orditás, feldobott kalapok és sapkák zivatara egy pillanatig sem szünetel és tisztelgő hadihajók gyűrűjében feltünik egy kis fekete pont, alig nagyobb a dunai propellereknél: a Roosevelt. Bordáiról lekopott a fekete festék, a jég letörte szinét, moha és sós piszok rakódott rá, komolyan és tapasztaltan jön meg, de boldogan és jókedvűen, mint diadalmas vezér győztes csatából. És a födélzeten Peary és Millan professzor, a ki nem üdvözölte az északi pólusról se Taftot, se a szenátust, csak éppen annak az iskolának a fejét, a melynél ő is tanult s minden mondanivalója első táviratában csak ez volt: A föld legészakibb pontját elértem; üdvözlöm a fakultást és a diákokat! Hát nem gyönyörű, nem megragadó ez? Csak tanár és semmi más. Igen, ezeknek az embereknek kellett elérni az északi pólust.
És hogy még extrémebbet mondjunk: a norvég Børge Ousland 1994-ben egyedül, sítalpon, mindenféle külső támogatás és segítség nélkül ért el a pólusig. Na, ebből a sok emberből lehet választani ízlés szerint, ha választ akarunk adni a kérdésre, hogy ki járt először az Északi-sarkon. Ma is tanultam valamit 1-2-3: Most együtt csak 9990 forintért! Megveszem most!
Harminchárom év múlva, 1930-ban talált csak rá hulláikra a Bratvaag norvég fókavadász-hajó a kis Fehér-szigeten, a Spitzbergák és a Ferenc József-föld között. Mint Andrée szintén megkerült naplójából tudjuk, különböző okok, főleg a léggömb burkolatát bevonó jég, hamarosan lenyomták a Sast a tenger jégmezőire. A hajótörött csapat igyekszik berendezkedni a telelésre, úgylátszik sikertelenül: a feljegyzéseknek már októberben végük szakad. A három ember halálának pontos okát ma sem tudjuk. Néhány kilométerrel sikerült megdönteni Nansen rekordját — ez az eredménye a Lajos Amadé abruzzói herceg vezetése alatt 1899 nyarán útnak indult olasz expedíciónak. A "Stella Polare" nevű hajó a Ferenc József-földig viszi a résztvevőket — nemcsak olaszok, norvégek is vannak köztük — aztán itt, a Teplitz-öbölben, a Fligely-fok közelében áttelelnek. Innét indul 1900 márciusában a szánexpedíció a Sark meghódítására. Az egész kísérletet Cagni kapitány vezeti, a herceg nem vehet részt benne, mert a telelés idején lefagyott két ujját le kellett vágni.
Ortelius, a kor híres térképésze "ismeretlen déli föld"-nek nevezte a földrészt, ami egybe függ Ausztráliával. James Cook kapitány volt az, aki lerántotta a leplet, és megállapította, hogy a földrész nem tartozik a déli területhez. 1772-ben azzal a küldetéssel indult útnak, hogy felfedezze a titokzatos földet, elérte a Déli-sarkkört, de a dermesztő hideg és a jégtáblák visszakozásra kényszerítették a hajósokat. 1821-ben Bellinshausen hajózta először körbe a kontinenst, a következő évtizedek a felfedezés jegyében teltek. A francia d'Urville felfedezte az Adelie-földet, James Clark Ross pedig a róla elnevezett hatalmas jeges területet és a Viktória-földet. Az Antarktisz azonban még mindig nem adta meg magát, bár a bátor felfedezők egyre közelebb hatoltak a szárazföld felé. A XIX. század végén új lendületet vett a kutatás. Adrian Gerlache és csoportja, majd Borchgrevink az elsők, akik áttelelnek az Antarktiszon. Gerlache expedíciójában helyet kapott Amundsen is, ám az ő személye csak később kerül előtérbe.
Az Antarktisz azonban eszünkbe juttat egy környezeti katasztrófát is: a földrész felett a legnagyobb az ózonlyuk, ami az emberiség számlájára írható. Hatása az emberiséget is sújtja, ennek köszönhető a bőrrák kialakulása. Az Antarktisz lenyűgöző szépsége és egyszerűsége sehol másutt nem látható, károsodása az egész földi életet veszélyezteti.