Ezt követően a nyertes borok kóstolása következett. Pécsi Borozó. A borokat ismertük, kóstoltuk többször is, májusban a választást is végigkísértük, előtte a borbörzét sem hagytuk ki, most viszont az autóval érkezők büntetése várt ránk, szárazon ültünk végig egy boros rendezvényt… Pedig bor volt bőven a továbbiakban, persze előtte még megáldották az újborokat, néhány előadást meghallgattunk, még 25 díjazottat megtapsoltunk (a Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetsége és Bacchus Borklub is díjazta a borbarátokat). Ezután következtek a kóstolók: a Bacchus Borlub kistermelőinek borai és a horvát vendégek által hozott borok. A sor szinte végtelen volt, a bőven százötven fős közönség jól érezte magát, a többiről meséljenek a képek.
Bízom benne, hogy még sokáig működhetnek, tevékenykedhetnek. A neves nap alkalmából nyílt meg két kiállítás is az ANK-ban, az egyik dr. Solti László borcímke-gyűjteményének kis részlete, a másik a Pécs-Mecseki Borút tevékenységét, illetve a Pécsi borvidéket és a határmenti együttműködések során létrejött értékmentést is bemutatja. Az ünnepségen adták át a Pécs Város Bora 2012 díjakat is: a fehérborok közül a Szabó Pince 2011-es Pécsi Zöldveltelinije lett az első helyezett, a rozék kategóriájában a Radó Pince 2011-es évjáratú Pécsi Rozé Cuvée-je lett a nyerő. Bacchus étterem pec.fr. A vörösborok között a Matias Pincészet 2009-es Pécsi Zweigelt-je, míg a desszertborok kategóriájában az Ebner Pince 2011-es Végvári Cirfandlija kapta az első díjat. Fotók: Szilágyi Anett Pécs városa és önkormányzata a jubileum jegyében 30 személynek adományozott elismerő oklevelet a szőlészet és borkultúra terén végzett munkájukért. Jó volt látni, hogy a város, Csizi Péter alpolgármeter és több képviselő átal is képviseltette magát és támogatta a rendezvényt, figyel a borvidékünk szakmai és civil értékeire.
Információk Konyha típus: Nemzetközi, Magyaros Felszereltség: Melegétel, Terasz, Kártyás fizetés Rólunk: Történetünk 1984 május 1-ig nyúlik vissza, ekkor nyitottuk meg kis családi vendéglőnket Szigetmonostoron. A kezdetektől az a célunk, hogy üzletünkben az elegáns környezet, és a magas minőségi színvonal mellet az igazi "békebeli" vendéglátást nyújtsuk az ide érkező vendégeknek. Bacchus Pince Étterem - Gasztro részletek - Pécs. Mutass többet Kapcsolat Értékelések Értékeld Te is 2009. Március 28. Nagyon finom házias ízek. Kedves oda figyelő kiszolgálás, Eddig minden alaklommal többféle napi ajánlatot is mondanak, ami nincs is az étlapon. Akik ezt megnézték, ezeket is megnézték...
( - Németország) "Ijesztően közeli Mundruczó Kornél Nehéz istennek lenni című rendezése, amelyben fantasztikus színészek lépik át a valóság és a látszat közti határvonalat. " (Süddeutsche Zeitung - Németország) "A Nehéz istennek lenni című előadás a szívünkbe markol. A realista környezet és a színészek játéka végig fogva tart. " ( - Hollandia) "Ezt az előadást, mindenképpen látni kell. Erőteljes kép egy borzalmas világról, amelyet Mundruczó és csapata úgy mutat meg, hogy az ember minden fenntartása ellenére ott marad és végignézi. A félelem, a manipuláció, a függés, a remény, a szerencsétlenség, a közönyösség és a butaság sokkolóan, helyenként egyenesen irritálóan hat, de minden pillanatában autentikus (…). Mindezt ráadásul remek színészek előadásában láthatjuk. " (Volkskrant - Hollandia) "Egy másik bolygóról érkezett megfigyelő napjaink globalizált világának bugyraiba kalauzolja a nézőket: Mundruczó Kornél Nehéz istennek lenni című rendezése egy erőszakos és kíméletlen valóságot ábrázol, négy fiatal nővel az embercsempészek markában.
S. T. A. L. K. E. R., Nehéz istennek lenni, Fogadó a Halott Alpinistához. Mi a közös bennük? Nos, mindhárom játék egy-egy Sztrugackij-műn alapul, mindhárom ukrán/orosz fejlesztés, és mindhárom mögött több éves, nehéz vajúdás áll....., hogy folytassam a bevezető gondolatmenetét, ha a Stalkerből indulunk ki, ez a vajúdás akár még jól is sülhet el, hiszen az ukránok már majdnem gőzneművé vált projektjéből egy remek kis cucc kerekedett ki. Nos, jelen értekezésünk tárgyát, a Hard to be a God című 3D-s, külső nézetes RPG-t még 2004 (! ) december 2-án jelentette be a készítő Burut és a kiadó Akella. Aztán csönd, majd felbukkantak a 2006-as E3-on, képekkel és videóval, ezeket megtaláljátok a galériában és a letöltéseknél. És megint csönd... Idén áprilisban tört meg a jég, amikor az Akella bejelentette: a Nobilis kiadó megkapta az európai terjesztés jogát, most pedig az oroszok egy önálló, igényesnek mondható weboldallal jelentkeztek, ami további okot ad a bizakodásra. A játék alapja Arkagyij és Borisz Sztrugackij (képünkön) 1964-ben született, nagyszerű sci-fije, mely magyarul Nehéz istennek lenni címmel jelent meg (eredeti címe: Трудно быть богом), és talán antikváriumokban még fellelhető de az is lehet, hogy újra kiadják, hiszen az 1990-es, kitűnő, Peter Fleiscmann rendezte filmadaptációt követően idén úgy tűnik, egy orosz feldolgozás is a mozikba kerül.
(Le Mouvement - Franciaország) "Természetesen, a zavaró részletek ilyen tömkelegének egyértelmű célja, hogy olyan fogalmi túlzást hozzon létre, amely messze túlmutat az egyes részletek hatásán. A felszín alatt, valahol félúton a Grand Guignol és a comic noir között, bújik meg a szöveg hiteles és meghatározó vezérmotívuma, amelyet maga Mundruczó írt Bíró Yvettetel együtt. (... ) A magyar rendező egy erőteljes, kemény, fájdalmas és kétségbeesett metaforáját állítja színpadra annak a végzetes válságnak, amely az öreg kontinensen épp folyamatban van, és amely elsősorban morális, de legalább annyira ideológiai is egyben. " (controscena - Olaszország) "Pontosan ilyen helyeken történnek azok a dolgok, melyek nem tűrnek napfényt. A rotterdami kikötő egyik eldugott szegletében vagyunk, körülöttünk konténerek, neonnal megvilágított raktárak és két kamion. Az egyikben egy illegális varroda működik, a másik tele autógumikkal. (…) A Mundruczó által használt stílus teljes mértékben valósághű. A varroda a legapróbb részletekig berendezve és a színészek játéka sem hagy kétséget egy pillanatra sem. "
Olivér szorong az ideges férfiaktól, láthatóan tart tőlük, és én minél idegesebb vagyok, neki annál több a hordalék van a szavaiban, most már dadog, de mégsem bír csöndben maradni, neki van egy ismerőse, aki hasonlóan járt, vagyis hát csak volt, a múlt héten temették. Szív Ernő fulladozva ráparancsol, ezt hagyja abba. Olivér gyerekkora óta ilyen, ha ideges lesz, nem tud figyelni, ilyenkor nem érti, mi a baj, a kényszerei szolgája, rabja, mesél tovább, ránézésre nyaki áttétet emleget, rám tör a csuklás, ki akarok szállni az araszoló autóból, önkívületben vagyok, rángatom az ajtót. Olivér ettől kikészül, még annyira sem tud koncentrálni, kifordul a sávból és majdnem karambolozunk egy városnéző busszal. Csikorogás, égett, ijedt szag. A batár, öreg busz talán tíz centire áll meg az autótól, amiben ülünk. Én G. K, az elbeszélő, látom magam a kocsiban: nem ijedek meg, mert már annyira félek, hogy nem fér több. És azt is látom, hogy fenn, a busz emeleti részén átrendeződött kicsit az ülésrend.
Alig néhány perce érkeztünk meg az Élet és Irodalom szerkesztőségébe, ahol belenéztem a tükörbe. És megláttam. Rendesen. Nem csak a telefon kijelzőjén át. Megpróbáltam elsimogatni, nyomkodtam, mintha víz szaporodott fel. Aztán húzogattam. Próbáltam letépni. Elléptem a tükörtől, aztán vissza, hátha már nincs ott. Nem olyan nagy. Hátha nem kell felfognom. Hátha lecsillapodik a gyomrom és elmúlik a hányinger. Hátha ez nem a valóság, hiszen velem nem történhet ilyen. Mindenki mással igen, az nem olyan nagy dolog. De hogy velem: olyan nincs. Hátha nem kell kimondanom, megfogalmaznom, elhinnem, hogy. Negyedszerre is visszalépek a tükörhöz, és akkor sem múlik el. Nagy, kemény daganat. Életemben először pánikrohamot kapok: zokogok, fuldoklok. Amikor most látnak minket beszállni, már negyedórája vártunk taxira, tombol bennem a düh. A sofőrünk antipatikus pojáca, egész úton a haját lapogatja, kíméletlen lassan araszolunk a jövőm felé, az ultrahangig még egy kerek órám van, "maga biztosan valami művész, soron kívül", mondja majd a doktornő, és hozzáteszi, de ne reménykedjen, ez nem nyálkő-elzáródás, ám ez még nem történt meg, még az autóban feszengünk, és a sofőrt okoljuk a tempóért.
Meg kell hagyni a természetes tempójú fejlődés lehetőségét. S hogy ez így maradhasson, éppen azért kell a progresszoroknak érzelmileg kívül maradniuk a történéseken. Ha tudnak… S éppen ez okozza számukra a legnagyobb dilemmát, a lelkük szétszakadását. Volt egy igen hosszú idő az életemben, a keresztény korszakomban, amikor nagyon akartam másoknak segíteni. A magam ismerete, az Istentől kapott képességeim szerint. Majdnem mindennap volt nálunk valaki, nyitott volt az ajtónk. Volt egy póthúgom, aki csak azt kérte, hadd legyen nálunk, nem kell vele beszélgetni, beül a sarokba, tanulni fog, csak hadd legyen ott. Én nagyon hosszú időn keresztül azt hittem, a hozzánk jövő emberek Istenre kíváncsiak. Aztán rájöttem, hogy nem erről van szó. Illetve igen, de nem úgy, ahogyan én gondoltam. Én az ilyen-olyan változásokra iparkodtam ösztökélni őket. Amit meg ők nem akartak. Sokáig azt hittem, azért, mert az melós, mert önismeretet meg akaratot kíván, s mert ki kell lépni a komfortzónából. Aztán rájöttem, hogy persze, ez is benne van a pakliban, de sokkal inkább emberekre volt szükségük, akik elfogadják, szeretik őket.