Diablo 3. eljövetele leszögezhetjük, hogy megosztóra sikerült. Idő kellett a rajongóknak feldolgozni a változásokat, amit a leegyszerűsített, komolyabb tét nélküli fejlődési rendszer, a megváltozott atmoszféra, a túlzottan látvány és akcióorientált játékmenet, na meg persze a téves koncepciójú Akciósház hozott, de kellő idő belefektetésével rá lehetett érezni az ízére és mélységében mutatkozott meg a valódi értéke az új Diablonak. Diablo III: Reaper of Souls PC (írott) Teszt. Mindenki érezte, hogy több van a játékban, mint amit az eredeti elképzelésekkel megteremtettek és ügyes javításokkal jelentős eredmények érhetőek el, ezt szerencsére a fejlesztők is beláttak, így a kiegészítő előtt egy megdöbbentően jól sikerült konzolos átirathoz, ne és persze egy gyökeres változásokat hozó Akciósház felszámolós javítócsomaghoz is szerencsénk lehetett. Lássuk, hol tart most a Diablo 3 és mi a halált akar vajon a Halál. Diablo III: Reaper of Souls PC Teszt Ezúttal is a szokásos lélegzetelállító Blizzardi minőségű animáció vezeti fel a Reaper of Souls történéseit.
Ez ugyan elméletben kevésbé forszírozná a csapatban való haladást, amit a Blizzard úgy egyensúlyozott ki, hogy minél többen vagyunk, annál nagyobb eséllyel találunk aranyat és cuccokat. A patch-csel végre átalakult a Paragon-rendszer is, a szintek az accounton lévő összes karakter között megosztódnak, és teljesen megváltozott a nehézségi rendszer is, amivel így gyakorlatilag pontosan belőhetjük a karakterünknek, illetve felszerelésünknek megfelelő kihívást, és egyben eldönthetjük, mennyit áldozunk fel a gyorsabb haladásból a több tapasztalati pont és a jobb itemek oltárán. Diablo III: Reaper of Souls teszt - haláli fordulat. A patch ezen kívül is rengeteg újítást hozott: termérdek új szörnyképesség került be, megváltozott a közösségi rendszer, újfajta shrine-ok és chestek kerültek a játékba, és még több a véletlenszerű esemény, amik dobnak kicsit a változatosságon. Ha tehát az aukciós ház által indukált problémák miatt már örökre eltemetted a Diablo III-at, akkor most ásd ki, a játék ugyanis a kiegészítő nélkül is teljesen új életre kapott, és valami egészen fantasztikus lett.
A hajdani Inferno fokozat még kihívásnak bizonyult, azonban a nerf után szinte játszva végigszaladtunk a fokozatokon. Sokan, köztük én is nagyon örülök a Crusader megjelenésének. Véleményem szerint egy elég erős karakterre sikeredett, akivel élmény a játék. A látványosság mellett igen erősek is, így elképzelhető, hogy a jövőben ezek átdolgozásra kerülnek majd. A Paragon átdolgozásával látszik, hogy erősen az Endgame -re törekednek. Azaz, hogy legyen célja a játékosnak tovább gyűjtögetni, farmolni. Ezt a célt szolgálja a Nephalem Riftek, a Bountik és az Adventure Mode is, ami remek időtöltésnek bizonyult. Az új Actról pedig rosszat nem lehet mondani. A gótikus vonások kellőképpen megadják a hangulatot és ez Westmarch további részeire is igaz. Összességében azt kell mondjam, hogy egy remek kiegészítőnek ígérkezik. Bemutatjuk: Reaper of Souls | Reaper-of-souls | Címkék | Diablo Hungary. Az még rejtély, hogy vajon lesz-e valamilyen kereskedelmi megoldás az AH helyett - bár az ikon még ott van. Kérdés még a PVP helyzete. Sokak szerint ez dobná még meg a játékot.
Mire észbe kaptam, a hosszú combú démonvadásznővel eltöltött óráim száma már meghaladta az ezret. Nem múlik el szinte egyetlen egy nap sem, hogy ne toljak le vele egy gyors menetet – 15-20 perc bőven elég, így legalább nem laposodik el a "kapcsolatunk". A gonosz új ruhája Az Ultimate Evil kiadást PS4-en teszteltem, és nem mondhatnám, hogy túlzottan hanyatt vágtam magam a grafikai megoldásoktól. Teljesen tisztességes akciójátékot kaptunk, de igazából semmi olyan megoldást nem láttam benne, ami igazolná az új konzolra kiadott extra bankjegyek létjogosultságát. PC-s Diablo III -játékosként nem túlságosan taglózott le a 60 fps és a full HD megoldás, egy komolyabb gépen ez már két évvel ezelőtt is alap volt. A változások inkább azoknak számítanak, akik előző generációs konzolról állnak át, számukra elég látványos lesz a különbség. Kicsit mellbevágó volt viszont a játék helyigénye: PS4-en 41 GB-ot foglalt el a merevlemezből; PC-n mindössze 15 GB volt. Megmaradt viszont a konzolverziók irányítása, amely az egyik legjobb ebben a műfajban.
A maximális szintje 5 lehetett, és erre bizony szükségünk is volt, ha például kulcsokat akartunk gyűjteni az őrzőktől (Keywarden), akkor alatta sokkal kevesebb eséllyel dobták. A Nephalem Valor megszűnt, helyette úgynevezett Pool of Reflection nevű kutakat találhatunk, melyek az XP-jelző csíkunk feléig 20% bónuszt adnak. Ez akkor is megmarad, ha kilépünk a játékból, viszont ha meghalunk, oda az előny. Egyszerre többet is aktiválhatunk belőle, így ha nem halunk sűrűn, jelentősen felgyorsíthatjuk fejlődésünket. Az életerő-gömbök mellett találhatunk Power Globe-okat is, melyek rövid ideig Nephalem Glory nevű bónuszt adnak. Gyorsabban futunk és támadásainkra bónusz-sebzést kapunk, míg tart a hatása. Újabb gömbökkel ez kitolható, maximum 3. szintig. A szörnyeknél szintén találkozhatunk újdonságokkal. Eddig is széles repertoárban bocsátották ránk különféle támadó képességeiket, ám mostantól sokkal többféle van belőlük. A teljesség igénye nélkül most párat megemlítek: először is van az Avenger, aki egyre erősebbé válik, ahogy gyilkoljuk le társait.
Elég annyi, hogy Diablo legyőzését követően Tyrael és a Horadrim elrejtették a Black Soulstone-t, hogy senki ne férhessen hozzá. Ám ekkor felbukkan az egykori Bölcsesség Angyala, Malthael, aki immár a Halál szerepében tér vissza, és elviszi a lélekkövet. Úgy akar véget venni az örökké tartó viszálynak, hogy megöl mindenkit, szerinte ugyanis a halálban mindenki békére lel. Ezt természetesen az angyalok és az emberek nem egészen így gondolják, tehát ismét ránk hárul a feladat, hogy megállítsuk Malthaelt, mielőtt kiirtja az egész emberiséget. Utunk során bejárjuk Westmarch városát, majd kiruccanunk a környező Blood Marsh mocsárba, azt követően pedig ellátogatunk a Pandemonium Fortressbe és a Battlefield of Eternity véráztatta csatatereire is. Véleményem szerint a Blizzard nagyon jól eltalálta az ötödik fejezet hangulatát, igazi sötét, enyhén gótikus helyszíneken járunk, különösen a Pandemonium Fortress hangulata sikerült nyomasztóra. Ráadásul az eddigi pályákkal ellentétben itt már valóban véletlenszerűen épülnek fel a helyszínek, nincs olyan, hogy mindig ugyanarra találjuk meg a kijáratot.
Minél nagyobb szintre megyünk, annál több dolgot kapunk, ahogy ezt bal oldalon is láthatjátok. A Crusader A kiegészítő új karaktere a Crusader, ami nem más mint a Diablo II -ből ismert Paladin továbbfejlesztett változata. Skilljeiből adódóan részben távolsági és részben közelharci karakter, mondhatni "mid-ranged". A többi karaktertől eltérően nem Manát, nem Furyt vagy Spiritet hanem Wrath -ot használ. A zárt Béta mellett futó PTR szerveren kipróbálhatod magad is. Bővebben itt! ( A karakter skilljeinek fordítása majd csak a játék megjelenése után lesz elérhető az oldalon. ) Act 5 végigjátszás megtekintése! Paragon 2. 0 - MaxLvL 70 Az alap játékban megismert Paragon szint teljesen átalakult. Az alap szint 60 -ról emelkedett 70 -re és a Paragon szintnek pedig megszűnt a 100 -as határa. Új számítási módszer is van, amivel ki tudjátok számolni, hogy a kiegészítőben hány pontotok lesz. A paragon most fontosabb mint eddig, hiszen a megszerzett pontokat kioszthatjuk kedvünk szerint. Pontosan 4 nagyobb csoport van, és ezeken belül 4-4 képesség, amit növelhetünk.
Megint eltelt legalább egy év, a középkategóriás Samsung okostelefonok menetrend szerint frissülnek, rosszabbak biztos nem lesznek, de eleget fejlődnek-e? A friss J5 sűrű mezőnybe csöppen. Hirdetés Hardver, UI Nyilván ha eltelik egy év, akkor illik frissíteni a hardvert, amit a Samsung el is végzett, de nincs frenetikus ugrás, a korábbi Snapdragon 410-et egy jóval frissebb, Exynos 7870-es, nyolcmagos chipset váltja, ami sebességben mindenképp előrelépés. A magok 1, 6 GHz-en ketyeghetnek, a grafikáért egy Mali-T830MP2 a felelős. Nem változott viszont a RAM mérete, maradunk 2 GB-nál, nyilván nem akarták, hogy a J5 nagyon az A5 nyakára másszon. Oké, az A5-nek azért még mindig marad egy csomó előnye (vízálló, Full HD, kicsit jobb chipset, nagyobb felbontású kamera), de valahol meg kell húzni a határt, hogy indokolható legyen a drágább modell felára.
A középkategória kiegyensúlyozott királya komoly költséget kíván. Kár, különben kiváló készülék különösebb kompromisszumok kizárásával, korrekt kamerás képességekkel, kellemes kialakítással. Hirdetés Hardver, UI Ha egy év után utódot kap egy telefon, amit ugyanabba a kategóriába szánnak, mint az elődjét, akkor illik fejleszteni. És amúgy ebből egész jól le is lehet mérni, hogy melyek azok a területek, ahol tudnak is fejleszteni a cégek relatív könnyedén. Az A5 idei változatánál a kijelzőt nemigen bántották, kapott ugye vízállóságot, a hardver pedig tényleg combosabb lett, a RAM mérete 3 GB-ra hízott, ami ebben a kategóriában röhögve elég bármire, a chipset ezúttal a saját fejlesztésű Exynos 7880, ami nyolcmagos. Az 1, 9 GHz-re skálázott Cortex-A53 magokat grafikailag egy Mali-T830MP3 segíti ki, ez a konfig pedig nem csak papíron, hanem a sebességtesztek alapján is izmosabb, mint a korábbi. Több RAM, változatlan kijelzőfelbontás és erősebb hardver, ebből bizony általában az sül ki, hogy a készülék sokkal kezesebb, reszponzívabb, gördülékenyebb és az A5-be ilyen ponton nem is nagyon lehet belekötni, a legtöbb játékot is könnyedén futtatja, az alkalmazások indítására és a közöttük történő váltásra sem kell sokat várni.
Ha pedig már erősítés, akkor említsük meg azt is, hogy duplájára terebélyesedett a belső tároló mérete is, amely mostantól 32 GB-os.
A többi képernyőn ikonok és widgetek lehetnek 4x4, 4x5, illetve 5x5-ös rácsozattal. A menüben gyárilag 17 ikont fogunk találni, azért ilyen kevés, mert ezek között három mappa is található a Samsung, a Google és a Microsoft alkalmazásainak. Az elsőben fájlkezelőt, diktafont, email klienst, böngészőt, S Health és S Voice appot találunk, a másodikban nem meglepő módon a Google alkalmazásai üldögélnek, az MS pedig az Office szoftverekkel képviselteti magát. [+] A fentről lehúzható értesítési függöny kétlépcsős, első körben a gyorsbeállítások felső sorát érjük el, még egy húzással az összes kapcsolóhoz hozzáférünk, ezek sorrendje variálható. A beállítások menüpontot kifejezetten lehet kedvelni, mert okosan vannak rendszerezve a lehetőségek, külön állítható, hogy melyik app küldhessen értesítést, lehet babrálni a betűtípust és a méretet, van egyszerű üzemmód azoknak, akik nem látnak annyira jól és nem használnak minden funkciót, illetve ez a Samsung is tudja figyelni, hogy nézzük-e még a kijelzőt és ebben az esetben nem kapcsolja azt ki.