Nem annyira menő, mint régen. Nem is tudom mit gondoltak, mikor arra számítottak, hogy minden ugyanolyan menő lesz, ha ugyanazokat csinálják. A filmnek magasan azok a legjobb pillanatai, amikor reagál az eltelt időre, a megváltozott világra. Sokkal több ilyen pillanatnak kellett volna lennie. A Mátrix Feltámadások mégis arra jó, hogy megmutatja, milyen, amikor egy művészi víziót a pénzemberek kizsákmányolják az öltönyösök, a pénzemberek. Az eredetiből elhasznált lesz, kommerciális termék minden egyedi ötletből, ha a megváltók nem halnak időben, egyszerű emberekké válnak. Mátrix feltámadások kritika. Egy szürke, sematikus, középszerű akciófilmmé változik a huszadik század végének egyik legfontosabb filmje, ami a 2000-es évekre óriási hatással volt. S bár a korábbi folytatások is bőven hagytak maguk után kívánnivalót, de ennyire nem volt lelketlen egyik se. És a legbántóbb az egészben az, hogy a film első felében ott van a potenciál, de aztán a Feltámadások elbukik és bedarálja a rendszer, és Smith ügynökhöz hasonlóan beolvasztja, a többi tucat franchisehoz hasonlóvá.
A világképpel sem igazán sikerült lekövetni az elmúlt húsz év digitális forradalmát. Az ezredfordulón még újszerűnek hathatott a gondolat, hogy nem is mi használjuk a gépeket, hanem ők minket – mégpedig elemként, mert belőlünk nyerik ki az energiát, míg illuzórikus világokban tartják fogva a figyelmünket. Mára azonban ez akkora közhellyé vált, hogy az okostelefonba merült emberek közt szomorkodó Keanu Reeves képe is inkább gegnek hat, mint valódi társadalomkritikának. Mátrix Feltámadások kritika - Wide Screen. Némileg új elem, hogy a film tovább oldja ember és gép merev szembenállását, didaktikus monológban hangsúlyozva, hogy a határvonal immár nem itt húzódik, hiszen vannak gépek és programok, amik az emberek ügyét szolgálják és fordítva. A Mátrix: Feltámadások általában is kikel a bináris gondolkodás ellen, nemcsak a gép-ember, de a férfi-nő szerepek átjárhatatlanságát is elutasítva hőseink nem véletlenül fenyegetőznek egy ponton azzal, hogy szivárványossá alakítják az egész világot. Ebből könnyen kihallható Lana Wachowski személyes hitvallása is, aki a legutóbbi Mátrix-film óta nemet váltott, és testvéréhez hasonlóan ő is transz nőként él.
Arra ugyanis nagyjából a két és fél órás játékidő második feléig kell várnunk, mikor is lehull a lepel, és biztosra veszem sokan rémületükben a szívükhöz fognak kapni, amikor rájönnek, hogy az új Mátrix immáron nem az akciófilm, hanem inkább a romantikus dráma műfajában szeretne nagyot gurítani. Tisztában vagyok vele mennyire rémisztően hangozhat egy ilyen kijelentést feldolgozni, csakhogy az ehhez hasonló provokatív húzások valójában mindig is a Mátrixhoz tartoztak, elég csak visszagondolni a második és harmadik epizód néhány szintúgy megosztó narratív megoldására. KRITIKA: Mátrix - Feltámadások. Az akciójelenetek hiánya miatt viszont így is kár aggódni, jóllehet érdemes számításba venni, hogy noha a harcok koreográfiája, az észbontó kaszkadőrmutatványokkal végrehajtott áll leejtő pillanatokból most sem fogunk feltétlen hiányt szenvedni, de ezek minőségüket tekintve közel sem ütnek akkorát, mint azt elvárnánk. Habár azt meg kell hagyni, hogy a lassan a 60-ik életévéhez közelítő Keanu Reeves még mindig piszkosul jó formában van, és igen abban a bizonyos jelenetben valóban ő szerepel, nem pedig egy erre kiképzett profi kaszkadőr.
Mondanivaló meg leginkább nincs benne, legalábbis azon a pokolian eredeti gondolaton kívül, hogy szeretni egymást bizony nagyon jó és hasznos dolog, szóval ha szeretet van, akkor minden jó, ha meg nincs, akkor nem. Kult: És Neo már megint beveszi a piros pirulát, de miért? Megnéztük a Mátrix 4-et | hvg.hu. És ezen még az sem változtat, hogy Wachowski, ahogy a korábbi részekben is, ezúttal is igyekszik behozni filozofikusnak tűnő gondolatokat, de hiába, ha tényleg annyira fut ki az egész, hogy ha két ember megfogja egymás kezét, az ám csak a csudaszép dolog. De legalább arra sikerült a forgatókönyvíróknak abszolút jól működő magyarázatot kitalálni, hogy mi történt a harmadik rész óta eltelt időben, miért vannak itt megint Neóék, és kinek áll mindez érdekében. Az, hogy a Mátrix: Feltámadások jól vagy kevésbé jól sikerült film-e, igazából attól függ, mit vártunk tőle. Ha azt, hogy legyen jobb a gyászosan gyenge második és harmadik résznél, hogy sikerüljön valami olyan kerettörténetet kitalálni hozzá, ami nem ciki, meg hogy rájátsszon a nosztalgiára, akkor tulajdonképpen minden oké, ez mind így van, éljen.
Mindenki, aki látta, pontosan tudja mitől király a film, így erényeinek listázásától eltekintek, viszont azt fontosnak tartom leszögezni, hogy mi tette fel a végére a pontot az i-re: ez pedig a nagybetűs KATARZIS. A Simulatte kávézó elnevezése egyike a jobb ötleteknek (Fotó:) Kung-fu, bullet time, mindfuck, horzsolós soundtrack (na, csak felsorolok), ezek szuperül működtek persze, de a film azért (is) ütött akkorát, mert profin építkezett az ökölszorítós, navégreb*zdmegezős, könnyfacsarós érzelmi ősrobbanásig. És ez az, amit sem az Újratöltve, sem pedig a Forradalmak nem tudott megismételni – amikor Lana és Lilly először sétáltak végig nőként magassarkúban a Hollywood Boulevard-on, semmihez sem fogható élmény lehetett, amikor harmadszor, az csupán egy keddi nap. Aztán eltelt tizennyolc év, és megérkezett a Mátrix: Feltámadások. De vajon nagykorúvá, vagy meghaladottá vált ez idő alatt a sorozat? Tételezzük fel, hogy üzleti megfontolásai legfeljebb a franchise-t birtokló Warner Brothers-nek lehettek, az író-rendezőknek – mármint Lanának, Lilly réges-rég hátat fordított a szórakoztatóiparnak – valóban akadt releváns közlendője.
Hogy az alkotók nem akarták megismételni az első rész látványvilágát, sem feltámasztani annak akciókoreográfiáját (néhány egyértelmű mozdulatsort leszámítva), az mindenképp értékelendő, ugyanakkor a közreműködők által jó előre körbeajnározott, eddig soha nem látott bunyók élménye ezúttal elmarad, mert ugyan a gravitációval ezúttal is sajátos játékot űznek a csörték során, de ezek az akciók már közel se olyan átütőek, mint az első film bullet time-ja vagy az Újratöltve elképesztő autópályás üldözése. Sőt, helyenként meglehetősen olcsónak és elcsépeltnek hatnak a szapora vágással és közelikkel megspékelt verekedések, melyekről sajnos nem az azokat inspiráló Bourne-filmek, hanem az azokat majmoló kevésbé emlékezetes akciófilmek hasonszőrű jelenetei juthatnak eszünkbe. Más téren viszont a Feltámadások rengeteg újdonsággal szolgál legyen szó a Mátrixon belüli vagy azon kívüli világról. Még Morpheus és Smith külsejének megváltozására is ötletes választ ad, már-már annyira ügyeset, hogy szinte megbocsájtjuk azt is, hogy a film Laurence Fishburne és Hugo Weaving közreműködése nélkül készült el.
A negyedik rész tehát hiába ígérget és próbálkozik pajkos mosollyal, maga is próbálja önironikus zárójelbe tenni a fölé tornyosuló, képtelen elvárásokat. Forradalom híján pedig marad a nosztalgia, amivel bőven igyekszik is szolgálni a film a régi rajongóknak. Olyannyira, hogy a sztori sok tekintetben lemásolja, újrajátssza az eredetit. Ha kissé hunyorítunk, a Mátrix: Feltámadások jó darabig nem is folytatásnak, inkább remake-nek tűnik, annak bevett fokozásaival együtt. Ennek annyi előnye van, hogy újra mozgásba hozza a jellemábrázolást. Mert ahogy Kránicz Bence írta korábbi elemzésünkben: "a második és harmadik rész valójában nem a gyorsan avuló trükkök és nem is a popfilozófiai gyorstalpalók miatt okoz csalódást, hanem azért, mert a főhősök karaktere két filmen át nem fejlődik sehová. " Ezt a csapdát Lana Wachowski most sikerrel elkerüli, bár egyúttal lemond az eredetiségről is: inkább újra felmondja az ismert ébredéstörténetet, kevésbé meggyőzően, de egy-két slusszpoénnal megtoldva. Ám ahogy haladunk előre, az irónia szép lassan átadja a helyét a nagy érzelmeknek és a komolykodó konyhafilozófiai bölcsességeknek (ha tehát valóban könnyed és laza szórakozásra vágyunk Keanu Reevesszel, érdemes inkább kivárni a John Wick 4 -et).
Novotny Tihamér művészeti író Helyszín: Boscolo New York Palace Art Gallery, 1073 Budapest, Erzsébet krt. 9 - 11. Időpont: 2011. február 12. 15:00-tól. A kiállítás 2011. március 29-ig tekinthető meg Jarmeczky István képei megtekinthetőek itt: Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Jarmeczky István festőművész kiállításával zárul a balatongyöröki Bertha Bulcsu Művelődési Házban rendezett Györöki Nyári Tárlat. A már tradicionális képzőművészeti kiállítás-sorozatban idén eddig Németh Géza és Várhelyi Tímea festményeit tekinthették meg az érdeklődők, jelenleg a Szüts Miklós – Vojnich Erzsébet művész házaspár képei láthatók. Augusztus 21-től Jarmeczky István munkái kerülnek közönség elé, Szögletes harmóniák címmel. A megnyitóra 21-én 18 órakor kerül sor, a látnivalókat prof. Jarmeczky István | Magyar Festők Társasága. Lakner Tamás, Liszt-díjas karnagy ajánlja a nézők figyelmébe. A műsoros eseményen a társművészetek találkozása jegyében közreműködik Apagyi Mária zongoraművész. A kiállítás szeptember 1-ig várja a látogatókat.
Nyári Tárlat, REÖK Palota Budapest, MEGSZERKESZTETT VALÓSÁG, Klebelsberg Kultúrkúria Párizs, A Siklósi Szalon, Párizsi Magyar Intézet (FR) 2016 Budapest, MEGSZERKESZTETT VALÓSÁG, Újpest Galéria Szeged, XVI. Táblaképfestészeti Biennálé, REÖK Palota Szeged, SZÍN-FORMA-TÉR, REÖK Palota Budapest, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Kiállítóterme Pécs, HATÁRTALANUL – A PÉCS-BARANYA MŰVÉSZEINEK TÁRSASÁGA, Pécsi Galéria 2015 Szentendre, "HARMÓNIA" MAOE Kiállítása, MűvészetMalom Pécs, SZÍN-FORMA-TÉR, GEOMETRIKUS TENDENCIÁK A KORTÁRS MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETBEN, Pécsi Galéria m21 kiállítóterme Budapest, 20 év, a Magyar Festők Társaságának jubileumi kiállítása, Széphárom Közösségi Tér Salgótarján, 33. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat, Dornyay Béla Múzeum Budapest, Siklós, SIKLÓSI SZALON "25 év síkban és térben" című kiállítás, RaM, Vár Galéria 2014 Eger, II. Egri Országos Akvarell Triennálé, Kepes Intézet Budapest, Magyar Festészet Napja – MINIKÉPEK, DUAL ART Galéria Budapest, Friss üzenet 2.