A szarufák alatt és között jellemzően kőzet- vagy ásványgyapotot szokás használni, felettük pedig EPS, XPS vagy PUR szigetelést. A polisztirol A polisztirol még mindig messze a legnépszerűbb szigetelőanyag. Két fajtája van és nagyon nem mindegy, melyiket hova használjuk. Nagyon leegyszerűsítve, az EPS (azaz expandált) polisztirol sokféle vastagságban és típusban készül, ez voltaképpen a fehér polisztirol. A külső falat és padlószerkezet alatt szokás vele szigetelni, hiszen üreges szerkezete miatt kiváló hőszigetelő. Gőzzel hőkezelik, a benne lévő pentánnal habosítják, és égéskésleltető adalék is kerül bele, azaz (mint említettem) önkioltó. Multipor vagy kőzetgyapot árak. A nyílt cellaszerkezet miatt viszont nedvességnek kitett helyekre (például lábazatba) nem ajánlott tenni, mert így romlik a hőszigetelő képessége is. Az XPS (azaz extrudált) polisztirol erőssége, hogy nagyon jó a nyomási terhelhetősége és érzéketlen a nedvességre, magyarul nagyon jól használhatók a lábazatok szigetelésére, ráadásul jól véd a vízszigetelést érő mechanikus károsodások ellen.
A lábazat A lábazat esetében az egyik legnagyobb kihívás a nedvesség, ami ha beszivárog az épület szerkezetébe, komoly bajokat (penészedést, hogy mást ne mondjak) okozhat. A lábazatot ennek figyelembe vételével kell szigetelni, ezekre az FPS vagy XPS hőszigetelés a legalkalmasabb. Ha talajon fekvő padlót akarunk szigetelni, akkor értelemszerűen először a vízszigeteléssel érdemes kezdeni, majd erre jön a hőszigetelés (bár elvileg lehet fordítva is csinálni). Hang- és hőszigetelő anyagok - Addenda Kft.. Válaszfalak Nem mindegy persze, milyen válaszfalról van szó, gipszkarton esetében általában üveggyapotot használnak, aminek előnye, hogy kiváló hő- és hangszigetelő, emellett tűzálló is. Melyik szigetelőanyagot válasszuk? Természetesen nem csak újonnan épülő házat lehet és kell szigetelni, akkor is érdemes befektetni, ha már bent lakunk az otthonunkban. A nagy kérdés persze az, hogy mivel. Nem vagyok nagy fizikus (és akkor még nagyon finom voltam egykori gimnáziumi tanárom helyeslő fejbólogatása közepette), de itt érdemes rövid kitérőt tenni, mert ugyan az előbb említettem már a hőszigetelés vastagságának fontosságát, ám nem csak ezt érdemes figyelembe venni, hanem a szigetelőanyag minőségét is.
Emlékszem még gyerekkoromból, hogy sok házon a tetőszigetelés gyapotból volt, ami szúrt is, mint annak rendje. Nos, a modernebb üveggyapotok már nem szúrnak, ráadásul elég könnyen alakíthatók, rugalmasak és alaktartók, márpedig ezek nem feltétlenül igazak a kőzetgyapotra (ami például szúr is és porzik is). Lévén rugalmasak, könnyebben szállíthatók és tárolásuk is kevesebb helyet igényel. Azon túl, hogy remek hőszigetelő hatása van, jó hangszigetelési képességekkel rendelkezik. Rendkívül időtálló, az idő múlásával akár több évtizedig megőrzi eredeti állagát és kedvező tulajdonságait, mivel az anyagban lévő levegő az, ami hőszigetel. Multipor vagy kőzetgyapot 10 cm. Fontos még, hogy az üveggyapot alapanyaga igen jelentős részben újrahasznosított üveghulladék, azaz jóval környezetkímélőbb, mint a kőzetgyapot, aminek előállításához bazaltkövet kell robbantani, majd feldolgozni. Mindkettő maradéktalanul megfelel a tűzvédelmi előírásoknak, de a kőzetgyapot nagyon jól bírja az extrém magas hőmérsékletet is, - mint ezt már kicsit feljebb leírtam - nem változtatja a térfogatát, nincs hőtágulása.
A Kár, hogy rák avagy always look on the bright side of life egy olyan színházi előadás, amely középpontjában a rákkal való küzdelem áll. Erről a témáról nem szívesen beszélünk, mert félünk tőle. Azonban, ha időben lépünk, ha kezelhető, ha szerencsénk van, ha farkasszemet nézünk és vitatkozunk vele, ha viccet csinálunk belőle, ha beszélünk róla, ha élünk, ameddig élhetünk, és nem adjuk fel, akkor a rák nem győzhet le minket. Akkor sem, ha belehalunk. A darabot a Trafó Kortárs Művészetek Házában januárt 14-én mutatják be a nagyközönség előtt. A dokumentumdrámáiról ismert alkotócsapat legújabb bemutatója ezúttal a rákkal való szembenézésről szól, amelynek az apropója a PanoDráma alapítója, Lengyel Anna rákbetegsége volt, akinek életében a betegség új korszakot nyitott: új szakmai és személyes célokat tűzött ki maga elé, új embereket ismert meg, új barátságokat kötött, közben pedig lenyűgözte az orvostudomány fejlődése. Nem adta fel, de nem is ámította magát. Kérdezett, kutatott, döntéseket hozott.
3200 Ft kedvezményes: 2800 Ft diák: 2200 Ft Trafó bérlet érvényes Kísérőprogram Lengyel Anna öröksége Lengyel Anna a dokumentarista színház úttörője volt, politikai aktivista, aki élete utolsó szakaszában rákedukációs tevékenységéről vált széles körben ismertté. A január 14-i előadás után Tompa Andrea,. Herczog Noémi, Proics Lilla arról fog a közönséggel beszélgetni, hogy mit viszünk tovább ebből a hagyatékból? Mi a dokumentarista színház ereje, van-e értelme ma a politikai aktivizmusnak és szükség van-e arra, hogy a betegségekről a nyilvánosságban beszéljünk. Nem szívesen beszélünk a rákról, mert félünk tőle. De ha időben lépünk, ha kezelhető, ha szerencsénk van, ha farkasszemet nézünk és vitatkozunk vele, ha viccet csinálunk belőle, ha beszélünk róla, ha élünk, ameddig élhetünk, és nem adjuk fel, akkor a rák nem győzhet le minket. Akkor sem, ha belehalunk. A dokumentumdrámáiról ismert alkotócsapat legújabb bemutatója ismét egy verbatim előadás, amely ezúttal a rákkal való szembenézésről szól – és amelynek az apropója a PanoDráma alapítójának, Lengyel Annának a rákbetegsége.
Új dokumentumszínházi előadással tér vissza a PanoDráma: január 14-én mutatják be a Kár, hogy rák avagy always look on the bright side of life c. előadást a Trafóban. Az Ördög Tamás által rendezett darabot Lengyel Anna emlékének ajánlják. A társulat védjegyévé vált verbatim módszerekkel készült sírós-nevetős dokumentumjátékból kiderül, hogy mi történik, amikor egy rettenthetetlen ember találkozik rettegett betegséggel. Tipp: A január 14-i előadás után érdemes még a Trafóban maradni: Tompa Andrea, Herczog Noémi, Proics Lilla fog a közönséggel beszélgetni Lengyel Anna hagyatékáról és a verbatim színházról.
De hogyan kezelje a beteg és orvos a hozzátartozókat? Egyre több kutatás foglalkozik az érintett családok életmínőségével, az eredmények azt mutatják, hogy a közvetlen hozzátartozókban magasabb a depresszió szint, mint az érintettben. A hozzátartozók is nagy támogatásra szorulnak, hiszen ők nagyrészt tehetetlenek. Léteznek a családtagokat segítő kezdeményezések, csoportok. Az is sokat számíthat, ha az érintett azt mondja akkor vagyok jól, ha veled vagyok. Arról is szó esett, hogyan és mennyit érdemes Dr. Google-hoz fordulni egy ilyen helyzetben. Erről különböző álláspontok hangoztak el, amiben viszont mindenki egyetértett az az, hogy az internetes kutatás csak akkor lehet eredményes, ha eleve komoly forráskritikával kezeljük az anyagokat (vagyis olyan felületekre szorítkozunk, amelyek hitelesen tudnak beszámolni a témáról), s még az ilyen írásokat is adott esetben kritikusan szemléljük. Az Amerikában nagyon divatos statisztikai adatok, hogy hány százalék esélye van a betegnek a túlélésre pl.
Fotó: Reviczky Zsolt A beszélgetések célja a rákhoz kapcsolódó stigmától való megszabadulás, annak a félreértésnek a feloldása, hogy a rákdiagnózis – fajtától, stádiumtól, a beteg korától, általános fizikai és pszichés állapotától függetlenül – egyenlő volna a halálos ítélettel. Hogy merjünk kérdezni, és tanuljuk meg magunkat képviselni. Február 13-án délután ötkor a Katonában a lehetséges kezelésekről lesz szó dr. Szabó József sebész és dr. Szántó István onkológus részvételével. Ők gyógyítgatnak engem már másfél éve, lesz miről beszélnünk. rap: Van-e erre az évre színházi terv is? LA: Most épp egy 17 rákbeteggel készült beszélgetésre épülő monodrámán dolgozunk, de kora nyáron mutatjuk be Kár, hogy rák című zenés előadásunkat két barátnőről, akik közül az egyik teherbe esik, a másik rákos lesz. Ez csak részben lesz verbatim, egy részét mi írjuk. rap: Mi a legtöbb, amit a színházzal el lehet érni? LA: Az általunk is bemutatott Laramie-projekt Amerikában elérte, hogy Barack Obama a homofóbiát felvegye a gyűlölet-bűncselekmények közé, s ahhoz is sok köze van, hogy a melegházasság ott most már alapjog.
Amikor ősszel munkához fogtunk, nem gondoltam, hogy ennyire gazdag lesz, amit kapunk. Remélem, hogy a néző hosszú és mély utazást él majd át. Nevetni is fogunk? Sok nevetés nem lesz. Inkább az érdekelt, hogy beszéljünk erről a taburól, merüljünk el Anna életének utolsó négy évében, és ne csak a felszínt kapargassuk. Hogyan látod, miként viszonyul a rákhoz a társadalmunk? Annak, aki beteg, nehéz vállalni. Egyfajta szégyen, mintha fertőző lenne, és aki mégis beszélni szeretne róla, attól gyakran eltávolodik a környezete, mert nem tudja, miként viszonyuljon hozzá. Minél többféle betegséget nevezünk ráknak, minél többféle formáját ismerjük, annál kevésbé megfogható és körvonalazható az egyszeri embernek. Az interjúkban többször elhangzott az is, hogy sokan a legrosszabbra gondolnak, pedig ha rákos vagy, az nem egyenlő azzal, hogy meghalsz. Mi történt a PanoDráma társulatában, mióta az alapító nincsen köztetek? A korábbi előadásokat is közösségként hoztuk létre, alkotótársai voltunk Annának, aki legtöbbször a koncepciót hozta.