Ellenben 2014-ben, a sorozat 15. évfordulóján megjelent egy új, immár számítógépes animációt használó rövidfilm The Fog of Courage címen. Ezzel Dilworth és a Cartoon Network célja egy vadonatúj Bátor-sorozat indítása volt, de a csatorna végül meggondolta magát. Ugyanabban az évben Dilworth a Tumblr-oldalán még arról írt, hogy a Cartoon Network berendelt egy karácsonyi és egy halloweeni Bátor-különkiadást. A posztot végül törölte és ezek sem valósultak meg. Később pedig azt állította, tárgyalnak Bátor visszahozataláról. A sikertelen folytatási kísérletek után Bátorral, a gyáva kutyával a tervek szerint 2021-ben végre újra találkozhatunk, ugyanis crossovert kap Scooby-Doo-val, amelynek meg is jelent az előzetese. Bátor, a gyáva kutya FANpage - G-Portál. (IMDb, TV Tropes) Like this article? Share with your friends!
0 535 Video jelentése Mi a probléma? Szexuális tartalom Erőszakos tartalom Sértő tartalom Gyermekbántalmazás Szerzői jogaimat sértő tartalom Egyéb jogaimat sértő tartalom (pl. képmásommal való visszaélés) Szexuális visszaélés, zaklatás Ha gondolod, add meg e-mail címed, ahol fel tudjuk venni veled a kapcsolatot. Jelentésed rögzítettük. Bátor a gyáva kutya teljes. Hamarosan intézkedünk. Video beágyazása Üzenetküldés Hozzáadás listához Új lista
2022. feb 24. 21:18 Jótékonysági koncertsorozattal készül Mága Zoltán a kérpátaljaiak megsegítésére /Fotó: TV2 Újabb jótékonysági koncertsorozattal készül Mága Zoltán, ezúttal azok javára, akik menekülni kényszerülnek az Ukrajnában kialakult háborús helyzet miatt. A koncertsorozaton olyan híres nevek is feltűnnek majd, mint Bodrogi Gyula, Komlósi Ildikó, Sümegi Eszter és Molnár Levente. A rendezvénynek a Debreceni Református Nagytemplom ad helyet. ( A legfrissebb hírek itt) A hírről a hegedűművész számolt be Facebook-oldalán. - Kárpátaljáról menekülni kényszerülő gyermekek és családok megsegítésért szólal meg a hegedűm a Debreceni Református Nagytemplomban – írta. Bátor, a gyáva kutya - S02E23 - A panaszos ház - indavideo.hu. Mint ismert, Vlagyimir Putyin, orosz elnök hétfőn este jelentette be, hogy Moszkva elismeri a kelet-ukrajnai szeparatista régiók függetlenségét, és elrendelte, hogy orosz fegyveres erők biztosítsák a békét a két "népköztársaság" területén. A döntést a Nyugat élesen bírálta, szankciók bevezetéséről döntött mind az Európai Unió, mind az Amerikai Egyesült Államok, mind pedig a világ számos kormánya.
Forrás: Netflix A film hivatalos előzetese megannyi izgalmas pillanatot vetített előre – akkor persze még nem sejthettem, hogy a készítők belepréselték a trailerbe Az éjféli égbolt összes izgalmas pillanatát. Főhősünk egy Augustine Lofthouse nevű, magányos tudós, őt alakítja George Clooney. Augustine az Északi-sarkon, egy elszigetelt kutatóállomáson fürkészi a csillagokat, hátha talál még lakható bolygót az emberiség számára. Még akkor is csak a műszereit vizsgálja, amikor az összes kollégáját villámgyorsan evakuálják egy, a Földet sújtó rejtélyes katasztrófa miatt. Kiderül ráadásul, hogy egy Sully nevű asztronauta (akit a Zsivány Egyes ben is vagány űrjárót alakító Felicity Jones játszik) vezetésével az Aether űrhajó épp hazafelé tart a K-23-ról, ami a Jupiter egyik olyan holdja, ahol az emberi élet számára is adottak a feltételek. A NASA földi kiszolgáló személyzete azonban már nem tud válaszolni az űrhajónak, egyedül Augustine lenne képes rá a még működő számítógépével és kommunikációs berendezéseivel.
Utóbbi kettő különösen jó példája a vizuális figyelemelterelésnek, illetve arra, hogy a nézővel megpróbálja elhitetni, ha a látvány frankón kidolgozott, minőségi alkotásra fizet be. Miközben például a több kilométer magas radioaktív felhőzet semmi érdemit nem tesz hozzá a valós, látványvilágon túl zajló történethez. Külön bekezdést érdemel az az ostobaság, amit az Aether űrhajó céljával kapcsolatban a film alkotói műveltek. Lily Brook-Dalton ésszerű, vállalható és logikus módon közelített egy tudományos küldetés felé, amely során a feladat a Jupiter főbb holdjainak szondákkal való vizsgálata és az adatgyűjtés, majd mindezek visszajuttatása a Földre. Ehhez képest sikerült filmes vonalon egy olyan butaságot beadni a nézőnek (fogyasztónak), amitől még az amatőr űrkutató is falnak megy: a Jupiter eddig felfedezetlen holdján paradicsomi állapotok, lélegezhető levegő és víz található, minek folyományaként egy második Föld válhat belőle, ezért küldjünk is oda telepeseket, hogy jól belakhassák.
Akik különösen ne szóljanak bele a világ dolgaiba, azok az amerikai színészek, hiszen őket nem ezért fizetik (túl). Ha valaki ehhez még jóképű is, nem csak piszkosul gazdag, akkor annak annyi, bármit tesz és mond. A Vészhelyzet Ross dokijától soha nem állt távol a politika és azon hírességek közé tartozik, akik szót emelnek a vélt vagy valós igazságtalanságok ellen, ismertségük révén könnyen és gyorsan jutnak sajtónyilvánossághoz, szavaikkal és tetteikkel pedig képesek tömegeket mozgósítani és befolyásolni. Clooney sikerfilmjeinek bevételeiből előszeretettel támogat olyan szerelemprojekteket, melyek közel állnak az ő gondolatvilágához, szemléletmódjához, ugyanakkor megosztóak és csak egy szűkebb réteget képesek igazán megszólítani. Lily Brooks-Dalton könyve, a Good Morning, Midnight 2016-ban jelent meg és sokan az év legjobbjának tartották, magyar fordításban az idei évtől olvasható (Agave Könyvek Kiadó Kft. ). Az eget tanulmányozó és az univerzum létrejöttét felderítő idős asztronómus és a veszteségekkel megbékélő, Jupitertől hazarepülő Sullivan (őt a filmben Felicity Jones alakítja) történetének összefonódása egy apokalipszis nélküli apokaliptikus világban olyan kérdéseket vet fel és gondolatokat oszt meg az olvasóval, ami bizonyára felkeltette a hatvanhoz közelítő filmes érdeklődését.
Olyan szinten "sikerült" kilúgozni az eredeti koncepciót, hogy a két (három) főszereplőn és a helyszíneken kívül mindent lecseréltek, kidobtak, átalakítottak a sztoriban. Megváltozott az Aether nevű űrhajó küldetésének célja, legénységének összetétele, a közöttük lévő csoportdinamika, Augustine rádiós kapcsolatteremtésének motivációja, és még számos apróbb alkotóelem, amelyek összessége így egy teljesen más masszává áll össze, mint amit Lily Brooks-Dalton korábban megálmodott. Ha ez nem lenne elég, olyan további plusz elemek is bekerültek a történetbe, amelyeknek valójában semmi más értelme nincs, mint a néző szájába rágni, hogy ez itt most egy nagy betűs DRÁMA, tessék szépen értékelni a szenvedést és a feloldozást jelentő reménykedést. A terhessé tett űrhajósnő, a rákbeteggé amortizált sarkköri kutató, az atomszennyezettre csúfított Föld, az eredetiben sosemvolt aszteroidafelhő mind csupán odatoldott pluszinformáció, ráadásul szükségtelen, akárcsak a holografikus családi reggeli vagy a nemlétező jupiteri hold.
Célja egyértelmű, mindenkit le akar beszélni arról, hogy az időközben lakhatatlanná vált Földön landoljon, ugyanis saját magukon kívül már nincs kit megmenteniük. Az Aether űrhajó legénysége sokéves küldetésből tér vissza és bizony nekik is gyanússá válik, hogy egyrészt nem igazán vannak rajtuk kívül más űrhajók, másrészt a Földről sem jön válasz. A nem túl bíztató előjelek ellenére tovább folytatják útjukat egykori otthonuk felé, ugyanis másoktól eltérően ők sikerrel jártak, találtak egy olyan égitestet, ahol kedvezőek a körülmények a letelepedéshez. Miközben számos technikai és lelki problémával kell megküzdeniük, sikerül elcsípniük Augustine üzenetének foszlányait, ami alapján meg kell hozniuk egy fontos döntést. A magányos tudós az üresnek hitt állomáson egy kislányra talál, akivel együtt kelnek útra, hogy a zord időjárással dacolva egy erősebb antennát találjanak, amivel – reményeik szerint – zökkenőmentesebb a kommunikáció. Az amerikaiakról sokan úgy tartják, hogy nem sokat tudnak a világ dolgairól (sem), ennek ellenére előszeretettel szólnak bele mindenbe (is).