Bokrétaünnepséget tartottak a főváros ikonikus városképi elemévé váló MOL Campus projektnél: a Kopaszi-gát és a BudaPart által körül határolt területen megvalósuló toronyépület a Market Építő Zrt. kivitelezésében elérte legmagasabb pontját. A régió legkorszerűbb irodaházának kivitelezése a tervek szerint halad, a létesítményt várhatóan 2022 őszén vehetik majd birtokba a MOL budapesti munkavállalói. Mol campus magassága live. A MOL 2018 októberében tette le a főváros egyik meghatározó épülete, a MOL Campus alapkövét, most pedig újabb fontos mérföldkőhöz érkezett az építkezés: Budapest legmagasabb épülete, a MOL Campus torony elérte legmagasabb pontját. Ennek alkalmából a kivitelező Market Építő Zrt. az építőipari hagyományoknak megfelelően bokrétaünnepséget tartott a helyszínen, amelyen a szerkezetépítő dolgozókon kívül Budapest városvezetése, a beruházó és a kivitelező képviselői is jelen voltak. A MOL Campus 28 emeleten, összesen 86 ezer négyzetméteres alapterületen ölti fel formáját: ez – ha a szinteket egymás mellé kiterítve képzeljük el – akkora mintha 12 futballpályát helyeznénk egymás mellé.
az építőipari hagyományoknak megfelelően bokrétaünnepséget tartott a helyszínen, amelyen a szerkezetépítő dolgozókon kívül Budapest városvezetése, a beruházó és a kivitelező képviselői is jelen voltak. A MOL Campus 28 emeleten, összesen 86 ezer négyzetméteres alapterületen ölti fel formáját: ez – ha a szinteket egymás mellé kiterítve képzeljük el – akkora mintha 12 futballpályát helyeznénk egymás mellé. Az épület tervei a nemzetközileg jegyzett londoni Foster+Partners és a magyar Finta Stúdió kollaborációjában születtek. A projekt jelenleg 62%-os készültségi állapotnál tart, zajlik a pódiumot fedő acélszerkezet befejezése, illetve folyamatban van a Rib-roof lemezfedés kivitelezése is. A toronyépület vasbetonszerkezete elkészült, most indul a korona acélszerkezet-szerelése, valamint a pódium épületrészen kezdetét vette az elemes homlokzat szerelése. Mol campus magassága application. A MOL Campus a jövő és fenntarthatóság szolgálatában áll A MOL Campus Budapest egyik leginnovatívabb és legzöldebb irodaépülete lesz, amely szervesen illeszkedik a megújuló Kopaszi-gát látképébe, és jövőbe mutató, fenntartható és okos megoldásaival a főváros egyik ikonikus épülete lehet.
Azt, hogy magasház épül a BudaPart projektben a Lágymányosi-öböl partjára, már elég régóta lehetett tudni. Azt is, hogy 120 méter magas lesz, ami hazai léptékkel mérve nyugodtan nevezhető felhőkarcolónak, hiszen ez lesz a főváros legmagasabb épülete. Elhangzottak az érvek pró és kontra, hogy kell-e nekünk ekkora épület (ezeket most nem írnám le megint, de olvassátok újra, ha vitáznátok velük), ezen kívül viszont az égvilágon nem tudtunk róla semmit. Egy ház magassága ugyan elég fontos paramétere (ahogy mondjuk egy autónál sem mindegy, hogy mekkora), de hogy a ház jó-e, az nem ettől függ (ahogy egy autónál sem). Nos, ma bejelentettek egy csomó konkrétumot, meg pár elég meglepő fordulatot. Az egyik meglepő fordulat számomra az volt, hogy székház lesz az épületből, és nem egy irodaház, amin egy rakás cég osztozik. Mol campus magassága hospital. A MOL építi meg, akik amúgy is itt a környéken működtek, viszont egy nem túl reprezentatív – legyünk őszinték, a ciki határát súroló – irodaházban. Vagyis irodaházakban, öt kerületben, 11 épületben.
A bokrétaünnepséggel célegyenesbe fordultunk, melynek az eddigiekhez hasonló elkötelezettséggel és profizmussal vágunk neki. Élet+Stílus: Tényleg belerondít a panorámába a Mol toronyháza? | hvg.hu. Scheer Sándort, a Market Építő Zrt. vezérigazgatóját a Real Estate Beach Conference rendezvényen az Ingatlan Regatta nulladik napján meghívott vendégként köszönthetjük "Az elmúlt évek piaci személyiségei" panelbeszélgetésen szeptember 9-én. Jegyvásárlás a oldalon. GALÉRIA KÉPEK
Nem véletlen, hogy a belvárosban nem is szabad olyan épületet felhúzni, amely bármelyik meghatározó nevezetesség fölé magasodna. Az UNESCO két védett magterületet jelölt ki Budapesten: az egyik a Margit hídtól a Szabadság hídig terjedő Duna-part és ehhez kapcsolódóan a budai Vár és a Gellért-hegy bizonyos részei, a másik az Andrássy út ( erről itt írtunk bővebben). A világszervezet szerint a magyar főváros egyedülálló példája az urbánus fejlődésnek Közép-Európában; amelyet a rombolás és a folyamatos újjáéledés váltakozása határozott meg az évszázadok során. Elérte legmagasabb pontját a Mol Campus épülete. MOL torony Szabadság híddal Budapest belvárosa a történelmi korok sajátosan gazdag keresztmetszetét adja. A Duna-part az ókori rómaiak óta szinte folyamatosan lakott terület, Budán már IV. Béla várat emelt, a mostani középkori várnegyedet barokk épületek gazdagítják, Pestet historizáló és szecessziós lakóházak százai. Az UNESCO kiemeli azt is, hogy a festő dunai panorámához hozzájárul az is, hogy itt az épített környezet és a természet aránya egyensúlyban van.
Helyenként a CGI ugyan kissé zavaró lehet, de olyan ormótlan effektparádét nem vonultat fel a film, mint például a Genisys túltolt zúzásai. Zenei téren viszont egész pozitív az összkép, Tom Holkenborg ügyesen építette be saját, akciódús tételei közé Brad Fiedel klasszikus Terminátor taktusait, így egy olyan aláfestés született, mely kellően átadja a kilátástalan menekülés hangulatát, de helyenként képes a drámai részeknek is minőségi módon áldozni. Ami viszont számomra kifejezetten rontott az összképen, az a történetben leledzik, túl az alapvetően átlagos, eredetiséget nélkülöző aspektusán. A kezdés véleményem szerint elég erőltetettre és bicskanyitogatóra sikeredett és ugyan ez adja meg a film kiindulási helyzetét, mégis, azt kell mondjam, nehéz volt rajta túllendülnöm. A másik pedig az erőltetett humor. Nem kell megijedni, ilyen téren is magasan a Genisys fölött áll a Sötét végzet, de azért így sem sikerültek jól a viccesnek szánt részek, nem mellesleg néhány még az adott jelenet drámaiságán is csorbított.
Kissé elkalandoztam, tehát vissza a sztorihoz. A Sötét végzet nem tekinti a T-2. után érkező folytatásokat a kánon részének, ez mindenképp pozitívum, viszont sem harmadik epizódként, sem önálló alkotásként nem tud igazán érvényesülni. Túl sok benne az újrahasznosított elem, logikai bakik is tarkítják a cselekményét és végül ugyanazokat a köröket futja le, mint az első két epizód. Azonban itt jön egy nagy de! Az erős színészi játék és a karakterek képesek olyat erőt adni az elcsépelt forgatókönyvnek, hogy egy percig ne unatkozzunk a filmen. A figurák érdekesek és lehet értük izgulni, ez pedig elég nagy löketet ad a nem túl izmos sztorinak. Ezen felül pedig maga a tempó is kellően pörgős iramot diktál, így hiába nem lett tökéletesre és egyedire csiszolva a cselekmény menete, a film leköti a nézőjét és a kezdést követően odaszegezi a vászonhoz egészen a stáblistáig. Akciókat tekintve szintén nem lehet egyértelműen a "jó" vagy a "rossz" jelzőre támaszkodni, hiszen koreográfiát tekintve egyik összecsapás se valami emlékezetes, viszont alapvetően szórakoztatóak és látványosak.
A rendezést Tim Miller, a Deadpool rendezője vállalta magára. Akció a köbön A Terminátor: Sötét végzet egy kőkemény akciófilm. Az akciójelenetek, ahogy azt már Miller a Deadpool esetében is bizonyította, szépek, letisztultak, ötletesek és könnyen követhetőek. Ez köszönhető az operatőri munkának is ( Ken Seng). Linda Hamiltonnak Rááll A Keze / Forrás: Giphy / Terminator: Dark Fate Ami viszonylag ritka manapság, hogy a vágás (amelyet egyes információk szerint maga Cameron csinált Julian Clarke mellett) sem teszi kaotikussá a jelenetek értelmezését. Negatív példaként a Kaptár: Utolsó fejezet et tudnánk megemlíteni. Ugyancsak jónak mondható az ütemezés: az első húsz-harminc perc lényegében egy hosszú akciójelenetnek érződik. Folyamatosan fenn tudja tartani a néző figyelmét. Később természetesen beérkeznek a kifejtős "blokkok" is a történetbe, ahol sok más akciófilm előszeretettel lelassítja a történetét, azonban a Terminátor: Sötét végzet esetében ez nem következik be. Lényegében egy gyorsan haladó hullámvasút, amelyben az ereszkedők sem túl mélyek és nem lassítják le a "szerelvényt".
A Terminátor 6 nem lett olyan rettenetesen komolykodó, mint a Rambo 5, de így sem tud többet nyújtani a nosztalgiánál. Kritika. Mert nagyon úgy fest, hogy nincs remény az emberiség számára: a Terminátorok tényleg elpusztíthatatlanok. Hiába lapítják fémforgáccsá vagy olvasztják péppé őket, előbb-utóbb úgyis visszatérnek, akár akarjuk, akár nem. Pont úgy, ahogy a 80-as évek kultikus akciófilmes franchise-jai, amiket képtelen addig zülleszteni Hollywood, hogy ne érkezne belőlük újabb és újabb futószalagon gyártott modell. Nemrég mutatták be például a Rambo 5 -öt, amiben a traumatizált háborús veterán végleg őrjöngő mészárossá aljasult, könyékig merülve a felkoncolt mexikói bűnözők belsőségeiben. Egy rövid szusszanás után most megjött a mozikba a részben Budapesten forgatott Terminátor: Sötét végzet, ami ugyan már a hatodik rész, ám a Skynet modorában megkísérli újraírni a múltat: bölcsen kitörli az előző három filmet, hogy visszanyúljon abba a korszakba, amikor a franchise még tényleg releváns volt, vagyis az akciófilmes mérföldkőként számon tartott második részhez.
Ki ne emlékezne a legendás terminátor film sorozatra, mely 1984-ben és 1991-ben megjelenő részek hatalmas sikernek örvendtek az egész világon. James Cameron rendező mind két project megalkotása során fontos szerepet töltött be. Mégis az ezt követő filmekben már nem jelent meg mint rendező. Azonban ennek meg is lett az eredménye, szinte egyik folytatás se tudott méltó utodja lenni az első két alkotásnak. Az legutolsó ilyen próbálkozás a 2015-ös Terminátor Genisys, mely elveszett a rengetek részletben már az film első öt percében. A közönség számára sem volt élvezhető hisz a 129, 7 millió dollár bevételt hozott, de még a 155 millió dolláros költségvetés ellenére. Mikor megérkezett a hír hogy készül a 2019-es Terminátor – sötét végzet akkor kicsit megijedtem mert már előre azt gondoltam hogy ez is csalódás lesz az elődeihez hasonlóan. Azonban kiderült hogy James Cameron maga is részt vesz a film munkálatai során már reményt adott arra hogy végre méltó lezárást kap ez a történet. A terminátor – sötét végzet képes a nézőknek nosztalgikus hangulatot okozni.
Megvallom őszintén, nehéz helyzetben vagyok. Amit elmondanék, amely gondolatok a film megtekintése során eszembe jutottak, szinte már mindet elmondtam más körülmények között, más írásomban (például itt). Hiszen újat mondanék én azzal, ha azt mondanám, James Cameron első két Terminátor -mozija méltó részese a filmtörténetnek - akár ha technikai, akár ha egyéb más oldalról nézzük? Ugye, hogy nem. Azzal se mondok semmi újat, ha arra világítok rá, a folytatások váltakozó színvonalon, egymással versengve múlták alul mind az előzményeket, mind pedig a nézői elvárásokat. Örökös harc ez, mint a szériában végbemenő küzdelem egy jobb jövőért. A legutóbbi fiaskó után, ami Alan Taylor műve volt ( Genisys), abszolút érthető módon jobbnak látták a döntnökök, hogy itt az ideje tiszta lappal indítani. Ami pedig a tiszta lapot illeti, tessenek úgy érteni, hogy meglovagolják azt a trendet, mely egyre inkább eluralkodik: végy egy klasszikus szériát/franchise-t, majd szépen tedd semmissé annak folytatásait, illetve az abban történteket, hogy csak téged tekinthessenek méltó, igazi örökösének az adott mozinak (lásd: Halloween).