Ne hagyj el soha, hiszen nem viselném el, A hibáimmal együtt, kérlek, úgy fogadj el! S bármerre is mész, én elmegyek Veled, Mert szívem minden szeretetével, igen, én úgy Szeretlek. " Te vagy nekem a fény a sötétségben. Te vagy a szép és jó az életemben!! Te vagy az akit tiszta szívből szeretek, akivel tudom boldog lehetek, mert meg fogott benned valami, valami nem e világi. Valami ami nem hagy nyugodni és nem enged feledni. De miért feledjem ami szép és jó Veled minden pillanat lángoló, Lángol a szívem s hevesen ver tud meg szívem sosem enged el... imádlak imádlak ágyamba meg kívánlak! Hiányzol nekem mint, alagútnak a fény! Mint rózsának a szelíd simogatás! Mint rubintnak az arany! Szívem szép szerelme..! Te annyira HIÁNYZOL! Szeretlek hiányzol akkor is ha hibázol, a legszebb szó tehén mert abban benne van te és én!!!!!!!!!!! Hiányzol szerelmes SMS. Fáj a szív s ég a éj! Fáj a szó hogy, nem vagy itt! Te vagy ki megtanított szerettni! Te vagy ki megtanított csalódni! Tudomásul veszem, nem szeretsz engem! Utóljára annyit: HIÁNYZOl SZERELMEM!
Ahogy eljön a hajnal, kimúlnak a csillagok. Fáj kimondanom, de nagyon távol vagyok. Hiányzik kezed finom érintése, hiányzik karjaid puha ölelése. Mégegyszer kell az a pillanat, mikor hozzámbújtál lágyan, s egymásé voltunk nyári éjszakákon. Olyan csend van így nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani. Egy percre mentem el, s máris hiányzik, Egy percre hagytam el, s rózsám nem virágzik, Egy perce öleltem át, s illatát érzem szívemben, Egy perce csókoltam meg, s csókja még ég nyelvemen. Tudom, hogy ha reggel felkelek, Fájó érzés tölti el lelkemet, Egy olyan érzés, mely nem akar elmúlni, És ágyamra borulva fogok elhunyni. Az angyalok már várnak rám, érzem. Valami húz innen, a végzet, Én várni foglak téged, Ne felejtsd, én ott leszek néked! Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Hiányzol szeretlek idézetek gyerekeknek. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott.
Csak éppen hiányzik valami.... S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod. "Keres a lelkem, kíván a szám... De hiába hívlak, csak a magány nyit rám! Könnyes szemmel a telefonod várom, a fájdalom ajtaját magamra zárom. A lelkedben keress, ha néha hiányzom. " "A homokdűnék a széllel változnak, de a sivatag ugyanaz marad. Így lesz a mi szerelmünkkel is. Maktub /meg van írva/ - mondta. Hiányzol szeretlek idézetek a szeretetről. Ha a Történeted része kell, hogy legyek, akkor egy napon visszatérsz. " "Amint múltak a napok, megfásult, elzsibbadt benne valami. Szinte elfelejtett mindent, ami volt. De azért szenvedett. Mert ha nem is gondolt arra, ami volt, érezte, hogy az, ami volt, már nincsen, mint az állat, mely múlton és jövőn kívül az örök jelenben él, mint az a kutya, mely nem kap enni, s nem tudja, hogy mi bántja, és mégis folyton odavánszorog az üres ételes táljához, körülszaglássza, s miután látja, hogy semmit se lát, csüggedten a vacka felé kullog, vissza-visszasandítva. "
A karszti vizekére emlékeztet Erdei Viktor művészpályája. Mint amazok, el-eltűnik, sziklabarlangokból ki-kibuggyan, ismét elbúvik, amíg végül teljes mivoltában megmutatkozik. Ilyen megmutatkozása volt két gyűjteményes kiállítása: az 1907-iki és a mostani a Nemzeti Szalonban. Közbül föl-föltetszett a kiállításokon egy-egy képe, sötét tónusfátyolba burkolt fejeké, rendszerint nekik legidegenebb környezetben, többnyire rosszul megvilágított falon. A Karsztra és vizeire egyébbel is emlékeztet művészete. Nincsen benne semmi megvesztegető tulajdonság, se színvarázs, sem elragadó temperamentum, de annál több zárkózottság, kifejezésbeli puritánság, a ridegségig tartózkodás minden olcsó hatástól. S miként a karszti patakok, az ő művészete is mélységekben vész el és megborzongató, sokszor megdöbbentő földalatti járatokból bukkan föl. Különös beszéde különös léleknek. A véletlen egész fiatalon Nagybányára juttatta, Hollósy Simon közelébe. Erdei Viktor (Elek Artúr) – Wikiforrás. Bizonyára büszke emléke életének az ott töltött idő. Csak kérdés, hogy igazán megfelelő környezetbe került-e?
Témáiban ember és természet viszonyát elemzi, plasztikáit alapvetõen a matéria és tematika kölcsönhatásában kibontakozó lehetõségek, az anyag tulajdonságait a legteljesebb mértékben kiaknázó, ugyanakkor híven meg is õrzõ organikus szemlélet jellemzi. Egy a természettel kiállítás full. Formailag az absztrakció irányába mozdul az 1975-ben készült Aréna címû sorozata, amely ló és lovas küzdelmét dolgozza fel, itt az anyagelvûséget egyre inkább a mondanivalót kiteljesítõ erõteljes stilizáltság, expresszív szobrászi formanyelv váltja fel. Új aspektusokat vet fel a 70-es években készült munkái kapcsán az emlékmûszobrászat terén (Háború, 1970; Az utolsó szarvas emlékmûve, 1970; Hõsi emlékmû, 1974). Ez utóbbinál a névtelen áldozatok tetemein magasba törõ, a \"hõs\" büsztjével megkoronázott oszlop nemcsak gondolatiságában fejezi ki Csíkszentmihályi deheroizáló szándékait, hanem materiálisan is, az idõ pusztítását magán viselõ öntöttvas alkalmazásával. A 70-es, 80-as évek fordulóján a korszak mûvészetében is gyakori sorozatmûveket készít.
Tanítványai, tanár kollégái, művésztársai őszintén szerették. 1932-ben halt meg, s koporsóját Munkácsy-lepellel takarták le. Munkásságáról nagyon sok méltatás hangzott el. Sokan emlékeztek reá, hiszen tanított a Képzőművészeti Főiskolán is, így a leendő rajztanárok képzésében tevékenyen részt vett. Visegrádon kedvesen megemlékeztek egy kiállítás rendezésével születése 100. évfordulója alkalmával. Ő is Visegrádhoz tartozott; lélekben idetartozik ma is, hiszen unokák, dédunokák, ükunokák emlékét a régi Dörre-házban nagy szeretettel őrzik. Dörre Tivadar (1858-1932) festő és illusztrátor, grafikus és éremtervező. Nevét sokan a Vasárnapi Ujság illusztrációiról ill. az Osztrák- Magyar Monarchia írásban és képben c. monumentális kiadványból ismerik. 1883-tól jelennek meg illusztrációi. Elekes Lajos együtt él a természettel – Fotók : hirok. Exner Károllyal közös érme a VI. kerületi főreáliskola jutalomérme.
Vajúdni meddig tart még e világnak? Sors! óraműved oly irtóztató: Hallom kerekid, amint egybevágnak: De nincs azokhoz számlap, mutató. …… És vissza nem foly az időnek árja, Előre duzzad, feltarthatlanúl; Csak szélein marad veszteg hinárja, S partján a holt-viz hátra kanyarúl. Bízvást!... mi benn vagyunk a fősodorban: Veszhet közőlünk még talán nem egy: De szállva, ím, elsők között a sorban, Vásznunk dagad, hajónk előre megy! ( 1861) Vojtina ars poétikája Mendacem oportet esse memorem: Költőnek ezt ajánlani merem. Nem épen tisztes, de derék szabály, Versembe jól fér, s a mellett - talál. Azaz - magyarra téve a szavak: "Költő hazudj, de rajt' ne fogjanak"; Mert van egy példa, hogy: a sánta eb... A sánta költő még keservesebb. Egy a természettel kiállítás 1. Hazudni rút. Ez ellen a morál, A társas illem egykint perorál: De költőnek, bár lénye isteni, Nemcsak szabad: - szükség fillenteni. Minden hazugság, földön ami szép: Csontváz, ijesztő a valódi kép; Azt vérrel, hússal ékesíteni Jer, jer költő!... hazudva isteni! Győzz meg, hogy ami látszik, az való: Akkor neved költő lesz, nem csaló, - Amint nem az volt rég az átheni, Malacvisítást tudva színleni; Ellenben a pór, aki szűr alatt Ríkatta disznát, és kuhin maradt, Bár a visítót gúnyosan emelte, A hallgatók füttyét megérdemelte.